Dicséretet kapott az „orbánizmus”: ráadásul olyat, ami Brüsszelig elér
Magyarország olyan szövetségesre talált, akit a teljes Nyugat maga mellett akar tudni.
Az egykori CIA-ügynök megosztotta az élettapasztalatát, és örök érvényű igazsághoz juttatott minket, ami segíthet abban, hogy miként tekintsünk a kiszivárogtatott hírekre. Mert minden kiszivárogtatás mögött húzódnak érdekek, célok és kirajzolódnak a háttérben húzódó mély konfliktusok.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Larry Johnson, amikor 1985-ben csatlakozott a CIA-hoz, akkor találkozott először titkos információkkal. Kezdetben azt hitte, hogy a titkosítási rendszer célja az volt, hogy a nyilvánosság ne tudja meg a „valódi igazságot” arról, mi történik a világban. Az ezt követő hónapokban kellett megtapasztalnia, hogy
a szigorúan titkos, különlegesen bizalmas hírszerzési információk rendszeresen megjelentek a Washington Post és a The New York Times címoldalain.
Johnson ezek után strukturálisan különbözteti meg a kiszivárgott hírszerzési információkat a sajtóban meg nem jelent hírszerzési jelentésektől.
A magyarázata egyszerű:
Ha egy bizonyos politikával, például nukleáris rakéták Európába telepítésével kapcsolatban nézeteltérés volt, akkor az a hírszerzési információ kiszivárgott.
Ezzel szemben ha konszenzus volt egy politikát vagy programot illetően, akkor ez az információ ritkán szivárgott ki.
Sajnos Murphy „mester” törvényeiben a hírszerzés nem kapott külön fejezetet, pedig ott Larry Johnson fenti axiómája előkelő helyen szerepelhetne.
Bár az axiómákat nem kell bizonyítani, Johnson komolyan gondolta törvényének hatályosságát, így jó néhány példát sorol fel az ukrán katonai helyzet jelenlegi tálalásáról. Szerinte nem véletlen, hogy mostanában
a bennfentes médiában számos cikk jelenik meg, amely szörnyű, borús képet fest Ukrajna sokat hangoztatott ellentámadásáról.
Úgy véli, hogy Washingtonban kezd összeomlani az Ukrajna támogatása mögötti kiállás. Míg Austin, Milley, Blinken és Nuland továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a győzelem már a következő utcasarkon várja az ukránokat, addig mások a Pentagonban, a CIA-ban, a DNI-ben és a DIA-ban már minden bizonnyal látják azt a felírást a belső üzenőfalakon, amely előrevetíti a fenyegető katasztrófa üzenetét.
Jó pár friss példa felsorolása után megállapítja:
Ezek a cikkek a korai figyelmeztető jelek, mint a kanári a bányaaknában, hogy szeptembertől Washingtonban, Londonban és Brüsszelben elkezdődik az ujjal mutogatás és a hibáztatás arról, hogy ki is veszítette el Ukrajnát.
Teljes mértékben arra számít, hogy a Biden-kormányzat továbbra is ragaszkodni fog ahhoz a téveszméhez, hogy az utolsó ukrán katonáig küzdjön Oroszországgal. A Nyugatnak csak türelmet kell gyakorolnia, és várnia kell, amíg Oroszország összeomlik.
Johnson szerint az ukrajnai helyszíni események fogják kikényszeríteni a gondolkodásmód megváltoztatását.
A kongresszus tagjai már inkább a 2024-es választásokkal lesznek elfoglalva, és valószínűleg nem támogatják a további fegyvereladásokat és az Ukrajnának nyújtott masszív pénzügyi támogatást.
A legtöbb amerikai politikus amúgy sem hajlandó patronálni egy vesztes országot.
A szerző számos olyan lehetséges eseményt felsorol, amely az ukrán kérdés háttérbe szorulását eredményezheti. A Washington és Peking közötti kapcsolatok romlása Tajvan miatt növeli a Dél-kínai-tengeren kialakuló katonai konfliktus kockázatát. Esetleg jöhet egy lehetséges pénzügyi válság, hiszen október történelmileg az a hónap, amikor „váratlanul” gazdasági káosz robban ki a Wall Streeten. Ha ez bekövetkezik, akkor Ukrajna esélye, hogy további segélyeket kapjon, megszűnik.
(Forrás: Sonar21)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.