Kínának 15-20 évnyi előnye van a kritikus nyersanyagok bányászata és finomítása terén. Az EU kapkodva ébredt, de még a reggeli kávénál sem tart.
A zöldátállás felgyorsítása érdekében az EU márciusban hozta meg a kritikus nyersanyagokról szóló törvényt, amely elméletileg segíti a tömböt a könnyebb, bürokráciamentesebb és tempósabb hozzáféréshez a kritikus nyersanyagokhoz. A szabályrendszert éppen abban az időszakban állították össze, amikor Brüsszel – az USA útmutatásának megfelelően – stratégiai célként határozta meg a Kínától való „kockázatmentesítést”, vagyis azt az elgondolást, hogy folytatja a kereskedelmet Pekinggel, ám közben az egérutakat keresve igyekszik minél gyorsabban minél több alternatív megoldást találni.
A brüsszeli terv merész célokat tűzött ki: 2030-ra Európának a kritikus nyersanyagok 10 százalékát saját bányászatból, 15 százalékát pedig újrahasznosításból kell előteremtenie, úgy, hogy a feldolgozás 40 százalékát is az Unióban végzik. Nem lesz egyszerű kivitelezni, és nem csak azért, mert az előrejelzések szerint a stratégiai ásványok iránti kereslet (például a grafit, a lítium és a kobalt esetében) 2050-re 500 százalékkal fog növekedni.
Amint arról az EuroActiv beszámolt, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) jelentése szerint az EU jelenleg 100 százalékban külföldi beszállítóktól függ tizennégy kritikus nyersanyag tekintetében – további három esetében ez a szám 95 százalék. A legtöbbet Kínából importálja, a ritkaföldfémek összességét tekintve 86 százalékot onnan rendel. Ráadásul Peking nem csak a bányászat területén ül a trónon: a világ lítiumtermelésének közel 60 százalékát Kínában finomítják.
Európa meglehetősen későn szállt be a játékba – mutatnak rá a kínai dominanciára az elemzők, emiatt a függetlenedési kísérlet és a „kockázatmentesítés” nem csak ambiciózusnak, de lehetetlen küldetésnek is tűnik, legalábbis a 2030-as határidőt alapul véve.
Egy szakértő szerint Európa késői ébredése Kínának óriási előnyt biztosított. Georg Riekeles, az Európai Politikai Központ (EPC) társigazgatója rámutatott: Kína már 15-20 évvel ezelőtt kidolgozta azt a zöldátmenetre vonatkozó stratégiát, amellyel az EU még csak most kezdett el foglalkozni. „Őszintén ki kell mondanunk, jelenleg ott tartunk, ahol Kína évtizedekkel ezelőtt. Peking mindent, ami a tiszta technológiával kapcsolatos, legyen szó hidrogénről, szél- és napenergiáról, nyersanyagstratégiáról, már akkor kidolgozott” – mondta, rámutatva a jelenlegi EU-s tervek pánikszerűségére.
Az európai diverzifikációs törekvések mindenesetre optimistán nagyívűek: a cél, hogy az ellátási láncok bebiztosítása érdekében az EU legfeljebb 65 százalékban függjön egyetlen országtól.
Fotó: 123rf
A zöld átállással új erőművek létesülhetnek itthon, a hazai napenergia-kapacitás bővítése rekordokat dönt, klímacélú vállalásainkat pedig már idő előtt teljesítjük. Nagyinterjúnk az energiaügyi miniszterrel ellátásbiztonságról, gazdasági versenyképességről, hálózatfejlesztésekről, energiaárakról.
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
Háborúk és kioktatás helyett béke és pragmatikus együttműködések– valahogy így lehet összefoglalni a formálódó világpolitikai menüsort. Kacsoh Dániel írása.
A Mandiner politikai lap. Közel háromszázezer ember olvas minket naponta; ők rajtunk keresztül akarják megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban, idehaza és külföldön egyaránt.
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
Csibi Krisztina a biztonságról beszélt.
