Ide-oda zsarolgatja egymást Németország és a világ egyik legnagyobb chipgyártója

Az előzetes tervek szerint 17 milliárd eurós beruházást eszközölt volna az Intel, felépítve az Európai Unió legnagyobb chipgyárát Magdeburg mellett. Tavaly tavasszal Olaf Scholz személyesen jelentette be az örömhírt, hozzátéve, hogy a beruházás a meggyengült ellátási láncok helyreállításának mérföldköve, egyben az európai chipgyártás fellegvára lesz. Ursula von der Leyen merészen rátromfolt a kancellárra, ő már azt is kijelentette, hogy az Intel-beruházás segítségével 2030-ra a globális félvezetőgyártás 20 százaléka az EU-ban zajlik majd.

Jegelt üzlet

Az építkezésnek idén tavasszal kellett volna elkezdődnie, a határ pedig a csillágos ég lett volna: az eredeti elképzelés további hat gyár beindítását tartalmazta, összesen 80 milliárd euró értékben. Aztán az egész projekt megfeneklett. Az Intel az első beruházásra 17 milliárd eurós költségvetési tervet készített, ebből 6,8 milliárdot Németország tett volna bele a büdzsébe, ám amikor a megállapodás megszületett, még nem volt szó horrorisztikus energiaárakról, inflációról és egy elhúzódó lemorzsolódási háborúról sem Ukrajnában. Ezek a negatív tényezők azonban olyan erősek, hogy az Intel kalkulációi szerint csak az első félév kezdő költségei mintegy 3 milliárd euróval nőttek volna. A vállalat ezért már tavaly decemberben bejelentette: ideiglenesen elhalasztják a beruházásokat, de folyamatosan figyelemmel kísérik az európai piac és gazdaság alakulását.

Ami valójában történt: az Intel a Biden-féle protekcionista, amerikai gyártást és ipart százmilliárdokkal támogató törvényt hozva fel példaként finoman jelezte Németországnak, hogy ha Berlin is ilyen bőkezűen bánna a befektetendő pénzzel, akkor esetleg hajlandóak lennének gyorsabban és konstruktívabban gondolkodni az európai piaci helyzetről.

Nekem nősz nagyra...

Az elkeserítő helyzet több hónapos gondolkodóba ejtette Berlint, amely a háború miatt felvett és az energiaválság viharát csillapítandó gigakölcsönei miatt egyébként is megkérdőjelezte saját költségvetési alapelveit.  Végül az Intel megunta a várakozást, és februárban ismét felkereste a döntéshozókat, ezúttal már konkrét elképzeléssel: a vállalat bekalkulálta az általa elvárt támogatásba a 3,2 milliárdos tervezett kezdő veszteséget, így már

Berlin diplomatikusan hallgat, de a színfalak mögött megkezdődtek a tárgyalások a gazdasági miniszter kabintje által finoman „projektköltségvetési rés” néven emlegetett probléma megszüntetése ügyében. A hírek szerint a német kormány megadja a kért 10 milliárdos támogatást (ekkora összegű állami finanszírozásnál már Brüsszel engedélye is kell, de azt azonnal meg fogja kapni, hiszen összeurópai gazdasági értékről van szó), de csak 

vagyis azt szeretnék, ha az érdekek valahol félúton találkoznának.

Jelenleg ezzel a húzással megint az Intel térfelén pattog a labda, amely valószínűleg nincs elragadtatva az ötlettől: a vállalat éppen kiadáscsökkentést jelentett be az idei évre, miután a globális chipkereskedelem káoszának lehiggadása óta az eladásai jelentősen zuhanni kezdtek. 

Hivatalosan egyelőre egyik fél sem nyilatkozik, az Intel némaságba burkolózik és kalkulál. Ha nemet mond, és a beruházás meghiúsul vagy hosszú hónapokig továbbra is egy helyben toporog, Scholz búcsút inthet annak a nagyívű tervnek, amelynek elsődleges célja az, hogy Németország a lehető leggyorsabban megszabaduljon függőségétől az ázsiai, elsősorban a kínai beszállítóktól. 

Fotó: 123RF