Kína 10 milliárd dolláros lítiumajánlata a táliboknak

Afganisztán lítiumkészletei megközelíthetik a világ legjelentősebb készletével büszkélkedő Bolívia tartalékait.  A tálib bánya- és kőolajügyi minisztérium sajtóközleményében azt írta, hogy a lítiumkitermelés felfuttatása 120 ezer főnek biztosít majd közvetlen munkát, közvetve pedig 1 milliónak.

Szakértők szerint meg kell vizsgálni, hogy megvalósítható-e a kínai–afgán lítiummegállapodás, amennyiben aláírják, annak diplomáciai és politikai következményei lesznek, a javasolt infrastruktúra-fejlesztésnek pedig valószínűleg hosszú távú stratégiai hatása lesz.

Afganisztán azért is fontos Kína számára, mert az Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Roan Initiative, röviden BRI) szárazföldi útvonala ezen a régión halad át, és a békés Afganisztán kedvező feltételeket teremtene a BRI növekedéséhez és fejlődéséhez. Kína emellett a térség nagyhatalmának tekinti magát, ezért részt kíván venni a régió döntéshozatalában, legalábbis olyan hatalom akar lenni, amely képes befolyásolni a regionális politikát.

Abhishek Darbey, az Újdelhiben működő Kína-elemző és Stratégiai Központ (CCAS) Kínai Kutatási Programjának munkatársa rámutatott a The Epoch Timesnak, hogy Kína az elsők között támogatja a tálibokat, az után, hogy Egyesült Államok kivonult az országból és a tálibok megalakították a kormányukat.

Lítium a táliboknak

Az afgán lítiumtartalék 

Az azonnali bevétel segíthet tevékenységeik finanszírozásában és hatalmuk megszilárdításában, tekintettel arra, hogy eddig gyakran csak különböző tiltott finanszírozási forrásokra tudtak támaszkodni, mint például a kábítószer-kereskedelemre vagy a zsarolásokra.

Várhatóan tehát a tálibok az azonnali pénzügyi nyereségre összpontosítanak, figyelmen kívül hagyva a lítiumbányászat hosszú távú következményeit és fenntartható fejlődését. Emiatt viszont nem tudják majd kihasználni a bevétel potenciális lehetőségeit az ország általános társadalmi-gazdasági fejlődéséhez és stabilitásához. Pedig ez az egyre értékesebb nyersanyag évtizedekre biztosíthatná az afgán gazdaság „fűtőanyagát”.

A kínaiak is tudatában vannak, hogy saját lítiumbányái fokozatosan merülnek, így már 2021-ben két céget küldtek Ghazniba, hogy végezzenek műszaki kutatásokat, valamint vizsgálják meg a lítium- és aranybányákat.

Darbey szerint öt kínai vállalat nyitott képviseletet Afganisztánban, és körülbelül 20 érdeklődött a lítiumprojektekkel kapcsolatban. Arra is rámutatott, hogy a tálib kormány már támogatja a kínai befektetéseket a szélesebb bányászati ​​szektorában. Az afgán tisztviselők természetesen hangoztatják, hogy az afganisztáni bányák szerződését a tálibok törvényei szerint kötik majd meg.

Infrastruktúra-fejlesztés

A tálib bányászati ​​és kőolajügyi minisztérium sajtóközleményében tudatta, hogy a kínaiak három infrastrukturális projekt kidolgozását javasolták: az Észak-Afganisztánt Kabullal összekötő Szálang-alagutat, a Kunart Laghmannal összekötő nurisztáni autópályát, valamint egy erőműgátat.

Úgy nyilatkoztak továbbá, hogy a kínaiak hét hónapon belül megjavítják a Szálang-hágót –Afganisztán kapuját – és egy újabb alagutat vágnak a hágónál.

A Szálang-hágóért, stratégiai elhelyezkedése miatt, több háborút is folytattak, a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonai egységei is kihasználták a hágót. Napjainkban a tálibok teljes ellenőrzésük alatt tartják a Szálang-alagutat, ezzel kontrollálják a harcosok és a készletek országszerte történő mozgatásának kulcsfontosságú szállítási útvonalát. Persze a régió infrastruktúrájának ellenőrzése felhasználható a helyi lakosság feletti hatalom és befolyás gyakorlására.

Kihívások

Bár Kínában számos befektető hajlandó lenne befektetni az afganisztáni lítiumkészletekbe, jó néhány kihívással és kockázattal kell szembenézniük. Változatos domborzati viszonyok és növekvő terrortámadások nehezíthetik a feladatot.

A két országot összekötő Wakhan-folyosó felett egész évben zord éghajlati viszonyok uralkodnak, a régió legalább kilenc hónapig hóval borított. Kínának tehát javítania kell a régió logisztikáját, hogy a nyers lítiumot zökkenőmentesen tudják szállítani. Az is igaz, hogy a kínaiaknak Tibetben és Hszincsiangban már szereztek tapasztalatot a hasonló terepen való logisztikai rendszerek kiépítésében.

A másik kihívás az ISIS. Darbey szerint

Az ellenműveletek ellenére elmondható, hogy az Afganisztánban tartózkodó kínai állampolgárok nincsenek biztonságban.

Bár a tálib kormány többször kinyilvánította, hogy szavatolja a kínai befektetések és a befektetők biztonságát, még hosszú út áll előttük, amíg garantálni tudják a bányaiparban dolgozó kínai polgárok biztonságát és védelmét.

Így több mint valószínű, hogy a kínaiaknak az infrastrukturális projektek mellett a biztonságba is be kell fektetniük. Egyrészt

Ezek a lépések viszont feszültséget okozhatnak más, a térségben érdekeltséggel rendelkező országokkal szemben, ami további konfliktusokhoz vagy feszült nemzetközi kapcsolatokhoz vezethet.