Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza szerint a kamatcsökkentést tekintve a nemzeti bank ráadásul elment a falig.
Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza szerint a keddi kamatdöntés azt is jelenti, hogy bár a jegybank az előző havi közleményében óvatos monetáris politikáról és a szigorú monetáris kondíciók fenntartásártól beszélt, ez inkább csak kommunikációs szinten maradt meg,
a kamatcsökkentést tekintve a nemzeti bank elment a falig.
A falat a 12,2 százalékos inflációs ráta jelentette, hiszen a jegybank korábban hangsúlyozta, hogy a reálkamatot a pozitív tartományban kívánja tartani – ez végül is a 12,25 százalékos alapkamattal, ha csak minimálisan is, de megvalósul.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tényleges reálkamat ennél nagyobb, hiszen az októberi infláció 10 százalék körül alakulhat, azonban erre még tényadatunk nincs, ezt nem lehet összehasonlítani az alapkamattal.
A 75 bázispontos (azaz 0,75 százalékpontos) kamatcsökkentés egyébként nem sokkal marad el az előző hónapokban megszokott 100 bázispontos (egy-egy százalékpontos) ütemtől, bár az ismert volt, hogy olyan mértékben már nem fogja lazítani a jegybank a monetáris politikáját, de az is kérdéses volt, hogy egyáltalán lesz-e lazítás.
Bár a piac is kisebb lazítást várt, alacsonyabb kamatcsökkentést árazott be előzetesen, mégis: a döntés követő órákban hamar megnyugodtak a kedélyek. E cikk írásakor 381,67-re, hozzávetőleg a nyitáskori szintre erősödött vissza a forint–euró árfolyam.
A nagyobb lazítás tehát a forintárfolyamot elvben felfelé löki, ami bár az exportáló nagyvállalatoknak kedvező, a minimálisan magasabb infláció miatt a lakosság, illetve a kkv-k szempontjából nem ideális.
A jegybanki lazítást a lassuló infláció és a folyó fizetési mérleg javuló egyenlege valóban lehetővé teszi, azonban a külső környezet alakulása gátat szab neki. A nagy nemzeti bankok jellemzően még nem kezdtek lazítani, sőt, a Fed a szigorítási ciklusát sem zárta le, így a csökkenő kamatkülönbözet kockázatot jelent – a hazánk adottságaiból következő kockázati felárat a piac elvárja.
Az elmúlt időszak világpolitikai konfliktusai az olajár esetleges elszabadulásán keresztül szintén kockázatot jelentenek az árfolyamra és az inflációra nézve, ami a lazítás ellen hat. Amennyiben a következő két hónapban az alapkamat a mostani ütemben mérséklődik, az év végére 10,75 százalékot érhet el – kérdés, hogy ez a csökkentési ütem fenntartható-e. A kamatok mérséklése a hitelezés beindítása szempontjából fontos: magas hitelkamatok mellett a hitelfelvételi kedv csökken, ami a gazdasági növekedés szempontjából kedvezőtlen.
Fontos végezetül leszögezni, hogy a jegybanki kamatcsökkentés reálgazdasági hatásai ellentétesek:
a magasabb infláció és a gyengébb forintárfolyam káros a gazdaságra, míg az élénkebb hitelezés hasznos. E két tényező között kell a jegybanknak egyensúlyoznia – úgy tűnik, hogy most inkább a hitelezés élénkítését helyezte előtérbe.
***
Suppan Gergely, az MBH Bank Nyrt. vezető elemzőjének kommentárja
A kockázati környezet külső feltételei között bár az utóbbi hetekben megugrottak a gáz- és áramárak, továbbra is érdemben elmaradnak az év eleji szintekhez képest, az európai és hazai gáztárolók feltöltöttségi szintje megfelelő. A nemzetközi befektetői hangulat romlott, amit a geopolitikai feszültségek váratlan kiéleződése mellett a nagy jegybankok magas kamatok hosszabb ideig való fenntartása melletti elköteleződései okoztak, amit a fejlett piaci hozamok emelkedése kisért. Továbbra is belátható közelségben van a Fed kamatemelési ciklusának vége, míg az EKB igen nagy valószínűséggel elérte azt. A belső feltételek közül a hazai devizapiac kisebb kilengéseket mutatott, de sikerült szűk sávban stabilizálódnia, stabil maradt az állampapírpiac, az aukciókon megfelelő a kereslet, valamint érdemi javulás után pozitívba fordult a folyó fizetési mérleg egyenlege, míg az uniós forrásokhoz való hozzáférésről kedvező értesülések láttak napvilágot, azonban ez még nem következett be. A korábbi üzenetek szerint jegybank a továbbra kiemelten figyeli, hogy a külkereskedelmi, valamint a folyó fizetési mérlegben folytatódnak-e a pozitív tendenciák, tartós marad-e a cserearány javulása, fennmarad-e a piaci stabilitás a deviza-, az állampapír- és a swappiacokon, valamint hogyan alakulnak a jegybanki kamatpolitikák és a befektetői kockázatvállalás.
