Vannak, akik gittegyletnek tartják az ENSZ-t. Az tény, hogy szerepe folyamatosan csökken: az idei közgyűlésen a távollévők személye és száma erős jelzésértékkel bír.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Javában zajlik az ENSZ-közgyűlés, a mostani fórum azonban erősen foghíjas: a találkozón természetesen nem vesz részt Putyin elnök, ám rajta kívül sem Hszi Csin-ping, sem Rishi Sunak brit miniszterelnök, sem Macron francia elnök nem tette tiszteletét, vagyis a szervezet Biztonsági Tanácsának öt állandó, vétójoggal rendelkező tagjából négy hiányzott.
Erős jelzés ez arra nézve, hogyan hanyatlik az ENSZ befolyása és globális megítélése az utóbbi években. Plasztikus megfogalmazásban:
Ez az a hely, ahol a vezetők nagy beszédeket tartanak, de valójában semmi értelmes dolog nem történik.
Az világosan látszik, hogy az egykor csúcsszervezetnek számító ENSZ prosperálásának már vége. A jelen és jövő problémáira a világ országai közös érdekeken alapú, kisebb, nem egy esetben regionális szövetségeket hoztak létre: ilyen a G7, a G20 vagy éppen a felfutóban lévő BRICS. Az ENSZ, ahol egymással ellenséges viszonyban lévő államok is üldögélnek, mára gyakorlatilag súlytalan, ideológiai alapon működő, gyakorlati hasznot alig hozó fórummá vált, amely teret ad a politikai gondolatoknak, de sokat már nem tud kamatoztatni azokból.
Ez persze nem jó hír azoknak a kisebb és feltörekvő államoknak, amelyek egyetlen új gazdasági vagy biztonságpolitikai érdekszövetségnek sem tagjai: számukra még mindig az ENSZ a lehetőség, hogy problémáikat és javaslataikat a legszélesebb nyilvánosság elé tárják.
Más kérdés persze, hogy az ENSZ-ben is érvényesül az erősebb kutya elmélete, így a napirendet mindig az határozza meg, akinek a legnagyobb befolyása van: az idén ez – az említett vezetők hiánya miatt – az Egyesült Államok volt. Biden elnök nem is habozott, és Zelenszkijt csatasorba állítva elsődleges célként Ukrajna további, immár nem titkoltan végtelen anyagi és időbeli támogatására szólította fel az államokat.
A nehézség abból adódik, hogy
a globális dél és kelet feltörekvő államai változatlanul nem szeretnének a blokkosodás útjára lépni, saját problémáik és céljaik eléréséhez pedig nem a háborút pártolók vagy ellenzők hangos táboraiban látják a megoldást.
Ezen országok képviselői szemében az ENSZ ismét nem problémamegoldó fórumként funkcionál, hanem olyan terepként, ahol a „nagyok” folytatják a saját érdekeiket szolgáló befolyásolási kísérleteket, ahelyett, hogy konstruktív megoldásokat keresnének, az ENSZ nevében foglaltaknak megfelelően. Más szóval: ezek az államok jogosan érzik úgy, hogy az Ukrajnával kapcsolatos amerikai szándék és narratíva megint mindent elnyom maga körül, beleértve azokat a gondolatokat is, amelyekért elsősorban New Yorkba utaztak.
Az ukrán delegációt természetesen Zelenszkij vezeti. Szükség is van „karizmatikus meggyőző erejére”, miután az előzőleg a háború menetét gyökeresen megfordító támadásként várt ukrán ellenoffenzíva már nem csak a mélyelemzők, de az amerikai titkosszolgálatok szerint is megfeneklett.
A hamarosan beköszönő esős időszak, majd az azt követő tél a nagyobb csapatmozgásokkal járó műveleteket is be fogja fagyasztani, vagyis borítékolható volt, hogy a háborúban semmiféle érdemi változás nem áll be már az idén. A Washington által vezérelt nyugati narratíva egészen orwelli módon oldotta meg a kommunikációt: már egyáltalán nem erőlteti az ukrán sikerek hangoztatását, helyette hirtelen egy hosszú háborúra készít fel mindenkit, amelynek sikeréhez természetesen még több pénz, pénz és pénz kell. Nyugati pénz.
Ahogyan az ukrán elnök, Biden sincs könnyű helyzetben: valóban elérkezett a pillanat, amikor a radikálisabb republikánusok blokkolni akarják a Fehér Ház Ukrajnának ígért biankó csekkjeit. A bajt tetézi, hogy immár az amerikai közvélemény nagyobb része is az ukrán támogatások csökkentését preferálja, és egyre nagyobb teret hódít Trump elnökjelölti ígéretének, a háború azonnali befejezésének gondolata. Ezzel párhuzamosan
a globális dél és a feltörekvő országok a háború globális élelmiszer- és energiapiacára gyakorolt hatása miatt érzik veszélyben magukat, és szorgalmazzák a mihamarabbi fegyverszünetet.
Biden beszédében éppen ezt utasította el: mint mondta, a világnak nem szabad engedni a korai béketárgyalások csábító gondolatának, mert az egyrészt Ukrajna szétdarabolásához vezetne, másrészt nem fogja elriasztani a jövőben az agresszorokat a hasonló háborúk megindításától. Az elnök arra figyelmeztetett, hogy Moszkva kivárásra játszik, és arra vár, hogy a Nyugat „elfárad majd” a konfliktusban.
Biden az ENSZ alaprendeltetésre mutatott rá a beszédében, patetikus kérdésekkel ostromolva a hallgatóságát: „Kérdem önöktől: ha feladjuk az ENSZ alapokmányának elveit, hogy megnyugtassuk az agresszort, akkor melyik tagállam lehet biztos abban, hogy biztonságban van? Ha megengedjük, hogy Ukrajnát feldarabolják, onnantól melyik nemzet függetlensége van biztosítva? A válaszunk: nem. Ma kell szembeszállnunk ezzel az agresszióval, hogy elriasszuk a holnap agresszorait” – érvelt Biden.
