Simon Dominika írása a Makronómon.
írása a Makronómon.Stadionok építésére – az elmúlt 10 évben 330 milliárd forint értékű beruházással – a következő 60 évbe fektetett be Magyarország. Megérte? Döntsék el önök. Egy biztos: nemzetközi szinten egyre több elismerés érkezik.
A bolgárok ledöbbentek a hétfői Európa-bajnoki selejtező Magyarország–Bulgária-mérkőzésen. A bolgár Sportal.bg cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy a Puskás Aréna impozáns látványt nyújt, és egyértelmű, hogy a magyar szentély aprólékos munka végeredménye. A futballpálya gyepe is elkápráztatta őket, írásukban úgy fogalmaztak, mintha bársonyszőnyeget terítettek volna le a labdarúgók elé.
A bolgárok csodálkozását csak a románok – a magyar felkészültségre irányuló – méltatása múlta felül. A vezető román sportlap, a Gazeta Sporturilor a helyszínről tudósított a hazai sikerrel végződő Magyarország–Észtország felkészülési mérkőzésről. A riporter öt olyan részletet emelt ki a hazai stadionban tapasztaltak alapján, amelyet követendő példának tart:
• a magas nézőszám,
• a gyerekek nagyszámú szurkolótábora,
• a Puskás Arénában felkínált, meccs előtti kikapcsolódási lehetőségek sokfélesége,
• a stadion szektorait elválasztó kerítés hiánya (ami a szabad mozgást biztosítja),
• a Puskás Ferencet és az Aranycsapatot ábrázoló mezek és egyéb tárgyak elérhetősége a szurkolói boltban.
A FIFA elnöke is „el volt ájulva” a Puskás Arénától,
Budapesten tartott Európai Klubszövetség közgyűlésésén fejtette ki gondolatait.
A „feelgood factor” nyomában, avagy miért éri meg stadionokat építeni
A cambridge-i és a Collins szótárak szerint a „feelgood factor” egy találó kifejezés arra, amikor a társadalom, az emberek optimistán tekintenek a jövőbe, azaz egy reményteli jövőképet látnak maguk előtt, és ez a gazdasági fejlődésre is kedvező hatást gyakorol. Ilyesmi történt, pontosabban megint ez történt hétfő este, amikor 3–0-ra legyőztük a bolgárokat az Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen.
A fociba történő befektetés több síkon valósul meg – címmel újraidézi korábbi, a Makronómon megjelent írását közösségimédia-bejegyzésében György László, a gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért felelős kormánybiztos. Így emlékszik vissza:
„Tizennégy évesen döntenem kellett. Focista leszek vagy rendesen továbbtanulok. A mérleg egyik serpenyőjében ott lapult, hogy imádtam focizni, és (állítólag) jól is ment. A másikban leharcolt edzőpályák, libalegelő, salak, sár, hangulattalan stadionok, sportkommentátorok által végigfanyalgott meccsek, lesajnált focisták.”
– címmel közösségimédia-bejegyzésében György László, a gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért felelős kormánybiztos. Így emlékszik vissza:
A magyar foci újból aranykorát éli?
„Bárki bármit mond, bármeddig tart ez az időszak, nekem ez aranykor” – fogalmazott György László posztjában. Lehet sokféleképpen magyarázni, de a magyar válogatott felnőtt mentálisan, küzdeni tudásban, szervezettségben az élvonal elérése érdekében a világ legrajongottabb, legtöbb embert megmozgató sportjában. A hétfői magyar–bolgár-meccs eredménye is nagy teljesítmény, nemcsak a győzelem miatt, hanem azért is, mert az „ellenfél” egyúttal hírét viszi a hazai nemzeti tizenegy és általuk a magyarok jó hírét is.
A nemzeti tizenegy egy egész nemzetnek ad hitet, egy egész nemzetet sarkall jobb teljesítményre.