Brüsszel szelet vet: újabb vizsgálat készül Kína ellen

Szeptember közepén jelentette be Ursula von der Leyen, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot indít annak megállapítására, hogy az állami támogatások mekkora szerepet játszanak a kínai elektromosautó-iparban, és az áll-e az európai piacot eltömítő „pekingi importdömping” hátterében. „A globális piacot elárasztották az olcsó elektromos kínai autók, amelyeknek az árát a mögöttük megbúvó óriási állami támogatások nyomják le. Ez viszont egyértelműen piactorzító hatású az Európai Unióra nézve” – indokolta akkor Von der Leyen a szubvenciós vizsgálat megindítását, amelynek a vége minden valószínűség szerint tekintélyes extravámok kivetését jelenti majd a kínai importautókra. 

Most pontosan egy ugyanilyen vizsgálatot készít elő az EB, ezúttal azonban a szélturbinákkal kapcsolatosan. Az indoklás ugyanaz: az ázsiai nagyhatalom a saját szélenergiai iparának terjeszkedését jókora állami hátszéllel lendíti fel, így félő, hogy az olcsó kínai turbinák az EU-ban hasonló problémákat fognak okozni, mint az elektromos autók.  

A témában a Politico kanyarított összefoglalót, Brüsszel (és a brüsszeli lap) állításait azonban több helyen fenntartásokkal kell kezelni. Az egyik alap kiindulópont az, hogy az európai szélenergiai ipar nem Kína miatt került aggasztó helyzetbe. A másik pedig, hogy egyelőre semmi nem igazolja a távol-keleti ország állami támogatásának a szerepét, így a piactorzítással vádolt Peking elleni szubvenciós vizsgálat nem tényekre, hanem egy hipotézisre épül.  

Szélvihar előtt 

A megújuló energiákkal kiemelten foglalkozó EP-képviselő, a dán Morten Petersen szerint „a Kínából származó fenyegetés nagyon is valós. Ha ma nem védjük meg az iparunkat, egy egész ágazatot fogunk tálcán átnyújtani nekik”, és Brüsszelnek kötelessége kiharcolni a torzításmentes, egyenlő versenyfeltételeket – ezért van szükség a vizsgálatra. 

Az EU-s ipari szereplők attól rettegnek, hogy ismét megesik az, ami a napelemekkel kapcsolatban történt a 2010-es évek elején. Akkor egy vizsgálat azt tárta fel, hogy „a kínai napelemeket jóval a szokásos piaci ár alatt értékesítették”, ezért 47 százalékos dömpingellenes vámot vetettek ki az importra.  

Hogy most mi a helyzet, azt Petersen képviselő talán már teljes bizonyossággal tudja, a vizsgálat lezárultáig azonban hiba lenne elhamarkodott következtetéseket levonni, főleg a szélenergiai szegmensben. David Fickling a Bloomberg hasábjain úgy fogalmazott: „az a baj a kínai zöldtámogatásokkal, hogy nem léteznek”. A rovatvezető szerint  

különös tekintettel arra, hogy az európai kormányok és az amerikai vezetés előszeretettel használnak fel több 100 milliárdos állami támogatásokat a saját piacuk megmentése érdekében – az EU-ban például 2021 vége óta 651 milliárd eurót költöttek arra, hogy egyes iparágak vállalatait megvédjék az energiaárak hatásaitól.  

Nehéz már eldönteni (még az alig vegetáló Kereskedelmi Világszervezetnek is), hogy mi számít piactorzításnak és mi jogos fejlesztési ösztönzőnek, de  

Az amerikai inflációcsökkentő törvény vagy az elég szerencsétlen nevű REPowerEU pontosan a Kínára vádlón mutató elvre épül: állami támogatással fokozni a tiszta energia saját iparágainak a fejlesztését.  

Az alacsony kínai árak ráadásul – mutat rá Fickling – a zöldtechnológia kapcsán valószínűleg tényleg nem léteznek abban a formában, ahogyan Petersen gondolja. A helyzet egyszerűen az, hogy  

Ezt a feltevést igazolja az is, hogy maguk a kínai gyártók is akkora versenyben állnak egymással, ami egyszerűen a szélturbinák árának leszorításához vezetett – ez pedig a legnagyobb ottani gyártó, a Xinjiang Goldwind Science & Technology 98 százalékos éves bevételcsökkenését eredményezte.  

