És kétszeresét az Európai Unióénak. Várhatóan már az idén el is éri a 2030-ra kitűzött, a megújuló energiával kapcsolatos célokat.
A szerző a Makronóm újságírója.
Tavaly a világ a megújuló energiaforrásokat kiaknázó kapacitások háromnegyedét már a napenergiából biztosította. A legnagyobb növekedést az Egyesült Államok, az Európai Unió és természetesen Kína produkálta – utóbbi kenterbe is vert mindenkit a zöldenergiás infrastruktúra területén.
A Visual Capitalist infografikáján a napelem-kapacitás növekedését láthatjuk az USA, az EU és Kína vetületében. Az adatok egy tizenket éves időszakot ölelnek fel, 2010 és 2022 között mutatják a fejlődést az előállított gigawattok számát követve.
Mint látható, az ázsiai nagyhatalom a 2010-es 1 gigawattról húzta fel termelését 393-ra, ami közel kétszerese az Európai Unió 205-ös és több mint háromszorosa az Egyesült Államok 113-as kapacitásának. Az elmúlt esztendőkben annak ellenére folytatta szárnyalását a kínai napelem-telepítés, hogy az állami támogatásokat 2020-ban és 2021-ben lépcsőzetesen megszüntették. Az ázsiai országban olyan tempóban dübörög az energiaátállási infrastruktúra kiépítése, hogy az ország üvegházhatás-kibocsátási szintje már az idén elérheti a csúcsot, hogy aztán vagy stagnáljon, vagy esésbe kezdjen. Mert Peking nem áll le: tavaly 217 gigawattnyi energiát szolgáltató napelemparkot létesített, ez több mint 500 millió napelemet jelent, ami jóval meghaladja az Egyesült Államok teljes beépített napelem-kapacitását.
Hszi Csin-ping 2020-ban azt a vállalást tette, hogy 2030 előtt országa eléri a károsanyag-kibocsátási csúcspontot, 2060-ra pedig nettó zéró kibocsátóvá válik. A dolgok sokkal jobban mennek, mint azt tervezte, az adatok alapján ugyanis már az idén bekövetkezik a kibocsátási csúcs, vagyis Peking hat évvel megelőzte önmagát. Az elnök kalkulációi szerint az évtized végére 1200 gigawatt energia már csak a nap- és szélerőművekből származott volna – ehhez képest tavaly év végére elérte az 1050-et, az idén pedig átlépi az 1300-at.
Kína 2017 óta nagyjából 25 százalékos éves növekedési rátát produkált a napelem-kapacitás terén – ez a mutató az Egyesült Államokban 21, az EU-ban pedig 16 százalék volt. A napelemgyártást is az ázsiai ország teljes dominanciája jellemzi: a globális ellátási láncok nyolcvan százalékát tartja a kezében.
A munkaerőpiaci számok jól tükrözik az ábrán látható rangsort: 2022-ben a kínai napenergia-ipari szegmens 2,76 millió embert foglalkoztatott (magában a gyártásban mintegy 1,8 milliót, 918 ezren pedig az építőiparban, a telepítésben, valamint az üzemeltetésben és a karbantartásban működnek közre). Az EU-ban 648 ezren dolgoznak a területen, míg az Egyesült Államokban mindössze 264 ezren.
A Nemzetközi Energiaügynökség prognózisa szerint 2028-ra Kína adja a globális megújulóenergia-kapacitás csaknem 60 százalékát. A jelenlegi adatok alapján a pekingi eredmények óriási lökést adhatnak a Párizsi Megállapodás 2016 óta tartó folyamatának, amelynek így vitathatatlan vezérévé vált.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Ma pedig azt mondja, hogy ő nem tud lemondani a mentelmi jogáról, mert arról az csak európai parlament dönthet, ő nem, akkor mikor hazudott?
Szijjártó Péter az Arab-öböl térségében folytatott tárgyalásain azt is elárulta, miből profitál sokat Magyarország.
Az ukrán elnök szerint a magyar miniszterelnöknek nincs joga megakadályozni Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozását.
„Abszurd” vagy „realista” Orbán Viktor kijelentése Ukrajna szuverenitásáról? A Faktum elemzése szerint a válasz nem a jogi definíciókban, hanem a gyakorlati államképesség négy szűkített területében keresendő.
Ritka pillanat: most nem Magyarországot, hanem az EU-t és Kijevet oktatta ki.
Bryan Leib külpolitikai elemző rántotta le a leplet a diplomata személyéről.
Kedves Edina, a logikádat követve. kinek is kellene itt hőbörögnie akkor most? Véletlenül nem a balos, libsi hisztigépezetnek? Ráadásul még az emberek sem hőzöngenek.
Hatalmas az érdeklődés az Ákosról szóló portréfilm iránt, a premier előtti vetítések sorra megtelnek egy héttel a bemutató előtt.
