55 kilométeren 10 vízlépcső, csak 300 kilométerre Szegedtől

A Szerbiai Villanygazdaság (Elektroprivreda Srbije – EPS) tíz vízerőmű kiépítését tervezi az Ibar-folyón, Belgrádtól délre, a Raska és Kraljevo városa közötti mintegy 55 kilométeres szakaszon, amit várhatóan nemzetközi pénzintézetektől felvett hitelből finanszíroznak majd. Erre, vagyis a vízerőművek kiépítéséhez szükséges beruházási-műszaki dokumentáció kidolgozására nemrégiben írta ki az állami áramszolgálató a pályázatot.

Nem új terv ez, már több mint tizenhárom éve felmerült a vízerőművek megépítésének ötlete, sőt 2010-ben az EPS vállalat az olasz Seci Energia céggel megállapodást is aláírt egy vegyesvállalat, az Ibarske Hidroelektrane (Ibari Vízerőművek) létrehozásáról.

és akkor úgy tervezték, hogy a munkálatok 2012-ben elkezdődnek. 

Mint arról a Balkan Green Energy News portál beszámolt, a 13 évvel ezelőtti tervek szerint ezeket a vízerőműveket 103 MW teljes kapacitásra tervezték, vagyis éves szinten 420 millió kilowattóra villanyáram termelésére. A vegyesvállalat azonban tavaly áprilisban bezárt. Vízerőmű nem épült.

Miután a szerb szakemberek az Ibar-folyót Szerbia egyik legfontosabb kiaknázatlan vízenergia-potenciáljának tartják, a Szerbiai Villanygazdaság nem hajlandó elállni a több mint egy évtizede megfogalmazott tervtől, így az idén új, nyilvános pályázatot írt ki, amelynek az ajánlattételi határideje április 12-én jár le.

Mint arra az eKapija portál rámutatott: az állam „rehabilitálni” kívánja a tervet, hiszen a Délnyugat-Szerbiában található Ibar folyónak (ami a Nyugat-Morava jobb oldali mellékfolyójának számít) megközelítőleg 8000 négyzetkilométer vízgyűjtő területe, közepes, mintegy 60 köbméter másodpercenkénti vízhozama van. Vagyis 276 kilométeres áramlási hosszával Szerbia egyik legjelentősebb hidroenergia-potenciálja lehet. A tervezett 10 vízerőműből álló rendszer a Raska és Kraljevo közötti 55 kilométeres szakaszon – ami az utolsó szakasznak számít, mielőtt a folyó a Nyugat-Moravába ömlene – összhangban van a még 2012-ben meghozott különleges rendeltetésű területek rendezési tervével. 

Igaz, ezt a tervet némileg korszerűsíteni is kell a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint, mégis

az Ibar vízerőműrendszer kiépítésének területi, ökológiai, társadalmi, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági indokoltságát szeretnék megalapozni.

A terv nagy útberuházásokkal is járna

A Balkan Green Energy News portál ismertette a korábban papírra vetett terveket. Ezek szerint a Lakat, a Maglič, a Dobre Strane, a Bela Glava, a Gradina, a Cerje, a Glavica, az Ušće, a Gokčanica és a Bojanići vízerőmű képezi majd a vízerőműrendszert azzal, hogy azok megépítéséhez ki kell helyezni a Maglič, a Dobra Strana, a Bela Glava és a Cerje vízerőmű közelében haladó M–22-es (E–761-es), eléggé jó állapotú állami utat.
A szakértők duzzasztógátas vízerőműveket képzeltek el, amelyekben, az ismert szisztéma szerint, egy gáttal elrekesztett folyó vízből a gát mögötti tározóban vízturbinák és elektromos generátorok segítségével nyerik ki a villamos energiát. Ebben az esetben az átömlő víz mennyiségétől függ a termelhető villamos energia mennyisége.
A Lakat vízerőmű lesz a rendszer legalsó vízerőműve az Ibaron, a Maglič pedig az azt megelőző lépcsőn található majd, amelynek a duzzasztója mintegy 1,5 kilométerre lenne a Maglič város alatt található gyalogoshídtól. 

A Dobra Strana vízerőmű a harmadik a rendszersorozatban (a vízfolyás alsó szakaszától számolva), amelynek a duzzasztógátját a Dubočica folyó és az Ibar találkozásánál tervezik megépíteni. A rendszer negyedik vízerőműve a Bela Glava, amely körülbelül 4,5 kilométerre lesz a Dobra Strana vízerőműtől, míg a következő, a Gradina, amely a tervek szerint körülbelül 2 kilométere épül a Polumir vasútállomástól. A Cerje vízerőmű a hatodik a sorban, amely Cerje falu közelében épül majd. A hetedik a Glavica, amelynek a duzzasztója az Ušće város alatt, mintegy 3 kilométerre épül, a nyolcadik, az Ušće vízerőmű körülbelül 2 kilométerre Ušće városától felfelé, míg a Gokčanica vízerőművet közvetlenül a Gokčanica folyó (az Ibar jobb oldali mellékfolyója) mellé tervezték. Az utolsó a Bojanići vízerőmű, amely Bojanići község területén, az itt található vasúti hídtól mintegy 0,7 kilométerre épül.

Az Ibaron már épült duzzasztó

Az Ibar folyó energiatermelő lehetőségei korábbról is jól ismertek, hiszen már létezik egy duzzasztó, mégpedig a folyó felső szakaszán, Koszovó területén.Koszovszka Mitrovicától mintegy 24 kilométerre. A Koszovó területén található Gazivode mesterséges tó a mai napig politikai fontosságú, a fennhatósága egy fontos, meg nem válaszolt kérdésnek számít Belgrád és Pristina között.

Egyébként az Ibarba a Raskától Kraljevóig tartó szakaszán számos vízben gazdag hegyi folyó torkollik: a Studenica, a Dubočica, a Lopatnica, a Pivnica és a Gokčanica.

mindenekelőtt az, hogy a búvópatakok szabályozása és az árvízveszély elkerülése érdekében nagyon kevés tevékenységet terveznek. Továbbá  a vízerőművek megváltoztathatják a folyó sodrását, azaz a hordalék lerakódásával fizikai akadályokat állíthatnak a folyami szállítás elé. Eközben a felgyülemlett hordalék a vízszint emelkedését is okozhatja, ami kedvezőtlenül érintheti a mellékfolyók partján lévő létesítményeket. Mindemellett ez a terület földrengésérzékeny (itt található ugyanis a Kopaonik hegység), ezért akár nagyobb intenzitású földmozgásokra is lehet számítani, ami további kockázatokat jelenthet.

Ugyanakkor, ha felépül, ez a 10 vízlépcsőből álló megújulónak számító (bár helyi szinten nem feltétlenül környezetbarát) energiaforrás, az jelentősen csökkentheti Szerbia energiafüggőségét. Már amennyiben nem lesznek túl jelentősek az aszályok, mert akkor igen hosszúra nyúlhat a megtérülés. Ahogyan akkor is, ha a következő évtizedekben esetleg egy-egy nagyobb földrengés megrongálja a létesítményeket.