Szövetségesek, de mégsem – a francia diplomácia évszázados küzdelme a britekkel
A francia történelem jelentős részét emészti fel a Nagy-Britanniával szembeni geopolitikai rivalizálás, és habár keveset említjük, ennek a folyamatos vetélkedésnek az egyik színtere a Dél-Kaukázus volt, ami ma is megfigyelhető. A történelemben a több kontinensen átívelő rivalizálás volt a jelképe Franciaország és az egykori Brit Birodalom ellentétének. Ez az ellentét mind a mai napig érezhető a levegőben: igaz, hogy a britek már nem tagjai az Európai Uniónak, de a NATO-ban a két hatalom továbbra is szövetséges, ahol érezhető az egymással való versengés a diplomácia területén.
Érdemes feleleveníteni a hétéves háborút – mint egy olyan globális konfliktust, amely a legtöbb európai hatalmat érintette: a Német-római Birodalmat, Franciaországot, az Orosz Birodalmat, Svédországot, Spanyolországot a Szász Választófejedelemséget, a Nápolyi Királyságot, a Szárd Királyságot, Poroszországot, Nagy-Britanniát, a Hannoveri Választófejedelemséget és Portugáliát –, amelynek Észak-Amerikában része volt a francia és indián háború (1754–1763).
Indiában is megütköztek a francia és a brit érdekek – ez volt az 1757-es plassey-i csata –, aminek az lett az eredménye, hogy a helyi örökös uralkodó francia szövetségesei vereséget szenvedtek a Brit Kelet-indiai Társaság csapataitól, ennek a nagyobb geopolitikai következménye a brit dominancia kialakulása lett az indiai szubkontinensen. Két évvel később szintén ütközetre került sor (1759-es québeci csata), amely azzal az eredménnyel fejeződött be, hogy megszűnt Új-Franciaország, és innentől datálható a brit uralom felemelkedése Észak-Amerikában.
A délkelet-ázsiai színtér annyiban volt más, hogy mind a britek, mind a franciák a kereskedelem és a területi ellenőrzés révén terjesztették ki fokozatosan a befolyásukat: brit fellegvárak jöttek létre Malajzia és Szingapúr, francia érdekeltségek Indokína területén.
A Fashoda-szindróma – a franciák angolfóbiája
Érdemes megemlíteni a Fashoda-szindrómát, ami a francia külpolitikában egy rendszeresen visszatérő tendencia. Az elnevezés az 1898-as dél-szudáni Fashodánál történt incidensből ered, ez volt a francia és a brit birodalmi törekvések közti ellentét csúcspontja Kelet-Afrikában. Ekkor ugyanis a két sereg összecsapása reális veszély volt, kirobbantva a Felső-Nílus térségében egy háborút, de végül deeszkalálták a helyzetet a diplomáciai megoldásig. Ez az incidens Franciaország számára jelentős diplomáciai vereséget és nemzeti megaláztatást eredményezett. A Fashoda-szindróma kifejezést első ízben Gerard Prunier francia akadémikus vetette papírra egy művében, ahol mélyrehatóan foglalkozott a dél-szudáni helyzettel. Most, a 21. században Fashoda-szindróma alatt azt a magatartást értjük, amikor a francia diplomácia érvényesíti a befolyását olyan területeken, amelyek brit szempontból esetleg érzékenynek számítanak, függetlenül attól, hogy ezek a régiók ténylegesen milyen értéket képviselnek Franciaország közvetlen érdekei szempontjából. Vagyis ez továbbra is érinti a külpolitikáját és befolyásolja a fellépéseit azokban a régiókban, ahol úgy érzi, hogy a briteknek jelentős érdekei vannak.