Putyin is beugrik egy teára a kínai elnökhöz

Harmadjára rendezik meg az Egy Övezet, Egy Út (Belt and Road) fórumát Kínában, október 17–18-án. A világ legátfogóbb infrastrukturális és beruházási projektje tíz évvel ezelőtt indult útjára, az azóta eltelt időszakban Peking több mint 200 megállapodást kötött mintegy 150 országgal (köztük Magyarországgal) és 30 nemzetközi szervezettel.  

Az eseményre a világ 140 államából érkeztek delegációk – köztük Magyarországról, ahol az Orbán Viktor vezetésével utazó kormányképviselet már a fórum megnyitása előtti napon sikeresen állapodott meg egy sor stratégiai fontosságú együttműködésben.  

Van azonban egy kiemelt státuszú díszvendég, akinek a látogatása az egész világot foglalkoztatja. Putyin orosz elnök az ukrajnai háború kitörése óta először jár Kínában, felhasználva a Belt and Road jubileumi eseményét arra, hogy konkrét szerződéstervezeteket hozzon tető alá az energiakereskedelem területén. Hogy ezen túl milyen katonai vonatkozású tárgyalásokat folytat nem hivatalosan, jól árnyékolt szobák mélyén, arról természetesen soha senki nem fog beszámolni. 

Kína legalább nem úgy viselkedik, mint a nyugati gyarmatosítók 

Putyin alaposan előkészítette a kommunikációs talajt a látogatása előtt. A kínai állami sajtónak adott interjúban nem győzte dicsérni a Belt and Road projektet, ugyanakkor megfogalmazott olyasmit is, amelyet már sokan kimondtak előtte az Egy Övezet, Egy Út sikere kapcsán.  

Mint mondta, az a vélemény, amely szerint Peking a Belt and Road segítségével „gyűr maga alá” országokat szerte a világon, alapjaiban hamis. A hangsúly a konstruktív együttműködésen van, vagyis azon, hogy Kína senkit nem kényszerít semmire, csupán olyan lehetőségeket kínál, amelyekből a partner szabadon választhat – vagyegyáltalán nem választ, ha éppen úgy gondolja. „A lényeg, hogy a két félnek közös céljai vannak, az annak eléréséhez szükséges módszereket pedig közösen keresik és fogadják el” – mondta az orosz elnök, hozzátéve: éppen ez az, ami megkülönbözteti az Egy Övezet, Egy Út programot a nyugati, még mindig a gyarmatosítás eszméjében pácolt hasonló kezdeményezésektől. 
 

Barátok közt is az érdek az első 

Oroszország és Kína az Egyesült Államok nyomása alatt működő Nyugat szemében bizonyos tekintetben hasonló szinten áll. Míg Moszkvát a legnagyobb biztonsági fenyegetésként azonosítják, az ázsiai nagyhatalom a globális gazdaságban betöltött egyre nagyobb szerepe miatt okoz fájdalmat Washingtonnak.  

Bár az egymásra utaltság nyilvánvaló, tény, hogy az ukrajnai háború kitörése óta Oroszország van jobban rászorulva Kínára, amely elég gyümölcsözően profitál is a megváltozott erőviszonyok által tálcán kínált lehetőségekből.  

Ha csak az idei évet nézzük, máris döbbenetes kereskedelmi egyenleget láthatunk. Január óta a két ország közötti kereskedelem volumene meghaladta a 176 milliárd dollárt, ami 29,5 százalékos éves növekedést jelent.  

 Mindkét emelkedő számnak nyilvánvaló okai vannak. A szankciók ezrei alatt álló Moszkva Kínából pótolja a nyugati cégek kivonulásával okozott hiányt, kezdve a legalapvetőbb és hétköznapibb árucikkektől egészen az autógyártásig. Csak a kínai gyártású járművek, alkatrészek importja az idén mintegy 14 milliárd dollárt tett ki, ami több mint ötszörös növekedés 2021 azonos időszakához képest. 

A gyártáshoz Moszkvának óriási szüksége van Peking befektetéseire. Olyan szorosra akarja fűzni az ipari kapcsolatokat, amennyire csak lehet. Ugyanakkor Kína – a profit ígérete ellenére – óvatosan közeledik a gigabefektetésekhez.  

Ami az energiakereskedelmet illeti, ott kialakult egy klasszikus win-win szituáció – annyi különbséggel, hogy Kína javára az egyik wint csupa nagybetűvel lehet írni. Az európai piac hiányát nagymértékben Peking egyensúlyozza ki az oroszok számára, akiknek még abszurdan nyomott áron is megéri értékesíteni a földgázt és a kőolajat. Utóbbiból Kína az idei év első nyolc hónapjában 37,5 milliárd dollár értékben vásárolt be.  

Egy korlátlan partnerség korlátai 

Kína kínosan ügyel azonban arra, hogy a tavaly februárban meghirdetett „korlátlan partnerség” eszméje ne terjedjen ki Oroszország háborús támogatására. Fegyvereket nem szállít, a nukleáris együttműködésben pedig különösen óvatossá vált: Hszi többször figyelmeztette barátilag Putyint, hogy eszébe ne jusson az atomtöltetek felé tekingetni, mert az nemcsak a világ egy részének, de az orosz–kínai kapcsolatoknak is azonnal a megsemmisülését jelentené. 

Nem tudni, hogy a mostani találkozón a két elnök tárgyal-e katonai vonatkozású konkrét együttműködési témákról. Ha igen, azt biztosan nem közlik a nyilvánossággal. Vélhetően azonban Putyin látogatásának nem is ez a fő célja.  

Ez elsősorban az orosz földgázexport növelésére vonatkozik, azon belül is egy konkrét projektre, a Szibéria Ereje 2 megvalósításának felgyorsítására. A vezeték az Északi Áramlat kiváltásául szolgálna, és Mongólián keresztül tolna évi 50 milliárd köbméter gázt Kínába.  

A projekt már a két elnök márciusi, oroszországi találkozóján is prioritásként szerepelt, de Peking az építési és logisztikai költségek miatt nagyon óvatosan bánik a beruházással kapcsolatban. Kérdés, hogy orosz kollégájának sikerül-e meggyőznie arról, hogy a projekt mindkét ország érdekeit évtizedekre ki fogja elégíteni. 
 

Fotó: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Alekszej Majsev 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.