Példaként az ukrán autóipart említi. Az országban 2008-ban több mint 400 000 gépjárművet állítottak elő. Az utolsó jelentős gyártási év 2014 volt.
2018-ban a használt autók importvámjának csökkentése után a személygépkocsik ukrajnai termelése gyakorlatilag megszűnt.
A háború gazdasági katasztrófa lett Ukrajna számára
Az invázió óta a szegénység az egekbe szökött az országban. Néhány adat:
– a szegénység a tízszeresére nőtt,
– 35 százalékos a munkanélküliség,
– 50 százalékos a bérek reálértékének a csökkenése,
- a GDP 85 százalékát teszi ki az államadósság.
És a helyzet azóta is, hónapról hónapra romlik. A kormányzati adatok szerint a GDP 2022 utolsó negyedévében 34 százalékkal csökkent az egy évvel korábbi szinthez képest, és a szeptemberi ipari termelés is hasonló mértékben esett vissza. Az idén márciusban az épületekben, az infrastruktúrában keletkezett közvetlen károk költségét 135 milliárd dollárra becsülték, és a jelentések szerint a lakások több mint 7 százaléka megsérült vagy megsemmisült. Hatalmas termőterületeket nem vetettek be, gyakran azért, mert a földeket aláaknázták, és az aknamentesítés hosszú évekre óriási termőterület-csökkentést jelent.
A katonai behívók sok szakképzett munkavállalót vittek el a munkahelyéről. Sok magasan képzett is van azon 5,5 millió ukrán között, aki elhagyta az országot. Becslések szerint 6,9 millió embernek kellett elköltöznie Ukrajnán belül, ami szintén hatással volt a termelésre.
Szerhij Marcsenko pénzügyminiszter szerint Ukrajna költségvetési bevételeinek már csak az egyharmada származik hazai forrásokból. A különbözetet külföldi hitelekből és támogatásokból kell pótolni.
Sok esetben a nyugati segélyek nem támogatások, hanem kölcsönök formájában érkeznek. Amennyiben visszatér a béke, Ukrajnának évtizedeken keresztül a devizabevételeit kell majd feláldoznia, hogy visszafizesse ezeket a hiteleket.
Az országnak csak 2023-ra 38 milliárd dollárra lesz szüksége a költségvetési hiány fedezésére, és további 17 milliárdra a legsürgetőbb újjáépítési projektekre.
Clarke szerint a NATO-országok megengedhetnék maguknak Ukrajna fenntartását és újjáépítését, ha akarnák. Az, hogy az ukrán gazdaságot viszonylag „csepegtetve” tartják életben – és ami még rosszabb, hogy a kiadások nagy részét követelik majd vissza –, az a Nyugat tudatos döntése. Ez tanulságos lehet a fejlődő világ azon vezető véleményformálói számára, akik hajlamosak az imperializmus megbízottjaként fellépni, ahogyan azt Ukrajna 2014 utáni vezetői is tették.
Mezőgazdasági területek
Ukrajna termőföldjeit 2014-re szinte teljes egészében privatizálták, szétosztották őket a volt kolhozok (termelőszövetkezetek) mezőgazdasági dolgozóinak milliói között.
A parcellákra telekkönyv nem létezett, a privatizáció során is csak gazdakönyvet vezettek arról, kinek mennyi földje van. Még az utóbbi időben is a magánszemélyek rendezik a saját kis földjeik privatizációját, mivel ha nem intéznék, 2024-től az őt illető földterület az állam kezébe kerülne. Így ne csodálkozzunk, hogy az utóbbi években a privatizációs költségek is nagyon megnövekedtek.
A mezőgazdasági földek eladására 2021-ig moratórium maradt érvényben. Mivel a földtulajdonosok többségének csak kis területei voltak, és nem volt tőkéjük a fejlesztéshez, a legtöbben inkább bérbe adták a birtokukat, és a mezőgazdasági vállalkozások alkalmazottjaként dolgoztak.
Az eredményt Clarke az ukrán mezőgazdaság „újrafeudalizációjaként” jellemezi. A tőkeerős vállalkozók – gyakran befutott oligarchák, de amerikai és szaúdi vállalati érdekeltségek is – hatalmas bérleményeket szereztek. Mivel a földbérleti díjak olcsók, a fizetések pedig minimálisak voltak, az új földbáróknak nem sok okuk volt arra, hogy a termelékenység növelésébe fektessenek, amely alacsony maradt, a rendkívül jó termőképességű talajok ellenére.
