Egyre kevesebb az esély a gyors megbékélésre

Ukrajnában több mint egy éve háború dúl. A háború egyre inkább húzódik, hatásai halmozottan érvényesülnek, és egyértelművé kezd válni, hogy ennek a konfliktusnak nem lesznek győztesei, csak vesztesei. A katasztrófát azonnali tűzszünettel és béketárgyalásokkal lehetne elkerülni, mielőtt Kína és Oroszország megerősíti stratégiai szövetségét. Ez ugyanis a Nyugatot még jobban veszélyeztetné, gyengítené, valamint Tajvant is sokkal sebezhetőbbé tenné.

A megoldás a tárgyalás lenne, de…

A Project Syndicate írása szerint az egyetlen tárgyalás felé mutató jel Újdelhiben mutatkozott meg, mikor az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken és az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov találkoztak. Ez volt a háború kitörése óta az első ilyen magas szintű interakció. Igaz, ez a találkozó nagyjából 10 percig tartott a G20 csúcstalálkozón. A találkozó előzménye volt, hogy Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója sürgette Ukrajnát, mutasson hajlandóságot Oroszország felé, hogy készen áll a háború befejezéséről szóló béketárgyalásokra. Ez felcsillantotta a reményt, hogy rövid időn belül tűzszünetre kerülhet sor, de azóta érdemi előrelépés nem történt.

A nemzetközi rend alapjait érintő orosz–ukrán háború több szempontból Kína és az Egyesült Államok közti proxyháború, igaz, előbbi hivatalosan el nem kötelezett álláspontot vett fel. A háború hatásai között az elmúlt évben tapasztalhattunk globális energia- és élelmiszerválságot, a lassuló globális növekedés közepette pedig magasabb inflációt. Arról nem is beszélve, hogy 

Ezt támasztja alá, hogy milyen visszhangja volt annak, mikor Oroszország lelőtt egy amerikai drónt a Fekete-tenger felett.

A patthelyzet és annak feloldása

Több mint egy év után viszont mindenféle fegyveres támogatás ellenére is úgy tűnik, hogy a háborúnak nem lesz győztese: mindkét fél azért küzd, hogy jelentősebb előrelépéseket érjenek el a csatatéren. Ebből a kialakult katonai patthelyzetből logikusan a fegyverszünet lehetne az egyetlen kiút. Igaz, a jelenlegi állapotok mellett még egy ideiglenes megállapodás elérése is jó hosszan elhúzódna, és tegyük hozzá, a fegyverszállítások jobb helyzetbe hozzák Ukrajnát, de nyilván – rövid távon mindenképpen – inkább mélyítik a konfliktust. Jó példa erre az 1950-53 közti koreai háború, ahol két évig katonai patthelyzet alakult ki, mielőtt megszületett volna a fegyverszünetre vonatkozó megállapodás.

Orosz részről viszont Putyin úgy véli, hogy az elhúzódó háború egyfelől az ő javát szolgálja, ami lehetővé teszi, hogy olyan mértékű pusztítást vihessen véghez Ukrajnában, ami próbára teheti a Nyugat eddigi elszántságát. Az ukrán légvédelmen Oroszország rendre felülkerekedik, egyszerre több rakétát képesek kilőni, köztük olyan Kinzhal hiperszonikus rakétákat, amelyeket lényegében lehetetlen lelőni. Összességében Ukrajna a nyugati katonai és fegyveres támogatások ellenére sincs abban a helyzetben, hogy meghiúsítsa Oroszország légi támadásait.

A másik oldalról viszont Oroszország nem képes megvalósítani eredetileg tervezett stratégiai céljait Ukrajnában. Igaz, hogy az ország nagyjából egyötöd részét elfoglalta, de a támadással a korábbinál sokkal ellenségesebb szomszédos országot hozott létre, másfelől megerősítette a NATO-t, amely már fel is vette tagjai közé Finnországot, és nem sok hiányzik, hogy a svédek is csatlakozzanak a szövetséghez. Ráadásul nagy az esély arra, hogy az Oroszország ellen a nyugati országok által bevezetett szankciók a háborút követően is fennmaradjanak, amelyek hosszan tartó károkat fognak okozni az orosz gazdaságban.

