Hét pontban a magyar inflációról

Első pontként György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért és a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjának ellátásáért felelős kormánybiztos a tavalyi infláció kiváltó okait elemezte. Úgy véli, hogy Magyarországon a jelentős mértékű pénzromlás döntő részét külső tényezők eredményezték. A háború közelsége, az energiakitettségünk és ezzel összefüggésben a szankciók energiaárakra gyakorolt hatása, Brüsszel pénzvisszatartó politikájának az árfolyamra gyakorolt hatása, valamint a súlyos és hosszan tartó aszály így együtt a közgazdasági szakzsargonban tökéletes viharnak nevezett jelenségként csak Magyarországot sújtotta az egész EU-ban.  

A háború közelsége földrajzi kérdés, sokat magyarázni nem kell, elég csak egy térképet magunk elé képzelni. Ha az energiakitettséget vesszük alapul, az a miénknél csak Máltának és Litvániának nagyobb, míg a pénzvisszatartó politika minket sújtott és részben a lengyeleket. A kormánybiztos a pénzvisszatartással kapcsolatban a lengyelekről elmondta, hogy a szénalapú erőműveikkel a villamos energia terén önellátók, sőt még exportra is futotta, amin jól is kerestek az energiaválság idején. Továbbá velük az unió hozzánk képest fél évvel korábban megállapodott a pénzek folyósításáról még 2022 nyarán, ami megtámasztotta a zloty árfolyamát.  

György László második pontjában a kialakult helyzetért próbálta megtalálni a felelősöket. 

A fejlett gazdaságokban a jegybankoknak vannak inflációs céljai és az azt befolyásolni képes eszköztáruk, így a kormánybiztos természetesnek tartja, hogy az elszabaduló infláció esetében felmerül a felelősségük kérdése. Úgy véli, a jegybank tavaly ősszel a kamatemelési periódus váratlan lezárásakor az árfolyamra gyakorolt hatásokat illetően lehetett volna megfontoltabb. Egy bizonytalan piaci környezetben, az emelkedő infláció időszakában jelentette be, hogy nem szándékozik tovább emelni az irányadó rátát. Az Északi Áramlat felrobbantása után kialakult turbulens pénzpiaci környezetben ugyanakkor lépésre kényszerült az árfolyam védelme érdekében, ugyanis október közepéig a forint jelentősen gyengült az euróval szemben, egészen a 430-as szint fölé.  

A kormánybiztos idézi Orbán Viktort (2023. szeptember 29.), aki szerint: „Az inflációt úgy kell kezelni – ez a tankönyvi módszer –, hogy van a kormány meg van a jegybank, a kabinet értelmesen viselkedik, a jegybank meg kezeli az inflációt, mert az ő kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel az áremelkedéseket mérsékelni lehet, illetve a pénz értékét meg lehet őrizni. Nagy tudás a jegybanki tudás, bonyolult mechanizmusok, kamatpolitika, árfolyam, szóval sok mindent kell összenézni. Nem véletlen, hogy a világ minden országában a legjobban fizetett állami alkalmazottak mindig a jegybankokban vannak, mert ott összpontosul a legkifinomultabb pénzügyi tudás. És itt is, mi is ezt csináltuk. Inflációs cél: majd a jegybank. De be kellett látnom egy idő után, hogy ez így nem fog menni. Tehát a jegybanknak beletörik, bele is törött a bicskája az infláció elleni küzdelembe. És erről nem a jegybank tehet, mert neki csak bicskája van, az infláció meg fává nőtt. Amíg az csak egy bokor volt, addig elbánt a késével vagy a bicskájával is a jegybank az inflációval, de miután ilyen hatalmas fává terebélyesedett, ide fejsze kell. No, az nincs a jegybankban. Az a kormánynál van, ezért át kellett venni az infláció elleni küzdelmet, annak a feladatát meg a felelősségét is a jegybanktól.”  

Harmadik pontként a kormánybiztos felsorolta, hogy milyen intézkedésekkel járult hozzá a kormány az infláció letöréséhez.

