Brit külügyminiszter: Ostobaság lenne egy hidegháború

Mialatt az Egyesült Államok szisztematikusan igyekszik tiltó rendelkezéseivel csökkenteni Kína befolyását a világkereskedelemben és a technológiai piacon, Ursula von der Leyen pedig kisebb keresztes hadjáratot hirdet Európa nevében Peking ellen a függőségi viszony felszámolása érdekében, vannak országok, ahol a pragmatikus és patrióta gazdaságpolitika a nemzeti érdekeket helyezi előtérbe a megfelelési kényszer helyett.

James Cleverly brit külügyminiszter egy napokban tartott beszédében világosan vázolta fel országa Kínával kapcsolatos gazdasági és politikai elképzeléseit. Tette mindezt azután, hogy a kormány „korszakmeghatározó” jelentőségűnek minősítette a Pekinggel kialakítandó kapcsolatok formáját, Cleverly-t pedig azzal bízta meg, hogy dolgozzon ki egy stratégiai tervet annak érdekében, hogy Nagy-Britannia ne essen a függőség csapdájába, de közben erősítse is kapcsolatait Kínával. 

A populizmus csapdája

Cleverly beszédében óva intett attól, hogy az Egyesült Királyság (és általában a Nyugat) bármilyen jellegű nyílt konfrontációba keveredjen Kínával. Mint mondta, ez egyszerre rombolná Nagy-Britannia nemzeti érdekeit, és csökkentené a Nyugat képességét a közös kihívások, többek között az alternatív energiaforrásokra való átállás és a klímavédelem problémáinak megoldásában.

„Egyszerű és könnyű lenne most azt mondanom, hogy kezdjünk el egy új hidegháborút, amelynek célja Kína elszigetelése. Egyszerű, könnyű – és egyben ostobaság is. Ha ezt tennénk, az egyenlő lenne a nemzeti érdekeink elárulásával és a bennünket körülvevő világ folyamatainak totális félreértelmezésével” – mondta Cleverly.

Tág terek falakkal

Rishi Sunak miniszterelnöksége egy határozott Kína-ellenes fordulattal kezdődött, amely a nemzetbiztonsági törvényt használta arra, hogy akadályozza a kínai cégek térhódítását a brit technológiai piacon. Ugyanakkor – és ez Cleverly feladatai között szintén kiemelt jelentőségű – erősítette egyrészt védelmi koncepcióját a csendes-óceáni térségben az AUKUS-paktummal, másrészt gazdasági alternatívákat hozott létre egy nagyszabású, 11 csendes-óceáni állammal (köztük Japánnal, Vietnámmal és Szingapúrral) kötött szabadkereskedelmi megállapodás révén. A kellő távolságtartást jelzi az is, hogy Nagy-Britannia kormányfője egyelőre nem szándékozik Kínába látogatni (ellentétben Macronnal vagy VDL-lel).

Beszédében Cleverly sem hanyagolta a keményebb mondatokat, odaszúrásai elsősorban Kína Tajvan-politikájának szóltak, figyelmeztetve az országot, hogy mindenképpen kerülje el azokat az akciókat, amelyek aztán „tragikus félreértésekhez” vezethetnek. Gazdasági téren ugyanakkor 

nyomatékosítva: a brit kormány időben észlelte azokat a jeleket, amelyek (az USA szándékainak megfelelően) már a ló túlsó oldalára, vagyis radikális gazdasági változtatásokra és a Kínától való függetlenedés túlteljesítésére utaltak. Cleverly kiindulópontja éppen az, hogy lecsillapítsa a brit vállalatokat, és elmagyarázza nekik: az senkinek nem tesz jót, ha megszakítják kapcsolatukat Kínával, az ottani kapacitásaikat pedig más országokba költöztetik, mert máris a viszony drasztikus romlására készülnek. Ehelyett – mondja – a kormány tovább ösztönzi és segíti a vállaltok Kínával folytatott üzleti tevékenységét, vigyázva azonban arra, hogy függőségi viszony valóban ne alakulhasson ki.

Fotó: MTI/AP/Virginia Mayo