Amerikai részről Joe Biden „hibrid háborús” stratégiája sem vált be. Ugyan pénzügyileg elszigetelték Oroszországot, ám a rubelt nem tudta megtörni és nem sikerült előidézni Putyin bukását sem Oroszországban. Pedig mindezekre az amerikai elnök ígéretet tett a háború korai szakaszában. Igaz, hogy az Egyesült Államok vezette szankciós rezsim erősen korlátozta Oroszországot, illetve képességeit a katonai erő utánpótlására, de a teljes hadigépezetet végeredményben nem sikerült megállítani. Miközben a szankciók következtében Oroszország energiaexportból származó bevétele csökkent, ezzel egyidőben talált új vevőket az olajra és a földgázra, jellemzően nem a nyugati piacokon.

A történelemből tanulva Ukrajna bízhat abban, hogy összeomlik az orosz katonai morál, és az orosz katonák tömegesen megadják magukat, de erre kicsi az esély. Nem valószínű jelen állás szerint, hogy Ukrajna képes lesz arra kényszeríteni Oroszországot, hogy teljes mértékben kivonuljon az általa megszállt területekről. Miközben az Egyesült Államok elkötelezte magát Ukrajna területi integritásának fenntartása mellett, a valóságban az ukrán ellenőrzés visszaállítása az oroszok által megszállt régiók felett legjobb esetben is távoli cél.

Kína saját javára fordíthatja a háborút

Kína viszont profitálhat az elhúzódó konfliktusból. A Washington székhellyel működő Szabad Oroszország Alapítvány jelentése szerint például Kína már most a legnagyobb nyertese az Oroszország-elleni szankcióknak. Kína ugyanis Oroszország legfőbb „bankára” és kereskedelmi partnere lett, és a háborút képes energiabiztonsági háló kiépítésére használni oly módon, hogy nagyobb orosz olaj és gázellátást biztosít, amelyet akkor sem lehetne megzavarni, ha Kína esetleg megtámadná Tajvant.

Az orosz-ukrán háború kapcsolódik Tajvan kérdéséhez is: 

Ezáltal az Egyesült Államok egy geopolitikai rémálomba kerülne, ugyanis kialakulna egy kínai-orosz stratégiai tengely. Ez azt jelentené, hogy egy ideig maradhatna az Egyesült Államok a világ vezető hatalma, de Kína és Oroszország egyesített erejét aligha tudná könnyen és tartósan felülmúlni.

A háború már eddig is felfedte a nyugati országok meglévő hiányosságait a védelem területén: kimerültek a kritikus lőszerkészletek, az Egyesült Államok küzd a fegyvergyártás növeléséért, gyengül az amerikai-európai konszenzus Ukrajnával kapcsolatban. 

Ugyanis mindez arra kényszerítené a nyugati szövetségeseket, hogy növeljék a fegyverszállítást Ukrajnába. Kína eddig is segítette Oroszországot drónokkal, navigációs berendezésekkel, vadászrepülőgép alkatrészekkel és félvezetőkkel.

Az viszont tévedés, egy tűzszünet Ukrajnában bátorítás lenne a kínai elnök számára Tajvan megtámadására. Kína nincs rászorulva az orosz tapasztalatokra, ugyanis már egy ideje settenkedve terjeszkedik a Dél-Kínai tengertől a Himalájáig. Kína tehát az agresszió egy leplezett módját választotta, nem úgy, mint Putyin.

Amerika számára is a béke lenne a legjobb

Összefoglalva tehát az Egyesült Államok számára nem lenne kifizetődő egy még tovább húzódó orosz–ukrán háború. Ezt egy RAND-jelentés is alátámasztja. A háború további elhúzódása ugyanis megnövekedett pénz- és fegyveráramláshoz vezetne Ukrajnába, növelve a NATO–Oroszország-konfliktus kockázatát. Mindezek egyúttal akadályoznák is az Egyesült Államokat abban, hogy választ adjanak a Kína jelentette fenyegetésére. De azt már Joe Biden is elismerte, hogy a tárgyalásos út az egyetlen módja annak, hogy véget érjen a háború.

Borítókép: 123rf