A zöldátállás felgyorsítása érdekében az EU márciusban hozta meg a kritikus nyersanyagokról szóló törvényt, amely elméletileg segíti a tömböt a könnyebb, bürokráciamentesebb és tempósabb hozzáféréshez a kritikus nyersanyagokhoz. A szabályrendszert éppen abban az időszakban állították össze, amikor Brüsszel – az USA útmutatásának megfelelően – stratégiai célként határozta meg a Kínától való „kockázatmentesítést”, vagyis azt az elgondolást, hogy folytatja a kereskedelmet Pekinggel, ám közben az egérutakat keresve igyekszik minél gyorsabban minél több alternatív megoldást találni.
A brüsszeli terv merész célokat tűzött ki: 2030-ra Európának a kritikus nyersanyagok 10 százalékát saját bányászatból, 15 százalékát pedig újrahasznosításból kell előteremtenie, úgy, hogy a feldolgozás 40 százalékát is az Unióban végzik. Nem lesz egyszerű kivitelezni, és nem csak azért, mert az előrejelzések szerint a stratégiai ásványok iránti kereslet (például a grafit, a lítium és a kobalt esetében) 2050-re 500 százalékkal fog növekedni.