Informális tanácskozásra gyűlnek össze ma Stockholmban az EU-s külügyminiszterek, ezzel kezdetét vette az az egyeztetés és vita, amely a júniusi EU-csúcson fog kiteljesedni. A találkozó egyik kiemelt témája ugyanis az Európai Unió és Kína közötti kapcsolatok, illetve az EU Pekinggel szembeni stratégiájának változása.
Az elmúlt időszakban az USA által gerjesztett Kína-ellenes retorika mintha veszített volna erejéből. Bár Annalena Baerbock német külügyminiszter egy sajtótájékoztatón kvázi leagresszorozta Pekinget, amiért a semlegesség elvét követi az ukrajnai háborúval kapcsolatban, kínai kollégáját nem ez bosszantotta fel, hanem az, hogy az Ursula von der Leyen által vázolt tizenegyedik szankciós csomag tervezetében azon harmadik országok szankcionálhatósága is felmerült, amelyek Brüsszel és Washington megítélése szerint tiltott alkatrész-kereskedelmet folytatnak Oroszországgal. Miután kínai vállalatok esetleges tiltólistára helyezése is szóba került, a pekingi kormány világos üzenetet küldött az EU-nak: súlyos gazdasági következményei lesznek, ha bármelyik európai tagállam szankcionálni kezdi Kínát, ez a következmény pedig jobban fog fájni a szankciót meghozóknak, mint aki ellen meghozzák.
Az amerikai nyomás alatt tartott Európai Uniónak sürgősen újra kell értelmeznie Kínához fűződő viszonyát, mert ha belerángatják egy új hidegháborúba, abból valóban csak vesztesként szállhat ki. Ezt a gondolatot fogalmazta meg Macron elnök még áprilisban, amikor óva intett attól, hogy a tajvani konfliktusba Washington Európát is belekényszerítse, egyben meghirdette egy független, gazdaságilag és külpolitikailag autonóm, akár a protekcionizmus eszközével is élő Európai Unió eszméjét, amely azonban megtartja és keresi a kölcsönös hasznon alapuló partnerségeket.
Nagy vihart kavart kínai útja után a francia elnök Hollandiába utazott, hogy Európa gazdasági autonómiájának és szuverén iparpolitikájának szükségességéről egyeztessen egyik legnagyobb gazdaságpolitikai ellenfelével, Mark Rutte miniszterelnökkel.
A külügyminiszterek tanácskozására Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője kész tervezettel érkezett, amely tartalmában rímelt Macron botrányt okozó mondataira. A Kínától való „leválás” kifejezést, amelyet nemrégen még bőszen hangoztattak egyes európai politikusok, immár kínosan kerüli mindenki. Helyette a „kockázatcsökkentés” szó lett a sláger, amely jól jelzi, hogy az USA nyomásgyakorlása ellenére az EU tagállamai kezdik megérteni, mit veszíthetnek egy Peking elleni nyílt gazdasági hadüzenettel. „A kockázatcsökkentés kiszámíthatóságot és átláthatóságot biztosíthat gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainkban, miközben elősegíti a biztonságos, szabályokon alapuló együttműködést” – fogalmaz a tervezet.