Hiába csökkent az amerikai infláció, hasít a gazdaság, a fogyasztás, alacsony a munkanélküliség, többen baljós jelekre figyelmeztetnek. Legtöbben az USA abnormálisan magas eladósodottságáért aggódnak, ami az emelkedő kamatlábak korában elviszi a költségvetés tetemes részét. Mindezekért Janet Yellen pénzügyminisztert vették elő.
Hiába csökkent az amerikai infláció, hasít a gazdaság, a fogyasztás, alacsony a munkanélküliség, többen baljós jelekre figyelmeztetnek. Legtöbben az USA abnormálisan magas eladósodottságáért aggódnak, ami az emelkedő kamatlábak korában elviszi a költségvetés tetemes részét. Mindezekért Janet Yellen pénzügyminisztert vették elő. Pedig olyan szép pedigréje van a jóságos nagymamának tűnő pénzügyér asszonynak. A karrierje mondhatni összekötődik a demokratákkal, 2014–2018 között a Fed elnöke is volt (nem is javasolta mandátumának meghosszabbítását az a csúnya Trump), előtte vezette a Fehér Ház Gazdasági Tanácsadói Tanácsát is stb. Sőt, kutatónak sem utolsó, férjével, George Akerloffal az 1980-as években megalkották azt az elképzelést, amit a közgazdasági irodalomban „hatékonysági bérelméletnek” neveznek. Bevezették az ajándékcsere-dilemmát, amely azt állítja, hogy azok a dolgozók, akiknek kevesebb fizetést kapnak, mint amit ők tisztességesnek ítélnek, szándékosan kevesebbet fognak dolgozni azért, hogy bosszút álljanak a munkáltatójukon.
Persze nem kell csodálkozni az ellenzők táborán sem, hiszen minap jelentették be, hogy az államkincstár 776 milliárd dollárnyi adósságot finanszírozó kibocsátást tervez a folyó negyedévben, ami mintegy 76 milliárddal alacsonyabb, mint a múlt negyedévben közzétett prognózis. Ez örvendetes lassulást jelent az adósságot fedező papírok kibocsátásában, köszönhetően az októberi,vártnál valamivel magasabb adóbevételeknek.
Persze a kritikusoknak nem örömhír az ilyen, folyton azt szajkózzák, hogy az új hiteleket már magasabb kamatlábakon tudják csak felvenni, csökken a dollár vonzereje, ami további kamatlábemelésekhez vezet. És persze ezzel az adósságszolgálat is nőni fog, a közeljövőben elérheti az egymilliárd dollárt, azaz meghaladja a védelmi költségvetést is. Csak a jövő hétre az Egyesült Államok kincstárának adósságértékesítéseit összesen 112 milliárd dollárra tervezik. Ezzel a 112 milliárdos új (jóval magasabb kamatú) adósság felajánlásával november 15-én hozzávetőleg 102,2 milliárd dollár értékű magánkézben lévő kincstárjegyet térítenének vissza. No meg maradna némi aprópénz, körülbelül 9,8 milliárd, foltozni a költségvetésen tátongó lyukakat.
Állítja Stanley Druckenmiller, a milliárdos hedge fund menedzser. Véleménye szerint Yellen azzal követte el a kincstár történetének legnagyobb hibáját, hogy nem akkor bocsátott ki több hosszú lejáratú államkötvényt, mielőtt még a Fed tavaly év elején elkezdte volna emelni a kamatokat. Úgy véli, ez is hozzájárult az adósságkatasztrófához.
„Amikor a kamatláb gyakorlatilag nulla volt, az Egyesült Államokban minden Tom, Dick, Harry és Mary refinanszírozta a jelzáloghitelét. Minden vállalat meghosszabbította az adósságát” – mondta Druckenmiller, majd rögtön hozzátette: „Sajnos volt egy entitásunk, amely nem tette ezt, ez az EgyesültÁllamok Pénzügyminisztériuma."
Druckenmiller a véleményét azzal indokolja, hogy Janet Yellen akkortájt – politikai rövidlátás miatt, vagy bármi más okból – kétéves kötvényeket bocsátott ki mindössze 15 bázispontnyi kamattal, amikor 10 évest 70 bázisponttal, vagy 30 évest 180 bázisponttal is kibocsáthatott volna.
Persze a sajtó sem rest, ráharap az ilyenre, mintha Yellennek előre kellett volna látnia a folyamatokat, mintha egy valamire való közgazdásznak jóstehetséggel is bírnia kellene. Hogy Janet Yellent, minden pénzügyminiszter nagymamáját megalázzák szakmai felkészültségében, előkaparták saját férje, a Nobel-díjas közgazdász, George Akerlof 2020 júniusában megjelent elmélkedését, amelyben rámutatott arra, hogy a közgazdászszakma irrelevánssá süllyedését miképp mutatta meg az, hogy nem tudta előre jelezni a nagy pénzügyi válságot.
