Orbán Balázs: A liberális világrend véget ért
A demokráciák és nem demokráciák polarizációja helyett az államok közötti pragmatikus kapcsolatok lehetnek a kulcs a globális békéhez – hangzott el a Danube Institute panelbeszélgetésén.
Lehet csodafegyver, de a despotizmus eszköze is a Worldcoin. A kriptoháttérrel támogatott, globálisnak szánt biometrikus személyazonosítást megoldani hivatott hálózat azt ígéri, hogy felforgatja a pénzügyeket, a kormányzást és magát a demokráciát is. Ugyanakkor a Worldcoin szabályozási, technikai és gyakorlati kihívásokkal néz szembe.
Ha optimisták vagyunk, akkor a Worldcoin leküzdi a szabályozási, gyakorlati és technikai akadályokat, sőt a közvéleményt is meg tudja győzni, tömeges elfogadást ér el, így az egyik legkézenfekvőbb terület, ahol fel lehetne használni a worldcoint, az a kormányzati együttműködés lenne. Ahogy Altman a projektről szóló egyik korábbi interjújában világossá tette: „Nagyon érdekelnek az olyan dolgok, mint az egyetemes alapjövedelem, és az, hogy mi fog történni a globális vagyon újraelosztásával”.
Egy olyan eszköz, mint a Worldcoin, sokkal gördülékenyebben működtette volna az olyan rendszereket, mint a világjárvány elleni segélykifizetések, és minden bizonnyal az egyes államok számára is hasznos lenne olyan hétköznapi célokra, mint a jóléti kifizetések vagy a költségvetési ösztönzők elosztása.
Azonban ahogy a mesterséges intelligencia gyökeret ereszt – vagyis egyre specializálódik és mind több munkahelyet szorít a kihalás szélére –, az UBI (univerzális alapjövedelem) valamilyen formája tűnik a Worldcoin legvalószínűbb alkalmazásának a nem is olyan távoli jövőben.
Ezen a konkrét funkción túl a Worldcoin-infrastruktúra érdekes megoldást jelenthet mindenféle más kormányzati szolgáltatás, politika és rendszer, valamint számtalan vállalat számára is. Ha ugyanis ez a rendszer sikeresen elvégzi a szükséges apró munkákat és a nagyon nehéz feladatokat, azaz minden egyes ember fizikai és digitális személyazonosságának a szkennelését, egyeztetését és összekapcsolását, akkor a végeredmény – egy mindenre kiterjedő, megváltoztathatatlan, megdönthetetlen és megkerülhetetlen digitális személyazonossági eszköz – valóban felbecsülhetetlen értékű lenne. Egy ilyen technológia a fogyasztói magatartástól kezdve a munkáig, a pénzügyi adatokig, a személyes mozgásokig, a szociális hálózatokig és a politikai vagy vallási hovatartozásig mindent nyomon követhetne.
Mindez a visszaélések lehetőségével kapcsolatos komoly aggodalmakkal jár. Aki ilyen hatalmat gyakorol, az végső soron az emberek hivatalos létezésének a joga felett is rendelkezhetne. Egyre inkább digitalizált világunkban egy ilyen félelmetes eszköz – különösen, ha azt kormányok irányítják – olyan beláthatatlan következményekkel járhat, mint egy életfogytiglani börtönbüntetés. Ha az egyéneknek egyetlen világazonosítóra van szükségük ahhoz, hogy részt vehessenek a munkaerőpiacon, hogy igazoltak és elismertek legyenek a helyi, nemzeti és globális közösségükben, valamint hogy biztosítsák az olyan alapvető szükségletekhez való hozzáférést, mint az élelmiszer és a lakhatás, akkor egy ilyen integrált világrendszerből való kiközösítés gyakorlatilag a személyiségük megszüntetését jelentené.
Egy reménykeltőbb forgatókönyv szerint a Worldcoint névtelen, de kétségtelenül pontos szavazási módszerként vezetnék be a választásokon. Ez a demokratikus társadalmak számára a „szent grált” jelenthetné: szabad és tisztességes voksolások garantálása, független népszavazások elősegítése, a közvélemény rosszallásának és ellenvéleményének egyértelmű kinyilvánítása, mindezt megbízható és vitathatatlan eredményekkel.
A World ID, ahogyan azt elképzelték (vagy legalábbis népszerűsítették), hangot adna azoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. A zsarnokok és a diktatúrák nagyobb nyilvános nyomással szembesülnének.
A társadalom leggyengébb, legszegényebb, legkiszolgáltatottabb és leginkább marginalizált tagjai megerősödnének. Mindazok a milliónyi elhallgattatott, terrorizált, becsapott és áldozattá tett polgárok, akik jelenleg túlságosan félnek, túlságosan legyőzöttek, kimerültek és levertek ahhoz, hogy kiálljanak a hitükért – hogy szembeszálljanak a hatalommal, hogy ellentmondjanak, kritizálják és kigúnyolják az általuk kifogásolt eszméket –, egy új és hatalmas fegyvert kaphatnának. Ami még érdekesebb ebben, hogy nem kell, hogy egy adott rezsim szentesítse, engedélyezze vagy központilag irányítsa ezt a fegyvert. Ha a World ID valóban széles körben elérhetővé válik, bármely civil társadalmi szervezet vagy politikai ellenzéki szerv bármikor szavazást vagy népszavazást szervezhet, hogy demonstrálja a közvélemény elégedetlenségét. Az ilyen kezdeményezéseket akár egy diktatórikus államon kívülről is meg lehet szervezni, és még ekkor is sikerülhet bizonyítani, hogy a szavazatok pontosak és legitimek voltak. Egy Worldcoin-alapú voksolási rendszer elősegíthetné a valódi szólásszabadságot: névtelen, védett, közvetlen és hamisítatlan, egy olyan jog, amelyet bárki, bárhol, bármikor, egyformán és szabadon gyakorolhatna. A gyakorlatban az „egy ember, egy szavazat” elvét valósíthatná meg az egész világon – valódi általános választójogot és tisztességes, közvetlen képviseletet. Melyik zsarnok, önkényúr, despota állhatna ellen a valódi tömeges emancipációnak? Még a bevett demokráciák is jelentős változásokra törekedhetnének, és jobban alávethetnék magukat a közvetlen, többségi szavazás akaratának.
Mindezek a lehetőségek eddig azon a feltételezésen alapulnak, hogy a Worldcoin által elképzelt rendszer reálisan megvalósítható. Valószínűbb, legalábbis a jelenlegi, bár korlátozott nézőpontunkból, hogy a polgárok többsége Edward Snowden álláspontja mellé állna: „Ne katalogizáljuk az íriszeket. Ne használjunk biometrikus adatokat csalás elleni küzdelemre. Valójában ne használjuk a biometriát semmire. ... Az emberi test nem egy lyukasztógép.”
Címlapfotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.