Az IMF-hitelekhez kapcsolódó strukturális kiigazítási programok sok éven át ragaszkodtak a mezőgazdasági földek szabad piacának megteremtéséhez. Az ukrán kormányok, amelyek tisztában voltak a lépéssel szembeni ellenállással, húzták az időt. Zelenszkij volt az, aki végül megtörte az ellenállást. 2021 közepe óta az ukrán állampolgárok legfeljebb 100 hektár termőföldet vásárolhatnak, és ez a korlát 2024 januárjától 10 ezerre emelkedik.
A szerző szerint ennek következtében sok kisbirtokosok eladja a földjét, a városokba költözik, és városi munkásként kezd el élni. Elméletileg a növekvő földértékek arra kényszerítik a vállalatokat, hogy a termelékenységük növelésébe fektessenek be, de ezek a számítások szinte biztosan utópisztikus várakozásokat tükröznek. .A kisgazdáknak esélyük sincs talpon maradni ebben a versenyben, végül az oligarchák és a nemzetközi agrárbiznisz lesz a nyertes.
Háborút befejezni és megnyerni a békét
Clarke számára jelenleg úgy tűnik, hogy az orosz erőket nem valószínű, hogy legyőzik, legalábbis nem az ukránok.
Minél közelebb lesz az orosz győzelem, annál nagyobb az esély a Nyugat katonai beavatkozására.
Ez pedig felveti azt a lehetőséget, hogy Zelenszkij leülne az orosz tárgyalófelekkel, és békeszerződést kötne. Reálisan nézve ehhez az kell, hogy Ukrajna elismerje a Donbassz és a Krím elvesztését, Zaporizzsja és Herszon tartománnyal együtt. A neofasisztákat ki kellene tisztítani az államapparátusból, a szervezeteiket pedig betiltani. Ukrajnának meg kellene szakítania a kapcsolatait a NATO-val, és a fegyveres erőit olyan szintre kellene csökkenteni, amelyet az ország megengedhet magának.
A szerző szerint
ha egy ilyen megállapodás létrejönne, az ukrán ultranacionalisták sorban állnának, hogy meggyilkolják Zelenszkijt. Mármint ha nem a CIA kapná el előbb.
Arra figyelmeztet, hogy Ukrajna ma a kapitalista fejlődő világ egyik legszegényebb része. Az ilyen helyzetben lévő országok számára nem létezhet valóban stabil és igazságos gazdasági jövő.
Clarke felveti azt is, hogy ha valamiképp létrejönne egy független Ukrajna, amely békében élne és képes lenne valamiféle racionális gazdasági irányt követni. Ideális esetben az ország továbbra is kiterjedt kereskedelmet folytatna az EU-val. Ez azonban nem történhetne azon az áron, hogy a korlátlan import elfojtja azokat az iparágakat és ágazatokat, amelyek képesek lennének elérni a modern fejlettségi és termelékenységi szintet.
Azt ajánlja, hogy a béke megteremtése után Ukrajna a hozzá hasonló fejlettségű államokkal fejlessze a kereskedelmi kapcsolatait. Ez az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok újbóli kiépítését jelentené. Szerinte Ukrajnának nem a Nyugat felé, inkább a BRICS, a kínai BRI (Övezet és Út kezdeményezés) és a Sanghaji Együttműködési Szervezet felé kellene irányulnia. Finanszírozási igényeit illetően el kell utasítania az IMF-et, és olyan szervezeteket kell keresnie, mint az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank.
Ezek a változások nagyban javítanák Ukrajna kilátásait. A „stabil és méltányos” jövőhöz azonban végső soron sokkal mélyebb átalakulásokra van szükség. Ehhez fel kell szabadítani az országot a bűnbanda oligarchák gazdaság feletti ellenőrzése alól. Egyelőre azonban nincs meg az a középréteg, amely ezt megtehetné, esetleg az ország munkásaiban lehetne bízni – zárja sorait a szerző.
(Forrás: Consortiumnews)