Az MNB a legutóbbi prognózisában a korábbi 16,5–18,5 százalékos sávról 17,6–18,1 százalék közé szűkítette az idei inflációs várakozását, míg a jövő évit – főként az üzemanyagok jövedékiadó-emelése, valamint az olajárak növekedésének áthúzódó hatása miatt – 3,5–5,5 százalékról 4–6 közé emelte. Az idei GDP-növekedési előrejelzését 0–1,5 százalékról –0,5–0,5 közé, a jövő évit pedig 3,5–4,5-ről 3–4 százalékra rontotta.
Kilátások
Mivel a jegybank, valamint a mi várakozásunk szerint is az év végére igen meredeken csökkenhet az infláció, valamint a hazai gazdaság sérülékenysége, az év utolsó hónapjaiban az alapkamat mérséklésének folytatására számítunk, ami decemberre 11százalékra csökkenhet, esetlegesen minimális lefelé mutató kockázat mellett. A kamatmérséklési ciklus a jövőre is folytatódhat, azonban a jegybank a pozitív reálkamat fenntartását szükségesnek tartja, így a jövő év végére a várakozásunk szerint 6százaléékra csökkenhet az alapkamat. A kamatmérséklési ciklus azonban némileg lassabb, elnyújtottabb lehet, mivel egyrészt az üzemanyagárak megugrása miatt az infláció, másrészt a fejlett piaci jegybankok magasabb kamatok hosszabb ideig való fenntartása melletti elköteleződése által okozott nemzetközi hangulatromlás óvatosságot indokol.
Az irányadó kamat csökkentésének várható folytatása ellenére sem várunk jelentősebb gyengülést a forint árfolyamában. Egyrészt a külső egyensúly, a folyó fizetési mérleg markáns javulása ellensúlyozhatja a kamatcsökkenések hatását, támaszt adva a forint árfolyamának. Másrészt a kamatcsökkentési ciklust, a hazai kamatok normalizálódását már beárazták a határidős piacok. Harmadrészt a reálkamat már pozitívvá vált, az infláció meredek mérséklődése miatt pedig a következő hónapokban érdemben tágulhat, így az elvárt hozam is csökkenhet. Negyedrészt a hazai gazdaság kockázati megítélésének a javulása a kockázati felárak szűkülését eredményezheti. A forintot ugyanakkor az elmúlt hetekben gyengítette a fejlett piaci hozamemelkedések miatti nemzetközi hangulatromlás, azonban átmeneti kisebb kilengés után stabilizálódni tudott az árfolyama.
A forint árfolyama így a kettős hatások eredményeképpen az év végéig a 380–390-es sávban stabilizálódhat, az év végére pedig kismértékben, 378-ra erősödhet, bár kilengések nem zárhatók ki sem a gyengébb, sem az erősebb irányban, azonban jóval kisebb mértékűek lehetnek a tavalyi turbulenciákhoz képest. Gyengébb irányban esetlegesen nem várt nemzetközi piaci turbulenciák, erősebbe az uniós forrásokhoz való hozzáférés vezetheti az árfolyamát.
Címlapfotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A forint gyengülése nem egyedi jelenség; a cseh korona és a zloty szintén veszít az értékéből. A piacok túlreakciója várhatóan enyhülni fog, különösen, ha a Fed kamatpolitikája is lazul, ami korrekciót eredményezhet – adott gyors értékelést a forint ma reggeli gyengülése kapcsán a Makronóm Intézet elemzője.
Az előrejelzések szerint nyílik az olló a gázolaj és a benzin ára között.
Szakértőt kérdeztünk a forintgyengülés okairól.
Az első héten várhatóan több mint 100 ezer termelő részére érkezik támogatás.
Ugyan a figyelmeztetések szerint ősszel emelkedhet kicsit az infláció, de az áremelkedés éves mértéke a Portfolio cikke alapján 2021 óta először a jegybanki célszintre mérséklődhet.
A forint árfolyamát a kedvezőtlen nemzetközi folyamatok és geopolitikai események befolyásolják.
Az izraeli miniszterelnök ellen csütörtökön adott ki elfogatóparancsot a Nemzetközi Törvényszék.
A harmadik világháború lenne a következménye.
