Németország a napokban bezárta az atomerőműveit, most azt akarja elérni, hogy Franciaország is szakítsa meg atom-együttműködését Moszkvával. Miközben a németek is kapnak a francia nukleáris üzemekben előállított elektromos energiából.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
„Atom? Nein, danke.” Április közepe óta ezzel a két szóval büszkén válaszolnak a németországi zöldek, ha hazájukban a nukleáris energia felhasználását feszegetik. Harcuk történelmi győzelemhez érkezett: ma már egyetlen atomreaktor sem működik Németországban. Ezzel teljesült régi követelésük, megszabadultak mind a 19 darab atomreaktoruktól.
Más nyilván hátradőlve, elégedetten szemlélné, hogy az országban most már biztosan nem következhet be nukleáris baleset, a német környezetvédők azonban tovább folytatják immár nemzetközi küzdelmüket az atomenergia ellen. Ők jó példával járnak elöl, hiszen
Ezt pedig követnie kell más európai nációknak is.
Az elmúlt egy évben, az ukrán háború kitörését követően az orosz nukleáris energiát eddig sikerült kivonni az európai uniós szankciós politika alól. Franciaország és néhány közép-európai állam, köztük hazánk is, keményen ellenállt a tervezett brüsszeli intézkedéseknek. Most azonban a brit Daily Telegraph értesülése szerint
A ring egyik sarkában láthatjuk Berlint és alkalmi szövetségeseit, köztük Lengyelországot, valamint a balti államokat, míg a másikban áll Franciaország. A két európai hatalom között már jó ideje nincs egyetértés az energiapolitikában. A német–francia szkander most már nemzetközi színtéren folytatódik. „A német szövetségi kormány már egy éve keresztül akarja vinni Brüsszelen azt a követelését, hogy az Európai Unió tiltsa meg a tagországoknak, hogy orosz nukleáris technológiával és fűtőanyagokkal kereskedjenek” – írta a közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A lap nem árult zsákbamacskát, meg is nevezte, hogy a német félnek különösen a bögyében van az orosz Roszatom és a francia Framatom közötti, még 2021-ben megkötött együttműködési szerződés. Először úgy tűnt, hogy Párizs kihátrál az orosz féllel kötött megállapodásból. Aztán az együttműködési szerződésben megalapított vegyesvállalatok kezdtek termőre fordulni, köztük az urándúsítással foglalkozó, valamint a nukleáris fűtőanyagok kereskedelmére létrehozott vállalkozás. A franciák az utóbbi hónapokban elbizonytalanodtak abban, hogy nekik ki kellene-e hátrálniuk az üzletből. Ezt támasztotta alá a német gazdasági és klímaügyi minisztérium értesülése is, amely azt is hozzáfűzte, hogy számos kelet-európai ország is egyetért a franciákkal.
Például Magyarország. A hírek szerint, amikor
Orbán Viktor kormányfő márciusban az Élysée-palotában találkozott Macron elnökkel, szóba került Paks 2 építése is.
Hiába az aláírt szerződés, a német Siemens Energy (a Siemens AG-tól ma már független, 2020-ban alapított spin-off cég, egy újabb német tőzsdei vállalat – a szerk.) politikai okokból vonakodik az atomerőmű vezérlő-berendezésének szállításától. Felmerült a lehetőség, hogy francia cégek hajlandók-e átvenni a helyét.
Bár Párizs betartja az EU rendelkezéseit, sőt, nem egy esetben kezdeményezője volt a jelenleg érvényben lévő oroszellenes szankcióknak, ez nem kívánt a franciáktól nagy áldozatokat, hiszen a gáz- és kőolaj-ellátásban alig támaszkodtak az orosz energiahordozókra. Viszont az atomenergia már más tészta.
A Greenpeace környezetvédő szervezet egyik jelentése, amely francia vámszervek adataira hivatkozik, azt közölte, hogy a 2022-ben a francia atomerőművekben használt dúsított urán harmadrészben Oroszországból származott.
Az illetékes francia hatóság ezt vitatja. A nukleárisenergia-társaság szerint bár vannak importbeszerzések, a francia atomipar továbbra is őrzi függetlenségét. A különböző zöldszervezetek állításai természetesen jól jönnek azoknak, akik az Európai Bizottság döntéshozói előtt be akarják feketíteni Párizst.
Az energiapolitikában képviselt francia és német álláspont között mindig is szakadék tátongott. A németek az olcsó orosz gázra alapozták az iparukat, míg a franciák a saját atomkapacitásukban hittek. Berlin senkit sem kérdezve megállapodást kötött az orosz féllel az Északi Áramlat vezetékekről, amelyeken át zavartalanul érkezhet a gáz Németországba. Csak hát az ukrajnai különleges művelettel ők sem számolhattak, azzal meg külön nem, hogy valaki szabotázsakcióval tönkreteszi a Balti-tenger fenekén futó második vezetéket. Berlin ebből a radikális megoldásból megértette, hogy még a távoli jövőben sem reménykedhet az olcsó orosz gázszállítások felújításában. Ez az üzenet célba is ért.
