A háztáji persze teret vesztett a kereskedelem alapos átalakulásával, az üzletláncokban megjelenő, a fizetésekhez képest évtizedeken át egyre olcsóbbá váló, nagyipari módszerekkel termelt zöldségek, gyümölcsök, valamint a macera nélkül vásárolható készítmények (például lekvárok, savanyúságok, gyümölcslevek és hasonlók, amelyeket korábban sokan maguk tettek el) miatt.
Először persze az állattartás kopott ki a modern életformával, hiszen azzal van a legtöbb nyűg, nemcsak hajnalban kell kelni, de még nyaralni sem tud elmenni, akinek állatai vannak. Majd ezt követte a kertészkedés: még bő egy évtizede 370 ezer háztáji tevékenységet folytató háztartás adatait mérte fel a KSH, amelyek jellemzően fél hektárnál kisebb mezőgazdasági területet, általában konyhakertet műveltek. Az általuk használt terület akkor még a teljes mezőgazdasági terület 1,7 százalékát tette ki, 2016-ra ez az arány 1,0 százalékra, a háztáji tevékenységet folytató háztartások száma pedig 210 ezerre csökkent. Éppen emiatt a KSH 2020 óta e háztáji tevékenységet már nem is mérte.
Természetesen azt már régebben kifejtettük a Makronómon, hogy a kertészkedés összeköt a természettel, felér egy testmozgással, torna az agynak, stresszcsökkentő hatású, emellett a termést is el kell fogyasztani. Így a fordulatot se csak a Covidhoz kössük, inkább a fogyasztói magatartás változásához. Illetve sokan rádöbbentek, hogy van értelme valamiképp visszatérni a természethez. Már a járvány előtt megfigyelhettük a helyi piacok, a helyi termelési kultúrák újraéledését, reneszánszát. Újra népszerűbbek lettek a gyümölcsfák, amelyek a díszkerti tujákkal ellentétben sok esetben még pálinkát is teremtek; és erre még ráerősített a magyar őshonos gyümölcsfákat népszerűsítő Tündérkert mozgalom. Tíz-húsz évvel ezelőtt a bodzát, az áfonyát, a somot termő cserjéket csak nagyon kevés embernek lehetett eladni. Nagy igazság, hogy egy paprika vagy egy paradicsom is díszeleghet hasonlóan, mint a virág, sőt, az erkélyen felfuttatott bab akár még árnyékolóként is szolgálhat. A lakótelepeken pedig megjelentek a házak előtti közös, illetve modern szóval: közösségi kertek.