Természetesen egy komoly elemző az állítását számokkal is alátámasztja, így szerinte 38 millió testsúlycsökkentő gyógyszert használó fogyása várható. Mindez, az új ruházati cikkek vásárlásának feltételezésével, 50 milliárd dollárnyi új ruházati kiadást eredményezhet.
Az elemző arra is rámutatott, hogy a súlyosan eladósodott fogyasztó vajon megengedheti-e magának új ruhákat: „Ha a testsúlycsökkentőket használók az életmódváltás révén pénzt takarítanak meg, akkor azt a ruházati kiadások finanszírozására fordíthatják. Ahogy a fogyasztási láz az alacsonyabb jövedelműek felé halad, ez a hozzáadott növekedés kevésbé tűnik valószínűnek, és arra számítunk, hogy a vásárlók az alacsonyabb árú termékeket keresik majd (turkálók), hogy finanszírozni tudják az új ruhákra fordított kiadásokat.”
Persze az elemző is csak a ködöt szurkálja, csupán azt érzi, hogy ezek a gyógyszerek hosszabb távon megváltoztathatják a fogyasztói magatartást. Egyes iparágak előnyben részesülnek, míg mások nagyobb kockázatot jelentenek.
Mindenesetre, ha Amerika elhízott társadalma karcsúbbá válna, az meglátszana az egészségügyi állapotán is. Tehát a betegségbiznisznek is csökkenne a bevétele, nem csak ételből, pirulákból is kevesebb fogyna. Persze egy sikeres kúra után a páciens is jobban törődne az egészségével, és feltehetően kevesebb alkoholt, illetve dohányterméket fogyasztana, azaz az állami adóbevételek is csökkenhetnek.
Azért minden folyamatra van valami régi közhely, például az, hogy soha ne fogadjunk az amerikai fogyasztó ellen!