Egy nap alatt 30 ezer „Trump-menekült” jelentkezett be az egyeurós házakra egy olasz faluban
Úgy tűnik, az amerikai liberálisok a poklok poklát kénytelenek elszenvedni, így inkább Európába menekülnének Trump elől.
Még meg sem száradt a tinta az olaszországi egyezségen, amit a G7-országok a karbonszűrő nélküli szénerőművek 2035 végéig történő kivezetéséről kötöttek, az olaszok máris jelentősen megnehezítenék a vállalások teljesítését azzal, hogy megtiltanák a nagy napelemparkok telepítését a mezőgazdasági területeken.
Többéves vita után, április végén Torinóban a világ vezető hatalmait tömörítő G7-ek végre megállapodtak arról, hogy 2035-ig kivezetnék az igen jelentős légköri szennyező, a modern karbonszűrő nélküli szénerőműveket.
Ugyanakkor – egy friss hír szerint – az olasz kormánykoalíció megosztott az új szabályozás ügyében, mivel ennek ellenzői megtiltanák a napelemparkok mezőgazdasági területekre telepítését. Ez azonban veszélyeztetheti Róma dekarbonizációs céljait – írta a Reuters.
A friss értesülés szerint Francesco Lollobrigida mezőgazdasági miniszter által készített és a Reuters által szemlézett rendelettervezet megszabja, hogy „az önkormányzati rendezési tervek által mezőgazdasági területnek minősített földterületek nem alkalmasak a talajszintre helyezett modulokkal ellátott napelemrendszerek telepítésére”. Ez a tilalom egy szélesebb körű, a mezőgazdaság és a halászat védelmét célzó intézkedéscsomag része. Ám a döntéshozók megosztottak: Gilberto Pichetto Fratin energiaügyi miniszter ugyanis támogatja a szén-dioxid-mentesítésre irányuló hazai erőfeszítéseket.
Amennyiben a tervezetet elfogadják, úgy a következő években jelentősen lelassulhat a nagy napelemfarmok építése Olaszországban,
távolabbra tolva az említett torinói G7-megállapodás céljait, hiszen a szénerőművek kieső kapacitásainak jó részét megújulókkal váltanák ki.
Miről szól az áprilisi megállapodás?
Emlékezetes, hogy a G7 energiaügyi minisztereinek múlt heti találkozója végén a házigazda Olaszország és partnerei vállalták, hogy egyfelől 2030-ra megháromszorozzák a telepített megújulóenergia-kapacitást, másrészt a következő évtized első felében, pontosabban 2035 végéig kivezetik a szénalapú, és karbonszűrő nélküli erőműveket.
Az elfogadott, igen fontos dokumentum ugyanis nem a szénerőművek teljes leállítására, csupán a szűrés nélküliekre vonatkozik. Ez tehát lehetőséget ad az aláíró országoknak arra, hogy továbbra is égethessék a szenet elektromos áram előállítása céljából, ha az erőműveket carbon capture (szén-dioxid-megkötő) technológiával szerelik fel, ami megakadályozza a szennyezés legnagyobb részének légkörbe jutását.
Ugyanakkor a torinói megállapodás engedményeket tesz azon országoknak, amelyek jelentősen függnek a széntől, mint Japán és Németország.
Kanadában és Olaszországban a szénerőművek kevesebb mint 6 százalékát teszik ki az energiamixnek, de ezek szerepe az áramellátásban Japán esetén még mindig 32, Németországban pedig 27 százalékot tesz ki. Ezen államok ráadásul „menekülőutat” kaptak, mert a dokumentum esetükben a párizsi klímaegyezményben is deklarált másfél fokos hőmérséklet-emelkedéshez köti e kötelezettséget. Azaz a gyakorlatban a németek és a japánok még jó pár évig, akár 2040-ig vagy azután is elodázhatják az átállást.
Arról nem is szólva, hogy a világ legnagyobb szénalapú áramfogyasztói, Kína és India továbbra is új karbonerőműveket építenek, annak ellenére, hogy a szakértők figyelmeztetnek: a világ szénkapacitásának évente a jelenlegi 6 százalékával kell csökkennie 2040-ig, hogy elkerüljük a klímavészhelyzetet.
A G7-ek megállapodása mindössze néhány nappal az után jött létre, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) új szabályokat határozott meg, amelyek előírják a szénerőművek számára, hogy vagy – majdnem – teljes mértékben fogják vissza klímaszennyezésüket, vagy álljanak le 2040 előtt. A szénalapú energiatermelés az Egyesült Államok elektromosáram-előállításának 16 százalékáért felelős.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Julian Stratenschulte
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.