Szakpszichológus a modern technológiákról: a tiltás a tehetetlen szülők fegyvere

Nagyon sokat változott az utóbbi időben a fiatalokat körülvevő környezet. Tizen évekkel ezelőtt a fiatalok könyvtárba jártak ahhoz, hogy bizonyos témákban kutassanak. Ezután már elég volt otthon, az interneten kutatni, mára pedig már a ChatGPT megírhatja a diákok helyett az aznapi leckét. Hogyan értékeli ezeket a változásokat? 

Kétségtelenül, a digitális technológiák világát éljük, rettenetesen sok információval árasztanak el minket.De ki is vagyunk éhezve a tudásra, és elvárjuk, hogy egyre könnyebben és gyorsabban jussunk hozzá az információhoz. A mostani fiatal generációk alapvetően a modern technológia világában szocializálódnak, számukra ez nem furcsa. Az idősebb, jellemzően 50 év fölötti korosztálynak azonban ijesztő a változás üteme és mértéke. Hiszen rövid idő alatt nagyon sok minden történt a technológiát illetően. Gyakran az a reakciójuk, hogy ezek az eszközök feleslegesek, pedig azok csak ismeretlenek számukra. 

Aki nem tudatosan és „jól” használja, az válik függővé?

Nem, ez nem feltétlenül így működik. Gyakran ilyen esetben más ok áll a háttérben, valamilyen lelki vagy szociális probléma. Ilyenkor inkább azt mondanám, hogy az illető „helyettesít” valamit a közösségi média felületek görgetésével vagy számítógépes játékokkal. Gyakran olyan emberek barátkoznak online terekben szívesebben, akik félnek az elutasítástól, a megszégyenüléstől, önértékelési problémákkal küzdenek és inkább el akarnak bújni – ebben az esetben az anonimitás mögé. Az online térben kevésbé fájdalmas a visszautasítás, hiszen nem feltétlen kell a nevünket, arcunkat vállalni ahhoz, hogy társalogjunk valakivel. 

Félhetünk attól, hogy aki gyakrabban barátkozik az online térben, annak hamarabb lesznek szocializációs problémái?

Egyáltalán nem kell. Erre inkább úgy érdemes gondolni, mint a barátkozás egy újabb formájára, hiszen olyan embereket is megismerhetünk, akik távol élnek tőlünk, és akivel a való életben valószínűleg sosem találkoztunk volna. Azonban, ha túl sok időt töltünk az online térben, és szívesebben beszélgetünk online, mint a való életben, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy miért van ez így. Hiszen bármennyire hasznos ez az új lehetőség, a szélsőségesség ebben az esetben sem egészséges.

Kell-e tenni az ellen valamit, ha egy fiatal sokat ül a gép előtt?

A tinédzserek, a serdülők és a kora serdülők is krízisben vannak. A krízis itt nem egy betegség, ez egy megugrandó feladat, élethelyzet. Ilyenkor nagyon gyakori a visszahúzódás, a depresszió, a negatív énkép – az az, hogy valaki önmagát leértékeli. Ilyenkor labilissá válnak érzelmileg, ezáltal könnyebben beszippantja őket az online világ. Ez egyfajta elbújás a világ elől: nem akarják megosztani a gondolataikat hús-vér emberekkel, mert védtelennek érzik magukat ettől. És ez így teljesen rendben van, nem kell megijedni.

Akkor nem igazán érdemes szigorúan tiltani a fiatalokat a modern eszközöktől?

Nem az egész napos telefongörgetést és számítógépezést kell felszámolni, hanem annak az okát. Amennyiben egyedül ezt nem sikerül, akkor érdemes szakemberhez fordulni. 

Honnan tudom, hogy mi az a szint, amikor már szakember segítségét kell kérni?

Amikor a szülő azt tapasztalja, hogy a gyerek nem úgy viselkedik, mint ahogy korábban viselkedett. Ha azt látja, hogy, változik a teljesítménye az iskolában, ingadozik a hangulata, alvászavarral, étvágytalansággal küzd, vagy esetleg figyelemzavar, koncentrációs probléma lép fel. Tehát amikor a szülő érzékeli, hogy valami nincs rendben. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy megelőzhető, hogy eddig eljusson egy fiatal.

Hogyan érdemes a dologhoz hozzáfogni? Érdemes már gyerekkorban megismerni őt, a lelki világát, bizalmi kapcsolatot kell építeni vele. Ennek az lesz a hozadéka, hogy a gyerek megnyílik és bevonja a szülőt az életébe. Azonban túlzásba sem kell esni, nem kell egész nap a gyerek ágya szélén ülni, és azt mondani, hogy most beszéljünk. A gyerek nem fog beszélni. Az is elég, ha az ajtófélfán megtámaszkodva váltunk pár szót, természetesen kopogás után, tisztelve ezzel a gyerek saját szféráját. 

Ha már a legújabb technológiai vívmányoknál tartunk, nemrégiben jelent meg a Microsoft nyelvi modellje, a ChatGPT.

Igen, hallottam róla, bár nem próbáltam még ki. Nem adódott olyan helyzet az életemben, amivel érdemes lett volna a ChaGPT-hez fordulni. Azonban a pácienseim jó véleménnyel vannak róla, egy apuka korábban arról számolt be, hogy együtt tesztelgetik a kislányával: legutóbb történelmet tanultak a programmal. 