Az atompárti franciák is nehéz napokon vannak túl. Az
Ma már 46 közülük üzemképes, ám pár hónapja még a korábbi nagy elektromosáram-exportőr, Franciaország, az atomerőmű-hatalom maga is behozatalra szorult, mégpedig a legválságosabb időszakban. Az európaiak hálaimát rebeghettek, hogy az idei tél ennyire enyhe volt. A zord időjárás nem tette próbára az elkényelmesedett lakosságot. Nem voltak nagy áramszünetek, zavartalan volt a hozzájutás az energiahordozókhoz. Igaz, a lakosságnak ezért a sokszorosát kellett fizetnie a korábbi rezsiszámláikhoz képest. Viszont
Franciaország fellélegezhet, nem kellett attól tartania, hogy félig fagyott emberek megindulnak az Élysée-palota felé. Nekik volt más apropójuk a társadalmi elégedetlenségre. Németországban sem kellett elővenni a virágcserepes technológiát a fűtéshez. A tavasz hajnalán bezárták a még működő három atomreaktorukat, amelyek kaptak négy plusz hónapot a kancellártól, hogy a teljesítményükkel hozzájáruljanak az ország energiabiztonságához.
Az atommentes korszakra 12 éve volt felkészülnie a német gazdaságnak, ugyanis 2011 tavaszán, a fukusimai baleset után jelentette be Angela Merkel, az akkori kancellár, hogy Berlin végleg megválik az atomtól. A nukleáris energiát majd helyettesítik megújulókkal, azaz napfénnyel, szél- és vízerőművekkel, valamint biomasszával. A hatalomra jutott zöldek volt társelnöke, Robert Habeck alkancellár, aki a német ipar- és klímapolitika miniszteri rangú vezetője is, szembesülve a tényekkel, már korrigálta korábbi elképzeléseit. Ezek szerint az ország nem tudja 2030-ra elérni azt az állapotot, hogy 80 százalékban megújulókkal pótolja a kiesett atomenergiát.
Mi jöhet szóba? A gáz ma már nem, ez elillant. Az atomról meg természetesen hallani sem akarnak. Marad a lignit. Mit számít, hogy
Így lett a zöldrészvétellel működő német szövetségi kormány Európa legnagyobb környezetszennyezője. Nooormális? – tenné fel a kérdést Besenyő Pista bácsi.
Furcsaságok vására a német zöldeknél
De vannak más furcsaságok is a német zöldpolitkában. Bár ez nem zavarja az ottani koalíciós kormányt abban, hogy erkölcsi piedesztálról ossza ki a többi állam környezetvédelmi tevékenységét. Németország, Európa első számú gazdasági lokomotívja egyesek szerint az atomellenességéből fakadó önteltségből nem szívesen tárgyalt partnereivel az energiamegosztásról.
Az 1970-es évektől folyik a vita a német atomerőművekben keletkezett radioaktív hulladékok végleges elhelyezéséről. Ideiglenes tárolókapacitások vannak, de azt ígérték, hogy 2031-re döntés születik a végleges atomtemetőről. „Senki sem akar ilyen sugárveszélyes helynek otthont adni” – ez az illetékes minisztérium véleménye. A közelmúltban 2046-ot említették lehetséges dátumnak, amikorra végleges helyet kell találni az atomhulladéknak.
Csökkentenünk kell – véli a környezetvédelmi minisztérium – a gépkocsik szén-dioxid-kibocsátását. Ismerjük a németek különös vonzalmát az autókhoz, itt aztán csak óvatos intézkedésekkel lehet operálni. Tiltani nem ajánlatos, ha tovább emelik a hagyományos gépkocsik árát, az is öngyilkosság. Ráadásul a szintetikus üzemanyag előállítása – most a németek erre tesznek – rengeteg elektromos áramot igényel. Az elképzelések szerint ez nagyrészt szélerőművekből fog érkezni.
Olaf Scholz kancellár ígérete szerint 2030-ig naponta (!) négy-öt szélturbinát kell üzembe helyezni, hogy azok kellő mennyiségű áramot termeljenek. Ehhez képest a valóság az, ha a napi átadásokat nézzük, ritkán mennek fel 1,5 darab fölé. De a bürokrácia is hozzáadja a magáét: 10 szélturbina engedélyezéséhez 74 ezer oldalas beadványt kell átadni a hatóságoknak. Ma már a német önkormányzatok is ébredeznek: ki akar egy állandóan zúgó szélkerékcsoportot a falu határába, amely elveszi az eddig páratlan panorámát?
Aztán ott van az amerikai LNG, a cseppfolyós gáz, amelyből Németországban annyit tároznak be, amennyit csak tudnak. Arról viszont elfeledkeznek, hogy ez repesztéses technológiával került a felszínre, amely ellen évekkel ezelőtt a német zöldek verték a legerősebben a tamtamot. Ott, messze mindent lehet, nálunk viszont nem, mert mi patyolattiszták vagyunk – micsoda álszent képmutatás!
Ideje lenne, hogy a németek leszálljanak a magas lóról – az ottani környezetvédelmi mentalitásról ez a cseh és a francia vélemény. Ugyanis mindkét ország atomenergiából előállított elektromos áramot ad el Berlinnek. És tűrik a német zöldek vegzálását, akik Brüsszelben a legalantasabb vádakkal illetik őket.
Címlapfotó:123rf.com
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
Szívszorító szavak, komoly (sport)emberi nagyság!
Mi az orosz minimálprogram, ami még a háborús győzelmet demonstrálja? George W. Bush elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójával beszélgettünk.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Három és fél perc után le is cserélte a szövetségi kapitány.
Ha a mindennapokban megtanulunk így figyelni, akkor nem ér váratlanul az sem, „amikor majd eljön az idők teljessége”, és azok között leszünk, akiket felvesznek, nem pedig azok közt, akiket otthagynak – ez az advent valódi ajándéka.
