Divat lesz a burkini és a topless is a genfi strandokon 

Így kell egyszerre két legyet ütni egy csapásra: a genfi képviselők tekintettel voltak a muzulmán hitű hölgyekre, akik ragaszkodnak a mindent takaró fürdőruhához, a burkinihez, de megpróbáltak azok kedvében is járni, akik strandoláskor még a bikini felső részét sem akarják viselni. 
Svájcban egyébként törvény szabályozza (a strandok szabályozásán kívül) a nyílt utcán és más közösségi terek esetén burkakérdést: az ország egész területén tilos a nyilvános viselése. A berni honatyák főként biztonsági elvekre hivatkoztak, amikor évekkel ezelőtt elfogadták ezt a törvényt. A vallásgyakorlás témakörét kerülték, mint a forró kását. 
Az viszont mégsem járja, hogy ily módon felöltözve valaki közösségi helyeken, utcákon, tereken, hivatalokban elfedje az arcvonásait. 

hiszen minden más arcot eltakaró eszközről is rendelkezik.

Rés a szemnek

Európában a 2010-es évek környékén valóságos burkaellenes láz kerítette hatalmába a különböző országok törvényalkotóit. A döntéseik mögött meghúzódott az a félelem, hogy náluk is megjelenhet az iszlám terrorizmus. Kíméletlen robbantásokra bárhol lehetett számítani. Egy burka alá pedig sok minden befér, a tilalommal legalább ennek a veszélyét akarták csökkenteni. 

Az alpesi államban semmilyen törvény nem foglalkozik a nikáb kistestvérével, a burkinival, azaz a muzulmán női fürdőruhával. Ez egy tetőtől talpig tartó ruhaköltemény, amely inkább a búvárruhához hasonlít, csak épp nem annyira feszes. De legalább a szemnek hagytak egy rést, hogy az úszó lássa, merre tart. A svájci parlamentben ülők talán úgy vélték, hogy a munka dandárját ők már elvégezték, ezt meg lepasszolták az önkormányzatoknak, a burkinivel hadd bíbelődjenek ők. 
Kálvin városa mindenkinek tetszeni akart
A vallási fanatikusok erre aztán már tényleg nem foghatják rá, hogy a burkini a középkorból, Mohamed korából ered, amikor pajkos muzulmán lányok együtt hódoltak a fürdőzés örömeinek a férfiakkal. Akkoriban ez nem volt bevett szórakozás. Ráadásul a burkini a burka és bikini szavak összevonása. Az utóbbi kétrészes fürdőruha meg biztosan nem a Korán megírása környékén keletkezett, inkább az 1940-es években, pontosabban 1946. július 5-én, Louis Reard mérnök mutatta be Párizsban. 
Svájcban így a polgármesteri testületekre várt, hogy az új szabályzatot ők hozzák meg a saját strandjaikra. Ebben azt kellett eldönteni, hogy a női vendégeknek lehet-e burkiniben úszkálni, napozni a strandon vagy sem. Az önkormányzatok nagy többségében – ott, ahol egyáltalán foglalkoztak ezzel a kérdéssel – egészségügyi okokkal indokolták a tiltást. Előzőleg nyilván mérlegelték, hogy mennyi szavazót érinthet ez a határozat pró és kontra. 
Legutóbb pedig Kálvin városában, Genfben is szoros volt a szavazatarány a közgyűlésben, de végül is csak sikerült elfogadtatni a javaslatot, amely a nőknek egyszerre engedélyezte a burkini viselését és a fedetlen keblekkel való fürdést. Ez egy olyan bátor párosítás, hogy szemet szúrt még a külföldi tudósítóknak is. Ugyanakkor más vélemények szerint az új szabályozással azt akarták elérni, hogy a lehető legszélesebb rétegek számára is kedvező színben tűnjön fel a város döntéshozó testülete.

Komplexusok

A politikai pártreakciók Genfben ugyanazok voltak, mint országos szinten. Egy zöld önkormányzati képviselő azt hangsúlyozta, hogy ez nem vallási kérdés, ki is vették a muzulmán szót a tervezetből, helyette azt használták, hogy ez azokra vonatkozik, akiknek „valamilyen komplexusuk van”. Például „állapotosak, valamilyen sérülést vagy sebet viselnek testükön, így számukra előnyös a testet elfedő ruhadarab viselése”. 
A jobboldal viszont hallani sem akar semmiféle burkiniről. „Ne beszéljenek nekem a burkini kapcsán fürdőruháról – fakadt ki egyik képviselőjük. – Ez egy iszlamista jelkép, amely kifejezi a nők alárendeltségét, megalázottságát, kitaszítottságát. Kicsit megmosolyogtató, hogy jelenleg Iránban a nők tüntetéseken felemelik a hangjukat egy ugyancsak muzulmán öltözködési hagyomány, a fátyol ellen, mi meg itt, Európában támogatjuk egy sokkal súlyosabb változatának a hordását.” 
A Svájci Néppárt, az UDC, amely az ellenfeleitől mindig megkapja a szélsőjobboldali jelzőt, miközben magát keresztény és hazafias pártnak tartja, a genfi szavazást követően azonnal megkezdte az aláírások gyűjtését egy népszavazáshoz. Nem is kell olyan sokat benyújtania, negyven nap alatt szükséges összegyűjtenie 3200 szignót azoktól, akik a referendum megrendezése mellett állnak. 

Még a muzulmánok is ellenzik a burkát

De hányan hordhatnak egész Európában burkinit? Nem sokan. A muzulmán közösség legfanatikusabb része, a szalafista férfiak azok, akik nem ismernek el maguk fölött semmiféle európai törvényt, és burka hordására kötelezik családjuk női tagjait. Ők meg nem nagyon múlatják az időt strandon. Egy-két fiatal muzulmán hölgy felveszi polgárpukkasztásból. Egész Nyugat-Európában a számuk nem lehet több tízezernél. Ráadásul az öreg földrészen élő iszlám közösség zöme, 76 százaléka még a burkát is ellenzi, nemhogy a burkinit. Egyébként hasonló az arány a baloldali szavazók körében is, így talán nem ártana, ha a vezetőik is figyelembe vennék ezeket az új fejleményeket. 
Tehát a nagy többség ellenzi a burka és a burkini viselését. Aztán csak keresztülviszik a városi közgyűlésen – mint most Genfben – az akaratukat azok, akik továbbra is meg vannak győződve arról, hogy a sokféleség védelme, a vallásszabadság biztosítása, a multikulturalizmus az üdvözítő cél, miközben nem is erről van szó. Mert ők jó emberek, tudják, hogy mi kell a polgárnak. Az iszlám elvek elfogadtatása, a többség akaratának megtörése zajlik minden szinten, ha pedig látják ezeket a véget nem érő belső ideológiai vitákat, abból még több erőt merítenek. Csak abban bízhatunk, hogy ha népszavazásra kerül sor, a genfi polgároknak helyén lesz az eszük. Érdekes módon a toplesszel senkinek sem volt baja.  

(Címlapfotó:123rf.com)