Akkortájt Akerlof professzor megjegyezte, hogy a 2008-as pénzügyi válságot követően a közgazdászok feltették a kérdést, hogy miért nem jósolta meg senki, legalábbis pontosan úgy, ahogy történt. Idézi Raghuram Rajan indiai közgazdászt, aki szerint ilyen jóslat azért nem született, mivel ehhez részletes elméleti és intézményi ismeretek kellettek volna a pénzügy, az ingatlanügy és a makroökonómia különböző szakterületeiről.
Tehát a Nobel-díjas tudós is sajnálattal állapítja meg, hogy a közgazdászok olyan szakemberekké váltak, akiknek csak egyetlen eszköze van a készletükben. Emiatt a szakma sokkal kevésbé releváns a valós világ problémáival kapcsolatos tanácsadásban, amelyek megoldásához gyakran több eszköz is szükséges.
Azaz szándék lett volna a kirakós darabjainak bemutatására, de semmi sem arra, hogy összerakják őket.
Egy másik közgazdászt idézve Akerlof azt is leírta, hogy elméletileg nem lehetett volna kiadni az összes elemet tartalmazó modellt; túlságosan távol álltak volna a precíz, egyszerű ötletektől (mint például azok, amelyeket az egyszerű új keynesi vagy DSGE-modelleket motiválnak); és ily módon túl lágy lett volna ahhoz, hogy megérdemelje a publikálást.
Persze a közgazdászszakma is kerülte azokat, akik a fontos lapokban összerakták a kulcsfontosságú elemeket, és előre jelezték volna a válságot. Mondván, hogy a matematikai modell hiánya megkönnyítette az ilyen átfogó dolgozatoknak megírását.
Akerlof professzor erre is kitért. Elmagyarázta akkor azt is, hogy a matematikával való elfoglaltság hogyan akadályozza meg a közgazdászszakmát a pénzügyi válságok megértésében.
Tegyük fel, hogy a paradigma nemcsak a terület tárgyát írja le, hanem a terület megfelelő módszertanát is. Ebben az esetben a meglévő paradigmának ellentmondó megfigyeléseket el kell vetnünk, amennyiben sértik az előírt módszertant. A kemény gondolatrendőrség kizárja azokat mint elfogadhatatlan bizonyítékokat.
Rövidebben szólva, ha nem tudod matematikai egyenlettel kifejezni, akkor a közgazdászokat nem szabad, hogy érdekelje.
Akerlof professzor szavait a sajtómunkások úgy interpretálják, hogy ez nem éppen hangzatos támogatás a felesége szakmája iránt. Pedig felfoghatnánk felmentésképp is, hogy Yelen asszony nem volt meg az előrelátás adottsága.
Persze ezekből az amerikai megmondóemberekből sem hiányzik a gonoszság. Amikor az ország ekkora bajban van, a szegény pénzügyminisztert még ráfektetik a tüzes parázsra azzal, hogy elővesznek egy Reuters-cikket 2017-ből, amikor még nagyasszonyunk a Fed élén tevékenykedett. A cikk olyan régi, hogy már a Reuters archívuma sem dobja ki, így csak mi is egy képet tudunk róla mutatni. A címe sokat mondó:
A fedes Yellen arra számít, hogy nem lesz új pénzügyi válság a mi életünkben
Fotó: MTI
Újra létrehozzák a tiszta profilú Pénzügyminisztériumot, a gazdaságfejlesztés a Gazdasági és Energetikai Minisztérium feladata lesz; az új struktúra világosabb felelősségi viszonyokat teremt a kormányzaton belül - mondta Kármán András pénzügyminiszterjelölt a kinevezés előtti meghallgatásán.
Scott Bessent szerint a korábbi könnyítést szegényebb országok kérték, de Washington nem hosszabbít.
Óriásit nőttek februárban a reálbérek és az inflációt is sikerült visszaszorítani. Szalai Piroska rámutatott: ez a startvonal, az új kormánynak ehhez képest kell javulást elérnie, hiszen azt ígérték, ha lesz változás, jobb lesz.
Max Otte, aki 2006-ban megjósolta a gazdasági válságot, kritikusnak látja Németország jelenlegi gazdasági helyzetét. Ráadásul szerinte az országot vezető Friedrich Merz kancellárt egyáltalán nem érdekli, mik a német emberek érdekei.
A baloldali közgazdász szerint a jelenlegi kedvezményeket ki kellene venni az adórendszerből.
A megszorításokról elhíresült korábbi miniszter azt mondta: a 13. havi nyugdíj gazdasági értelemben nonszensz.
Nem ilyen búcsút képzelt el magának…
A sokszor „feljelentőemberként” emlegetett Tényi bejelentése mentén ismeretlen elkövető ellen nyomoz a hatóság.
