Megszokhattuk az oroszoktól, hogy megpróbálják az ellenük hozott szankciókat a maguk javára fordítani. Sziluanov orosz pénzügyminiszter forrásokat keres a gazdaság beruházásaihoz. Pragmatikusan kihasználná a befagyasztott orosz vagyonok miatt kialakult helyzetet.
A szerző a Makronóm újságírója.
Az orosz duma meghallgatta Anton Germanovics Sziluanovot a pénzügyminiszteri posztra való újbóli megerősítése előtt, ahol azt mondta: „Saját források kellenek a beruházások finanszírozásához, a gazdaságfejlesztéshez.” Ez azt is jelzi, hogy talpra állítaná a „szuverenitás legfontosabb eszközét”, a részvény- és pénzügyi piacokat.
Számtalan példát találhattunk arra, hogy az orosz tőke miképp jelent meg a globális piacokon. Bizonnyal volt oka, de nagy bánatukra az orosz befektetési források jelentős részét külföldi tőzsdéken fektették be. Kialakult az a rendszer, amivel a kisebb befektetők is el tudták helyezni a pénzeszközeiket a külföldi platformokon, de a legnagyobb orosz cégek is a globális tőzsdéken tudtak magasabb áron nagyobb mennyiségű részvényt kihelyezni, azaz több tőkét vonzani.
Ennek eredményeként az Oroszországból származó tőkekiáramlás az ottani központi bank adatai szerint egyes években meghaladta a 100 milliárd dollárt. Így az orosz tőke töredéke maradt az otthoni piacra.
Egy gazdaság fejlődéséhez befektetések, azaz tőke kell. Maguk az oroszok is elismerik, hogy a gazdasági növekedésük nagyrészt két tényezőtől függött. Egyrészt attól, hogy a nyereségükből mennyit fordítanak saját fejlesztéseikre a sikeres orosz vállalatok (mint a Gazprom vagy a Nornickel), másrészt attól, hogy a külföldre áramló tőke mellett mennyi pénz maradt az anyaországban.
Tulajdonképpen az a nyugati elképzelés, hogy a szankciók majd összeomlasztják Oroszországot, szintén ezen alapult. A tőke úgyis elhagyja az országot, mint eddig, és el kellett zárni a külföldi befektetések csapját. Márpedig a gazdaság pénz nélkül meghal.
Ám mint ismert, a szankciók nem igazán váltak be, ami arra utal, hogy nem az egész orosz gazdaság függ kizárólagosan a külföldi pénzügyi piacoktól. Oroszországot segítette a főként a dráguló nyersanyagok, így a kőolaj és földgáz exportja miatt pozitív kereskedelmi mérleg, illetve az is, hogy a GDP-többetük a reálszektorban képződött, és kevésbé a szolgáltatási szegmensben (beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat is).
Közben pedig áttértek a hadi gazdaságra, és a védelmi szektor (valamint a hozzá kapcsolódó fém- és alkatrész-beszállítók) növekedése következtében az orosz gazdaság bővülni kezdett. Viszont mindezt a költségvetési kiadások emelkedése biztosította.
Sziluanov tulajdonképpen arra is figyelmeztet, hogy az ilyen növekedésserkentésnek megvannak a határai, és a további gazdasági fejlődés érdekében újjá kell alakítani az orosz tőzsdét.
Az oroszok persze elkényelmesedtek. A nyersanyagok eladásából bejött a pénz, és amire szükségük volt, árura, technológiára, azt beszerezték a nyugati piacokon. A mai szankciós világban viszont rákényszerülnek, hogy igyekezzenek otthon előteremteni a gazdaságukhoz szükséges technológiát, azaz kénytelenek áttérni a technológiai szuverenitás felé.
Ehhez természetesen most el kell indulniuk a pénzügyi szuverenitás felé is, nem bízhatnak az olyan globális gazdasági intézményekben, mint az IMF és a Világbank. E lépés egyik fontos elemének tartják az olyan rendszert kialakítását otthon, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy megtakarításokat halmozzanak fel, és azokat gazdaságfejlesztési projektekre irányítsák.
