„Trump tönkreteszi a világgazdaságot” – tombolnak a német és spanyol vezetők

Robert Habeck szerint Trump csak akkor enged, ha nyomást kap, míg Pedro Sánchez 14 milliárd eurós mentőcsomagot jelentett be.

És kétszeresét az Európai Unióénak. Várhatóan már az idén el is éri a 2030-ra kitűzött, a megújuló energiával kapcsolatos célokat.
A szerző a Makronóm újságírója.
Tavaly a világ a megújuló energiaforrásokat kiaknázó kapacitások háromnegyedét már a napenergiából biztosította. A legnagyobb növekedést az Egyesült Államok, az Európai Unió és természetesen Kína produkálta – utóbbi kenterbe is vert mindenkit a zöldenergiás infrastruktúra területén.
A Visual Capitalist infografikáján a napelem-kapacitás növekedését láthatjuk az USA, az EU és Kína vetületében. Az adatok egy tizenket éves időszakot ölelnek fel, 2010 és 2022 között mutatják a fejlődést az előállított gigawattok számát követve.
Mint látható, az ázsiai nagyhatalom a 2010-es 1 gigawattról húzta fel termelését 393-ra, ami közel kétszerese az Európai Unió 205-ös és több mint háromszorosa az Egyesült Államok 113-as kapacitásának. Az elmúlt esztendőkben annak ellenére folytatta szárnyalását a kínai napelem-telepítés, hogy az állami támogatásokat 2020-ban és 2021-ben lépcsőzetesen megszüntették. Az ázsiai országban olyan tempóban dübörög az energiaátállási infrastruktúra kiépítése, hogy az ország üvegházhatás-kibocsátási szintje már az idén elérheti a csúcsot, hogy aztán vagy stagnáljon, vagy esésbe kezdjen. Mert Peking nem áll le: tavaly 217 gigawattnyi energiát szolgáltató napelemparkot létesített, ez több mint 500 millió napelemet jelent, ami jóval meghaladja az Egyesült Államok teljes beépített napelem-kapacitását.
Hszi Csin-ping 2020-ban azt a vállalást tette, hogy 2030 előtt országa eléri a károsanyag-kibocsátási csúcspontot, 2060-ra pedig nettó zéró kibocsátóvá válik. A dolgok sokkal jobban mennek, mint azt tervezte, az adatok alapján ugyanis már az idén bekövetkezik a kibocsátási csúcs, vagyis Peking hat évvel megelőzte önmagát. Az elnök kalkulációi szerint az évtized végére 1200 gigawatt energia már csak a nap- és szélerőművekből származott volna – ehhez képest tavaly év végére elérte az 1050-et, az idén pedig átlépi az 1300-at.
Kína 2017 óta nagyjából 25 százalékos éves növekedési rátát produkált a napelem-kapacitás terén – ez a mutató az Egyesült Államokban 21, az EU-ban pedig 16 százalék volt. A napelemgyártást is az ázsiai ország teljes dominanciája jellemzi: a globális ellátási láncok nyolcvan százalékát tartja a kezében.
A munkaerőpiaci számok jól tükrözik az ábrán látható rangsort: 2022-ben a kínai napenergia-ipari szegmens 2,76 millió embert foglalkoztatott (magában a gyártásban mintegy 1,8 milliót, 918 ezren pedig az építőiparban, a telepítésben, valamint az üzemeltetésben és a karbantartásban működnek közre). Az EU-ban 648 ezren dolgoznak a területen, míg az Egyesült Államokban mindössze 264 ezren.
A Nemzetközi Energiaügynökség prognózisa szerint 2028-ra Kína adja a globális megújulóenergia-kapacitás csaknem 60 százalékát. A jelenlegi adatok alapján a pekingi eredmények óriási lökést adhatnak a Párizsi Megállapodás 2016 óta tartó folyamatának, amelynek így vitathatatlan vezérévé vált.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.