A Spiegel bóközönnel árasztotta el Párizst
Az egyértelmű német vezetés évtizedei után Párizs egyre inkább Európa „erős emberének” számít – állapította meg a befolyásos Der Spiegel hetilap, amely piedesztálra emelte a korábban szapult szomszédot.
Amilyen népszerűtlen Franciaországban, olyannyira csodálják német földön a francia államfő politikáját. Ezúttal a befolyásos Der Spiegel hamburgi hetilap egy ilyen provokatív címlappal jelent meg: „Franciaország Németország jobb kiadásban”. Ez gyakorlatilag felér egy hátraarccal a korábban Párizsról megjelent német véleményekkel összevetve.
„Emmanuel Macront az utóbbi időben nem kímélték a német szerkesztők – szögezte le a cikkíró. – Sem mostanában, sem a korábbi években.” Ám ha a főbb gazdasági mutatókra összpontosítunk, a kép gyökeresen megváltozik – ismerte el. Az idén és jövőre a szomszédos állam növekedése több mint a duplája lesz Németországénak. De összehasonlíthatjuk az áramárakat vagy a versenyképességet is, amely fokozatosan helyreáll Franciaországban.
Németország pedig évek óta lassan, de biztosan visszacsúszik a gazdasági világranglistán. Franciaországban egyre több a beruházás, többek között az olyan ágazatokban is, amelyek Berlin privilégiumai voltak, például az autógyártásban. Az újságíró arra a következtetésre jutott: Franciaország jelenleg jobb, mint Németország. Ez a német állapot az arrogancia és az önelégültség végzetes keverékének köszönhető, amellyel korábban előszeretettel jellemezték a franciákat.
Macron nevezte ki Ursula von der Leyent
Ezek a gazdasági különbségek hamarosan Németország határain túl is éreztetik hatásukat, különösen az Európai Unión belül. Brüsszelben a franciák felöltik a kapitányi karszalagot, amely sokáig a németek karján volt. Ezt a helyzetet Berlin nem fogadja el harc nélkül. A két főváros az elmúlt években számos csatát vívott egymással, de úgy tűnik, hogy szinte mindegyikből Párizs került ki győztesen.
A szerző több példát is említett, például a nagyobb integráció iránti vágyat, amelyet a berlini bürokratikus apparátus kezdetben leereszkedően elutasított, majd vonakodva elfogadott. Macron volt az is, aki Ursula von der Leyent nevezte ki az Európai Bizottság elnökévé. Az Élysée-palota lakója európai választ kezdeményezett a Kína és az Egyesült Államok közötti „hideg konfliktusra”, előtérbe helyezve a földrész stratégiai autonómiáját, amelyre a Rajnán túlról ismét fanyalgó válasz érkezett.
De ha van egy kérdés, amelyben kikristályosodik Németország visszalépése, az az atomenergia. Angela Merkel a fukusimai baleset után minden bizonnyal számíthatott az atomtól való elszakadásra kész országok széles koalíciójára, de az ukrajnai háború teljesen átrendezte a kártyákat. Mára úgy tűnik, gyakorlatilag Olaf Scholz maradt az egyetlen jelentős európai vezető, aki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a kérdést is „döglött lóként”, azaz eldöntött ügyként kezelje.
Hosszú távon a súlypont Párizs felé történő eltolódására számíthatunk, és ez jelentősen befolyásolhatja az európai gazdaságpolitikát – állapította meg a Der Spiegel. A korábban ádáz szabadkereskedő Németország helyett az unió maholnap a franciákhoz jobban igazodó, „Európa az első” megközelítést részesítheti előnyben.
„Egy fecske azonban nem csinál nyarat, és a franciák tévednének, ha Európa új erős embereként tekintenének önmagukra – szögezte le a Der Spiegel újságírója, aki a cikke végén szükségesnek tartotta megpendíteni a remény hangjait. – Az európai gazdasági erőviszonyok még változhatnak. Németország bruttó hazai terméke több mint 40 százalékkal meghaladja a franciákét. Nem is beszélve az államháztartás állapotáról.”