Az ENSZ-találkozón az ukrán elnök ismét bemutatta 10 pontból álló béketervét, ám a terep csupán az előszínpad a kulisszák mögött zajló személyes meggyőzési kísérletekhez. Az ENSZ közgyűlés legfontosabb off programjának a Biden–Lula találkozó ígérkezik. A brazil elnök képviseli a legmarkánsabban a háborúellenes globális dél szándékait, olyannyira, hogy nyilvánosan vádolta meg az USA vezette Nyugatot azzal, hogy fegyverszállításaival a háborút erőlteti ahelyett, hogy a békére koncentrálna.
Bár Biden szándéka kétségtelenül Lula véleményének megváltoztatása, ezzel a semleges államok háborúba rángatása lesz, igyekezete valószínűleg nem fog eredményre vezetni.
A globális dél országai a végtelen, folyamatos patthelyzetbe fulladó háború ötletét kategorikusan elutasítják,
nem beszélve arról, hogy nagy többségük a mai napig nem csak hogy kifejezetten jó gazdasági viszonyt ápol Oroszországgal, de a kapcsolatot pragmatikus alapokra helyezve ki is szélesítette azt, így természetesen hallani sem akar szankciós politikáról.
A semleges országok (így az ENSZ-tagok zöme) körében a kiindulópont az, hogy tárgyalásokra van szükség a háború befejezésére. Zelenszkij 10 pontos, Oroszországot figyelembe egyáltalán nem vevő, gyakorlatilag pusztán ultimátumnak tekinthető béketerve, az USA merev elutasítása, a moszkvai narratíva változása a „puszta létünket fenyegető Nyugat” középpontba helyezésével azonban valóban nem az ő gondolataikat és vágyukat tükrözi. Ahogyan Richard Gowan ENSZ-szakértő világosan és érthetően rámutatott: „Ha Zelenszkij azzal kezd el érvelni, hogy ha kell, örökké harcolni fognak, az egyértelmű disszonanciát fog kelteni sok olyan nem nyugati országban, amelyek adóssággal és szegénységgel küszködnek, és úgy érzik, hogy problémáikat háttérbe szorítják”.
A diplomáciai Super Bowl néven is emlegetett ENSZ idei közgyűlése már más, mint a tavalyi. 2022-ben viszonylagos konszenzus uralkodott az ukrajnai háborúval kapcsolatban, az azóta eltelt egy esztendőben azonban Szijjártó Péter külügyminiszter jóslata igazolódott be: a regionális háború hatásai globálisakká váltak, ezt a saját boldogulásukkal bajlódó nemzeteken túl már a gazdagabb országok is egyre elviselhetetlenebbnek érzik.
Az egység hangoztatásának hátterében egyre jobban látszódnak a repedések a nyugati szövetségen belül is. Az ENSZ jelenlegi ülésének napirendjét valóban Biden és Zelenszkij alakítja, a hangzatos szólamok azonban nem fogják befolyásolni azokat az államokat, amelyek inkább körön kívül maradnak, és a maguk módján, saját problémáik és céljaik elérése érdekében külön blokkokba tömörülnek ahelyett, hogy egy minden eresztékében recsegő, mára tulajdonképpen működésképtelenné vált gigaszervezetben hallgassák végig újra és újra azt, hogy mit kellene csinálniuk az Egyesült Államok szerint.
Próbálkozás mindenesetre most is történik erre, de ez csupán a felszín, ahogyan az egész ENSZ mára már szinte Broadway-termékké vált. Ahogyan a Foreign Policy újságírója találóan megfogalmazta:
Nem kis teljesítmény ellopni egy akkora show-t, mint az ENSZ közgyűlésének éves összejövetele. Egy röpke pillanatra a VIP-személyek szót válthatnak, vagy gyorsan szelfizhetnek Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel anélkül, hogy 10 órás vonatozást kellene tenniük egy háborús övezeten keresztül”.
A fotó mehet a celebgyűjteménybe, a háborúról szóló párbeszéd pedig a színház helyett csendes szobák mélyén folytatódik tovább, hogy aztán egy gyors szellőztetés után a szereplők – egyelőre – újra elkezdjék játszani ugyanazt a felvonást.
Fotó: MTI/EPA/Justin Lane
Sajtószabadság ukrán módra. Az indoklás szerint a magyar oldalak álhíreket terjesztettek az ukránok „terrorista tevékenységéről”, gúnyolták Ukrajna támogatását és kritizálták a szankciós politikát.
Lecsapott a HIMARS, méregdrága fegyvert vesztett Putyin.
Újabb orosz előrenyomulási kísérleteket várnak Kijevben.
Szép kis történelmi párhuzamot vezet le Ulf Kristersson, de az valahogy kimaradt belőle, hogy Ukrajna mit tett a Barátság vezetékkel.
A miniszerelnök szerint a nyár jól alakult kormánypártok számára, de senki nem dőlhet hátra.
Gulyás Gergely a kormányinfón arra is kitért, hogy a kormány a jövőben is csak akkor támogat uniós szankciós döntéseket, ha azok nem sértik a magyar érdekeket.
Videóban reagált a rapper arra, hogy a Tisza egyes politikusai fegyverrel, míg mások testőrökkel jelennek meg nyilvánosan.
Sajtószabadság ukrán módra. Az indoklás szerint a magyar oldalak álhíreket terjesztettek az ukránok „terrorista tevékenységéről”, gúnyolták Ukrajna támogatását és kritizálták a szankciós politikát.