György László elemzése szerint a kormányzati intézkedések jelentős szerepet játszottak abban, hogy már októberre sikerült elérni az egy számjegyű inflációt. Emlékezetes, hogy amikor tavaly októberben a miniszterelnök meghatározta a célt, hogy 2023 végére egy számjegyűre kell döngölni a pénzromlást, számos véleményformáló közgazdász kételkedett ennek teljesíthetőségében. Sőt, egyikük úgy fogalmazott, hogy bűvészmutatványok kellenek ehhez. Ezzel szemben már 2023 októberére, vagyis két hónappal a kitűzött dátum előtt sikerült ezt a célt elérni.  

 A kormánybiztos megemlíti, hogy az árfigyelő segítségével bárki könnyedén összehasonlíthatja a termékek árát a különböző kiskereskedőknél, így a vásárlók megtalálhatják a legjobb ajánlatokat és lehetőségeket. Ezáltal időt és pénzt takaríthatnak meg. A kiskereskedelmi láncok oldaláról nézve pedig az árfigyelő erősíti a versenyt, így csökkenti az árakat, ezzel segítve az infláció letörését. 

A kötelező akciózás keretében a kiskereskedelmi láncoknak minden héten ki kell jelölniük egy 22 árucikkből álló termékkosarat, amelynek az árát legalább 15 százalékkal kell olcsóbban kínálniuk, mint a megelőző hónapban. Ennek köszönhetően a fogyasztók számára rendelkezésre áll egy széles termékkosár, amelynek az ára legalább 15 százalékkal kedvezőbb, mint a megelőző egy hónap során. 

A negyedik pontjában a kormánybiztos elemzi, hogy milyen mértékben segítette az infláció letörését a kötelező akciózs és az árfigyelő. 

A megfigyelt élelmiszerek árának július elejéhez képest mért mérséklődése mintegy 0,4 százalékpontos inflációcsökkentő, illetve több mint 1,3 százalékpontos élelmiszer-inflációt mérséklő hatással járhatott a KSH inflációs fogyasztói kosarának súlyait figyelembe véve. Ez annak köszönhető, hogy az árfigyelő rendszer erősítette a versenyt a kereskedők között, ez pedig az árak csökkenését vonta maga után. 

György László az ötödik pontjában felteszi a kérdést, hogy kinek a feladata, illetve kinek köszönhető az infláció letörése.

Ennek kapcsán úgy fogalmaz, hogy a monetáris politika minden időben a jegybank feladata. Ám nehéz, bonyolult geopolitikai és kivételes gazdasági környezetben, a háború és a szankciók hatása miatt a kormánynak be kellett avatkoznia az infláció letörése érdekében. Ezt bizonyítja a miniszterelnök szeptember végi kijelentése, miszerint „a kabinet átvette az infláció elleni küzdelem feladatát és felelősségét, miután az energiaárak és a brüsszeli szankciók olyan mértékűvé emelték azt, hogy a jegybank már nem tud megbirkózni vele. (...) A jegybank felhalmozott adósságának a problémáját is meg kellett oldani a nyáron.” Orbán Viktor novemberi nyilatkozata is ezt támasztja alá, amikor azt mondta: „Miután a jegybank erejét meghaladta az infláció elleni küzdelem, ezért a kormány vállalta, hogy a jegybank helyett, mellett – legyünk udvariasak: inkább mellett – egy számjegyűvé fogja visszavágni az inflációt az év végére.”  

György László bejegyzésének hatodik pontjában a jelenleg zajló vita lényegét próbálja meghatározni, amelyben a kabinet álláspontja szerint több tényező együttesen arra utal, hogy lenne tér a jegybanki alapkamatnak a jelenleginél ambiciózusabb ütemű csökkentésére. Az infláció a korábban vártnál gyorsabb ütemben mérséklődik, a külső környezet is kedvezőbbre fordult, valamint az árfolyam is viszonylag stabilan alakul, és ez a stabilitás a vállalkozások szempontjából a lehető legfontosabb szempont. Így pedig a gazdasági növekedés és a hitelezés beindítása érdekében megítélésünk szerint lenne tér a nagyobb léptékű kamatcsökkentésre.  

