Mi várható a Makronóm Intézet szerint?
A gyorsuló bérdinamikának köszönhetően ugyanakkor a fordulat a vártnál korábban bekövetkezhet, a versenyszférában akár már júliusban ismét növekedhetnek a reálkeresetek, az év második felét pedig a dezinfláció folytatódása nyomán érdemi reálbéremelkedés jellemezheti, amely támogathatja a kiskereskedelmi forgalom felfutását is.
– véli a Makronóm Intézet szakértője.
Az állami szférában dolgozók esetében ugyanakkor pótlólagos béremelés nélkül csak az idei év utolsó hónapjaiban kezdhet el ismét emelkedni a reálbér
– teszi hozzá Molnár Dániel.
Kilátások az MBH Bank Nyrt. szakértőjétől
Horváth András is megerősíti, hogy folytatódott az erőteljes bérnövekedési ütem, és mivel a várakozásokat felülmúlva növekedett az átlagbér, így láthatóan a munkaerő megtartása érdekében a vállalatok továbbra is reagálnak az inflációs folyamatokra a vállalatok a munkaerő megtartása érdekében.
A reálgazdasági környezet lassulásával, illetve az erőteljes kamatemelések hatásaival indokolható lenne némi lassulás a folyamatban, de az inflációs környezet és a kiemelten feszes munkaerőpiac, illetve alacsony munkanélküliség láthatóan továbbra is indukálja a bérversenyt. A tavalyi 17.6 százalék%-os bérnövekedési ütem után így idén – a bérminimum emelkedések segítségével – 15 százalék%-ot némileg meghaladó lehet a bérnövekedési ütem, figyelembe véve a fegyverpénz technikai hatása miatti februári stagnálást.
A minimálbér-emeléseknek és az alap bérdinamikának köszönhetően még a prognosztizált erőteljes inflációt figyelembe véve is csak 2 százalék%-os éves átlagos nettó reálbér csökkenéssel kell számolni előreláthatólag, mivel az infláció az év második felében látványos csökkenésnek indulhat, támogatva a vásárlóerő stabilitását – fejti ki MBH Bank Nyrt. szakértője.
Milyen hazai és külhoni folyamatok vannak a háttérben?
A megnövekedett költségek továbbra is indukálhatják a vállalatok áremelési szándékát, ami még magasabb bérkövetelésekhez vezethet a munkavállalók részéről a reálérték megőrzése érdekében, azonban a fogyasztás érezhető és a reálgazdasági környezet mérsékelt lassulásának hatása mérsékelten megjelenhet az év vége felé. Továbbá az idei év eleji átárazásokban több esetben látható volt az inputköltségeket jóval meghaladó áremelés is a vállalatok részéről, így a felhalmozódó profittömeg már előre beépítetten is fedezetet kínálhat a megemelkedett bérköltségek kigazdálkodására, ami szintén mérsékelheti az áremelési szándékokat.
Eközben a fejlett piaci jegybankok történelmük egyik legszigorúbb monetáris ciklusában immár hosszabb ideje próbálják megtalálni azt az egyensúlyi kamatszintet, ami érdemben mérsékli a magasabb szinten beragadó bér- és áremelkedési várakozásokat, illetve folyamatokat, és mindez jelentős valószínűséggel még erőteljesebb recesszió okozása nélkül végbe tud menni. Ami egyre kockázatosabb, mivel egyszerre több negatív makrogazdasági tényező is kockázatot jelent a tavalyi évtől kezdődően, és az eddig látványosan csökkenő inflációs tendenciák sem mutatnak gyors visszatérést a 2 százalék%-os jegybanki célrendszerek irányába.
Továbbá immár a pénzügyi stabilitásra is tekintettel kell lennie a jegybankoknak a kamatok gyors emelésének és kellően magas szintre kerülésének következményeként. Kockázat továbbá, hogy mivel már hosszabb ideje zajlanak a kamatemelések, de a munkaerőpiaci kereslet továbbra sem csökken a fejlett gazdaságokban – megjegyzendő, hogy a rendszerszintű likviditás és pénzmennyiség továbbra is kiugróan magas –, így láthatóan átmenetileg a kapun belüli munkanélküliséget is vállalhatják a vállalatok, hogy időben tudjanak majd reagálni a helyreálló keresletre, de ezzel további szigorításra ösztönözve a beérkező adatokat figyelő jegybankokat. A jelenleg kialakult folyamatokból következően a már jelenleg is a neutrális szint fölé emelkedő, a növekedést korlátozó mértékű kamatok átmenetileg elkerülhetetlenek lesznek ahhoz, hogy a szükséges szintre csökkenjen a bérinfláció.