Vajon ez az oktatási rendszert is megreformálhatja?

Nem hinném. Az iskolákban így is, úgy is meg kell tanulnunk helyesen írni és fogalmazni, és ez így van rendjén. Egyébként nem érdemes egy nyelvi modellre támaszkodni száz százalékban, hiszen az is tévedhet, ilyenkor nekünk kell kiszűrnünk a hibákat, ahhoz pedig szükségünk van a megfelelő alapokra. 

Ezekre az eszközökre inkább úgy érdemes tekinteni, mint egy mankóra. Irányt mutat, a kezünk alá dolgozik, de mindenképp érdemes apróbb simításokat végezni. Egy páciensem például azt mesélte, hogy ezzel tanul programozni, segít neki elmagyarázni a kódokat, így könnyebben megérti. Azonban nem írja meg helyette azokat. 

Számos külföldi forrásból az derült ki, hogy az amerikai egyetemisták előszeretettel csalnak vele a vizsgákon.

Aki csalni akar, az így is, úgy is megteszi. Régen is volt plágium, ez nem változott azóta. Biztos vagyok benne, hogy erre is ki fognak találni egy olyan eszközt, ami szűri majd ezeket. 

Idő kérdése és a tanárok is megismerik jobban az új nyelvi modelleket, ezáltal felkészültebbek lesznek a témában és könnyebben kivédik majd a csalásos eseteket. 

Egyszerűbb lenne tiltani a nyelvi modelleket az iskolákban?

Szerintem nem érdemes. Ugyanazt gondolom ezekről, mint a többi technológiai eszközről: felettébb hasznosak, csak jól kell használni azokat. Ahogyan egy számítógépet, tabletet lehet tanulásra használni, úgy az MI-t is, érdemes inkább felhasználni az oktatásban, mintsem tiltani. 

Azonban nem a ChatGPT az első mesterséges intelligencia, ott van például Alexa, az Amazon szolgáltatása, amely bármely kérdésre választ ad. OIyanra is, amire a szülő esetleg nem válaszolna. Ezeket az eszközöket sem érdemes korlátozni?

Én úgy gondolom, hogy ha egy gyerekben megérett egy kérdés, akkor valószínűleg már hallott a témáról, így ez egy adekvát kérdés. Szerintem attól nem kell félni, hogy egy ilyen mesterséges intelligencia modelltől valami olyat tud meg, amit nem kellene. Hiszen általában nem a tények, inkább a vizuális ingerek megrázóak, például egy erőszakos vagy egy szexuális téma kapcsán.

Azt halljuk, hogy egyre több az ADHD-s (hiperaktív és figyelemzavaros) gyerek. Ez valóban így van? Van ennek köze a felgyorsult világhoz?

Nincs összefüggés a kettő között. Nem alakul ki ADHD a gyorsabb információáramlás miatt.

Azért merült fel bennem ez a kérdés, mivel én magam is azt tapasztaltam, hogy akár pár perc játék után is nehéz koncentrálnom bármire, ami kevésbé impulzív.

Ez gyakori jelenség, hiszen játék közben az ember egy olyan világba kerül, ahol jól érzi magát, boldogsághormonok szabadulnak fel. Természetesen egy ilyen boldogság-löket után senki nem foglalkozik szívesen a kötelességeivel. Ez azonban nem függ össze a figyelemzavarral, mint betegséggel. 

Sokszor hallani, hogy a fiatalok elpocsékolják az idejüket a számítógép előtt. Ez igaz, vagy előnyük is származik ebből?

A modern technológiai eszközök leegyszerűsítik az életünket, ők pedig ebben nőttek fel, így ők is a gyorsaságra, egyszerűségre törekednek, és a problémáikat is így oldják meg. Tudják, hogyan használják a technológiát és fel is használják arra, hogy megkönnyítsék a saját életüket. Így előnyben vannak azokhoz képest, akik inkább ódzkodnak a technológiától. Van esély arra, hogy a későbbiekben lemaradnak azok az emberek, akik nem képesek haladni a korral. 

Azonban azt is érdemes újra kihangsúlyozni: fontos a mértékletesség. Bármennyire is előnyökkel indulnak a modern technológia világában felnövő generációk, meg kell tanítani nekik ugyanazt, mint a korábbiaknak: legyenek kötelességtudóak. Alapvetően nincs probléma azzal, ha a fiatal szeret játszani, de ez nem mehet a tanulás rovására. Ezt a szülőnek kell még fiatal korban megtanítania, gátat kell szabnia az ösztönszerű működésnek, az azonnali vágy-beteljesítésnek a technológia világában is. 

Tehát mindez a fejlődő technológiának köszönhető?

A fiatalok előnyös képességei nem feltétlenül a digitalizációnak tudhatók be, inkább az oktatás változása okozza. Már nem az a legfontosabb, hogy tudjuk, mikor született Karinthy Frigyes, inkább az, hogy megtanuljunk gondolkodni. Úgy érzem, hogy e felé halad az oktatás is, a tényanyag mellett – ami persze szintén fontos – sok más képességüket is fejleszthetik a mai diákok.