Várhatóan tehát a tálibok az azonnali pénzügyi nyereségre összpontosítanak, figyelmen kívül hagyva a lítiumbányászat hosszú távú következményeit és fenntartható fejlődését. Emiatt viszont nem tudják majd kihasználni a bevétel potenciális lehetőségeit az ország általános társadalmi-gazdasági fejlődéséhez és stabilitásához. Pedig ez az egyre értékesebb nyersanyag évtizedekre biztosíthatná az afgán gazdaság „fűtőanyagát”.
Az első lítiumbányát 2013-ban fedezték fel Ghazni városában, de a ritkaföldfém további lelőhelyei találhaak Herátban, a Shuryak-völgyben, Kapisa tartományban Tagab körzetében, Ghazni tartomány Nawur körzetében és Badakhshanban. (Az ország éppen hétszer nagyobb mint Magyarország, igaz, területének mintegy kétharmada ritkán lakott hegyvidék.)
A kínaiak is tudatában vannak, hogy saját lítiumbányái fokozatosan merülnek, így már 2021-ben két céget küldtek Ghazniba, hogy végezzenek műszaki kutatásokat, valamint vizsgálják meg a lítium- és aranybányákat.
Darbey szerint öt kínai vállalat nyitott képviseletet Afganisztánban, és körülbelül 20 érdeklődött a lítiumprojektekkel kapcsolatban. Arra is rámutatott, hogy a tálib kormány már támogatja a kínai befektetéseket a szélesebb bányászati szektorában. Az afgán tisztviselők természetesen hangoztatják, hogy az afganisztáni bányák szerződését a tálibok törvényei szerint kötik majd meg.
Infrastruktúra-fejlesztés