Az elmúlt évek bizonyítják, hogy folyamatosan képződik olyan orosz tőke, amit be lehet fektetni. Ahogy mondogatják, az orosz befektetőket kegyetlenül becsapta a Nyugat – az oroszellenes szankciók után befagyott az Európában és az Egyesült Államokban elhelyezett tőkéjük. Jelenleg az orosz rezidensek tulajdonában lévő zárolt külföldi értékpapírok visszavásárlására készülnek. Válaszul számos külföldi cég pénzeszközeit feloldják orosz C típusú (tulajdonképp zárolt) számlákról. Ez az eljárás emlékeztet az Ukrajnával időről időre végrehajtott hadifogolycserékre.
Tehát az orosz pénzügyminisztériumban is arra számítanak, hogy az ott élők ezt a pénzt ezentúl inkább az orosz, mint a külföldi részvények vásárlására fordítják. Ez biztosíthatná a részvénypiacuk növekedését és a hazai cégek finanszírozását.
Saját értékelésük szerint jelenleg az orosz bankok főként magánszemélyeknek nyújtott kölcsönökből (fogyasztási, autó-, jelzáloghitelek), export-import tranzakciókból és valutaspekulációból keresik a pénzt. Ritka kivételt képeznek az ipari hitelek, és azok is általában olyanok, amelyek kapcsolódnak valamilyen kormányzati programhoz, ahol az állam kompenzálja a kamatláb egy részét. E nélkül a jelenlegi kamatlábaknál a beruházási projektekhez nyújtott kölcsönök nagyon drágák lennének.
Sziluanov arra is számít, hogy a fejlett tőzsde hatékony mechanizmusként szolgál a pénztöbblet sterilizálására, ezáltal csökkenti az inflációt. Ha az orosz tőzsde is ellátná ezeket a funkciókat, akkor a jegybank képes lenne enyhíteni a monetáris politikáján, és csökkenhetne az emelkedő bérekből, valamint a növekvő fogyasztói keresletből fakadó inflációs nyomás. A monetáris politika lazítása (kamatok csökkentése) pedig mindig jótékony hatással van a gazdasági növekedésre, a bankok pedig aktívabban hitelezhetnének az iparnak.
Jelenleg tárgyalják a részvényeket először tőzsdére bocsátó társaságokkal szemben támasztott követelmények mérséklésének lehetőségét, hogy a nagy intézményi befektetők (például a nyugdíjalapok) kevesebb korlátozást rójanak a részvényeik megvásárlására. Különösen javasolják a kibocsátott részvények mennyiségi küszöbének csökkentését 50-ről 3 milliárd rubelre. A jegybanki elemzők szerint ez az első évben további 2-3 ezer milliárd rubel beáramlást jelenthetné a tőzsdére.
A magánbefektetők számára egyéni befektetési számlákat vezetnének be. Ezekre olyan juttatási rendszert biztosítanának, amely arra ösztönzi őket, hogy több évig ne vonják le a pénzt a brókerszámláról.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szergej Bobiljov
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
Az orosz külügyminiszter lerántotta a leplet a háttéralkuról: szerinte Donald Trump emberei már ígéretet tettek Moszkvának az öt annektált régió átadásáról. Lavrov szerint Washington végre megértette, hogy a NATO-bővítés vörös vonal, és elfogadták az orosz feltételt: Kijevnek ki kell vonulnia a Donbaszból, és örökre lemondhat az atlanti csatlakozásról.
A berlini egyeztetéseket időhúzásnak tartják Moszkvában.
Még meg sem szerezték, de már az EU-ban befagyasztott orosz pénzekkel sem éri be az ukrán elnök. Kíváncsian várjuk, hogy reagál erre Donald Trump.
December 21-én egész napos műsorfolyammal zárul a közmédia idei jótékonysági kampánya. A 1358-as telefonszám hívásával vagy SMS küldésével továbbra is 500 forinttal lehet támogatni az idei kedvezményezettet.