A kormánybiztos kitér a gazdaságélénkítés szempontjából ambiciózusabb kamatpálya melletti további érvre is, miszerint a nagybefektetők által tartott rövid lejáratú állampapírok hozama 8, míg hosszabb futamidőkön 7 százalék körül alakul, miközben a jegybanki alapkamat most csökkent 11,5 százalékra. A hozamok visszaesése az elmúlt hónapokban nem járt tőkekivonással. A külföldi befektetők által tartott forintállampapírok állománya március vége és szeptember vége között közel 700 milliárd forinttal, 17,4 százalékkal nőtt, miközben a hozamok minden lejáraton érdemben csökkentek.  

Ebben jelentős szerepe van a költségvetési politika hitelességének és azon kormányzati intézkedéseknek, amelyek előírták, hogy 2023. július elseje óta a kötvény-, a részvény- és a vegyes alapok portfóliójában legalább 60 százaléknak kell lennie az értékpapírok súlyának, ezzel pedig jelentősen megnőtt a kereslet az állampapírok iránt.   

A növekedés helyreállásának jelenleg a legfőbb akadálya az emelkedő pozitív reálkamat. A reálkamatok szintje is azt mutatja, hogy van még érdemi tér a jegybanki alapkamat ambiciózusabb csökkentésére. A magyar visszatekintő reálkamat (az aktuális jegybanki alapkamat és az aktuális infláció különbsége) októberben 2,1 százalék volt, amelynek a szintje így közel azonos az eurózóna, illetve az USA kamatszintjével, miközben Lengyelországban vagy Romániában a jegybankok továbbra is negatív reálkamatot tartanak. Sőt, az előre tekintő reálkamat (az aktuális jegybanki alapkamat és az egy év múlva várható infláció különbsége) Magyarország esetén jóval magasabb, mint azt az eurózónában vagy az USA-ban, vagy a régiós jegybankoknál. 

Ha nagyon pontosak akarunk lenni, magasabban van a beruházási döntéseikhez kapcsolódó elvárt haszon, és ezért kevesebb beruházást valósítanak meg. Azok a vállalkozások, amelyek pedig forráshiányosak, a túlélésért kénytelenek, vagy a gyors piaci növekedésért hajlandók lennének hitelt felvenni, nem vagy csak nagyon magas kamatok mellett jutnak forráshoz. Tehát a relatíve magas jegybanki kamat késlelteti a növekedés és a hitelezés újraindulását. „Munkámból adódóan vállalkozók százaival találkoztam az elmúlt időszakban, és a legnagyobb problémaként az így bekövetkező forráshiányt nevezték meg” – fejti ki gondolatait György László. 

Utolsó pontjaként pedig kitér arra, hogy kormány mit tesz azért, hogy a hitelezést életben tartsa. Ennél a kérdésnél utal a Makronóm Intézet becslésére, ami szerint az államilag támogatott hitelprogramok, a kamatstop, valamint az energiaköltség-támogatási programok (Széchenyi Kártya Program, Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram, a kamatstop, a Gyármentő Garancia- és Hitelprogram, valamint a Feldolgozóipari KKV Energiaköltség és Beruházás Támogatási Program) 2023-ban összesen 1,6 százalékponttal járulhatnak hozzá a gazdasági növekedéshez és mintegy 3000 ezer milliárd forint forrást biztosítanak a magyar vállalkozásoknak.  

György László összegzésképp elmondta, hogy egy ambiciózusabb kamatpálya segítené a gazdaság növekedési motorjainak nagyobb fordulatszámra történő felpörgését, a piacalapú vállalati hitelezés újbóli beindulását, továbbá serkentőleg hatna a fogyasztásra is. 

Címlapfotó: Makronóm

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.