Nehéz válás lesz: Európa évtizedes lemaradásban van Kínához képest

A zöldátállás felgyorsítása érdekében az EU márciusban hozta meg a kritikus nyersanyagokról szóló törvényt, amely elméletileg segíti a tömböt a könnyebb, bürokráciamentesebb és tempósabb hozzáféréshez a kritikus nyersanyagokhoz. A szabályrendszert éppen abban az időszakban állították össze, amikor Brüsszel – az USA útmutatásának megfelelően – stratégiai célként határozta meg a Kínától való „kockázatmentesítést”, vagyis azt az elgondolást, hogy folytatja a kereskedelmet Pekinggel, ám közben az egérutakat keresve igyekszik minél gyorsabban minél több alternatív megoldást találni. 

A brüsszeli terv merész célokat tűzött ki: 2030-ra Európának a kritikus nyersanyagok 10 százalékát saját bányászatból, 15 százalékát pedig újrahasznosításból kell előteremtenie, úgy, hogy a feldolgozás 40 százalékát is az Unióban végzik. Nem lesz egyszerű kivitelezni, és nem csak azért, mert az előrejelzések szerint a stratégiai ásványok iránti kereslet (például a grafit, a lítium és a kobalt esetében) 2050-re 500 százalékkal fog növekedni.

Kína a csúcson

Amint arról az EuroActiv beszámolt, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) jelentése szerint az EU jelenleg 100 százalékban külföldi beszállítóktól függ tizennégy kritikus nyersanyag tekintetében – további három esetében ez a szám 95 százalék. A legtöbbet Kínából importálja, a ritkaföldfémek összességét tekintve 86 százalékot onnan rendel. Ráadásul Peking nem csak a bányászat területén ül a trónon: a világ lítiumtermelésének közel 60 százalékát Kínában finomítják.

Európa meglehetősen későn szállt be a játékba – mutatnak rá a kínai dominanciára az elemzők, emiatt a függetlenedési kísérlet és a „kockázatmentesítés” nem csak ambiciózusnak, de lehetetlen küldetésnek is tűnik, legalábbis a 2030-as határidőt alapul véve.

Behozhatatlan előny?

Egy szakértő szerint Európa késői ébredése Kínának óriási előnyt biztosított. Georg Riekeles, az Európai Politikai Központ (EPC) társigazgatója rámutatott: Kína már 15-20 évvel ezelőtt kidolgozta azt a zöldátmenetre vonatkozó stratégiát, amellyel az EU még csak most kezdett el foglalkozni. „Őszintén ki kell mondanunk, jelenleg ott tartunk, ahol Kína évtizedekkel ezelőtt. Peking mindent, ami a tiszta technológiával kapcsolatos, legyen szó hidrogénről, szél- és napenergiáról, nyersanyagstratégiáról, már akkor kidolgozott” – mondta, rámutatva a jelenlegi EU-s tervek pánikszerűségére. 

Az európai diverzifikációs törekvések mindenesetre optimistán nagyívűek: a cél, hogy az ellátási láncok bebiztosítása érdekében az EU legfeljebb 65 százalékban függjön egyetlen országtól. 

Fotó: 123rf