Bürokrácia és bénázás 

Európa valaha valóban a globális piac ura volt a szélturbinák gyártásában, az energiaátállás miatt az igény pedig egyre csak nő a megújulók területén. A trónt azonban könnyű elveszíteni: az infláció, az energiaárak emelkedése, az ellátási láncok újbóli akadozása és a bürokratikus útvesztő mind hozzájárultak ahhoz, hogy az EU szélenergiával foglalkozó vállalatai hátrébb kerüljenek az erős versenymezőnyben, különösen a kínai társakkal szemben. 
 

Tény, hogy az európai konstrukciókhoz képest Kína jóval kedvezményesebb hiteleket tud nyújtani a gyártóinak, mint az EU-s államok, ez azonban önmagában messze nem jelent szubvenciót. „Európa két év leforgása alatt elveszítette a vezető szerepét a szélenergia legnagyobb piacaként az ázsiai csendes-óceáni térséggel szemben. Most ez a tendencia itt, az EU-ban is érezhetővé válik” – mondta Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa, amikor a héten bemutatta azt a mentőövnek szánt csomagtervezetet, ami tulajdonképpen egy Kína-ellenes protekcionista tervezet.  

Az ipari szereplők hálásan fogadták a javaslatot, a politikusok pedig azonnal a kínai dömpinggel kezdték indokolni, hogy miért lesz ez jó mindenkinek.  

Jövőlátók 

A buktató a történetben a zöldátállás rohamtempója miatt éppen az EU lába alá kerül. Európa már most jócskán lemaradt a szélenergia versenyében, azzal viszont, hogy gyakorlatilag kitiltaná vagy méregdrágává tenné az olcsó kínai turbinákat, maga alatt vágja a fát, vagyis a saját energetikai átállását lassítja le még jobban.  

Az uniós célok magasztosak: 2030-ra a teljes energiamixben 42,5 százalékos arányban akarja használni a megújulókat. Ebből 36 gigawattnyi energiát már a szélenergiától remél –  

Európa nagyjából 10 gigawattal van elmaradva a saját gyártási céljaitól is, pedig jelenleg saját piaca ellátásának 85 százalékát EU-s cégek biztosítják.  

Az idő tehát sürget, ennek ellenére vannak elemzők, akik szerint még meg lehet fordítani a tendenciát, miután a kínai vállalatok „csak az évtized második felében válhatnak versenyképessé az EU-ban”. A gyártók egyenesen sorsfordítóként üdvözlik az új szélenergia-csomagot, az Európai Beruházási Bank hozzá illesztett hitelkonstrukcióit pedig olyan ösztönzőknek, amelyek be fogják robbantani a szélipari magánbefektetéseket.  

Létrejön tehát egy olyan támogatási protekcionista támogatási csomag, amely bár nem nevezi meg Kínát, minden elemében az ottani gyártók kiszorítását célozza meg az európaiak ellenében. És ezzel nincsen az égvilágon semmi gond. Macronnak teljesen igaza volt, amikor úgy fogalmazott: „jogunk van a protekcionizmushoz”. A zöldátálláshoz nagyon is szükség van egy európai uniós paktumra, amely jelentős támogatásokat biztosítana a zöld- és klímavédelmi technológiák innovációjához és ipari fejlesztéseihez. 

Az viszont, hogy ezt a protekcionizmust ismét az átpolitizált Kína-ellenes törekvésekkel mossa össze az EU, könnyen kontraproduktívvá válhat. „A szélipar európai sikertörténet, és ennek így is kell maradnia” – mondta Kadri Simson. Az óhaj jogos, a kivitelezéssel lehet, hogy probléma lesz. Megvédeni az iparágat ugyanis feltehetően egyenlő lesz azzal, hogy az energetikai átállás annyira lelassul, hogy végképp álomországba űzi a 2030-as merész terveket.  

*** 

 
Fotó: Emmanuel Macron francia államfő megtekinti az állami beruházással épülő Saint-Nazaire szélerőműparkot, 2022. szeptember 22-én 

MTI/EPA/Reuters pool/Stephane Mahe 
 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.