Havi 250 ezer tüzérségi lövedéket követel az EU-tól Ukrajna, hogy „megfordítsa a háború menetét”. Brüsszel koncepciótlan tervezgetésbe kezdett, bár sem konkrét összegek, sem kapacitások nem állnak rendelkezésre. De azért megígéri Kijevnek, amit kell.
A háború első éve nem csak a konkrét fegyverrendszerek gyártásának óriási globális problémáit fedte fel, de az azokhoz tartozó lövedékek kritikus hiányát is. Az ukrajnai háborúban a tüzérségé a főszerep, a legnagyobb kincsként kezelt 155 mm-es lövedékek azonban olyan ütemben fogynak, hogy azt sem az USA, sem az Európai Unió nem tudja pótolni. Nem csoda. Ukrajna egyetlen hónap alatt lövöldözi el az Egyesült Államok éves gyártási kapacitását, a tartalékok pedig annyira vészesen fogynak, hogy néhány hete a Pentagon már saját izraeli vésztartalékát is megcsapolta, hogy abból tudjon 300 ezer darab tüzérségi lövedéket küldeni Kijevnek.
Nincs jobb helyzetben Európa sem. Bár a háborúpárti országok mindent megtesznek Ukrajna lőszerellátása érdekében, a probléma az EU-ban is állandósult: nincs elegendő készlet, az ukrajnai lőszerfogyasztást egyszerűen képtelenség követnie a gyártásnak. (Azt a kérdést valamiért mindenki elengedi a füle mellett, hogy egy váratlan eszkaláció esetén az európai államok mivel fognak beszállni a háborúba, amikor minden mozdítható készletet Ukrajnának ajándékoznak.)
Reznyikov védelmi miniszter pillanatnyilag azzal érvel, hogy a tüzérségi rendszerek, amelyeket országa a Nyugattól kapott, ötször ennyi lőszert lennének képesek kilőni, ezért arra kéri az EU-t, biztosítson a jelenlegi mellé pluszban minimum havi 250 ezer darabot a lövedékekből. „Ha nem korlátozna bennünket a rendelkezésre álló tüzérségi lövedékek mennyisége, akkor havi 594 ezret tudnánk kilőni” – mondta, kompromisszumos megoldásként felajánlva, hogy a kért mennyiség 60 százalékával, vagyis havi 356 ezer lövedékkel is beérik. De az a minimum.
Az ukránok nyitott kapukat döngetnek a felszólításukkal, csak éppen a kapu mögött újabb zárt terület várja őket. Bár a háború egyik leglelkesebb propagálója, Észtország már a hetekben javasolta, hogy az EU költsön el 4 milliárd eurót az Ukrajnába küldendő tüzérségi lövedékekre, a realitás talaján maradt maroknyi ország igyekszik lehűteni Kaja Kallas miniszterelnök lángoló homlokát. A miből és a hogyan kérdések nem igazán foglalkoztatják az észteket, azonban Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője pontosan érzi, hogy a jól bevált kalapozásnál ezúttal többre lesz szükség. Ennél tovább azonban még ő sem jutott.
Borrell egy három elemből álló tervet dolgozott ki, két apró szépséghibával: egyrészt nem kalkulált ütemtervekre alapuló finanszírozási összegekkel, másrészt a három pontból kettőt úgy összemosott, hogy azzal azonnal lelepleződött az ötlettelenség.
Az általa jegyzett dokumentum szerint ugyanis az EU létrehozna egy 1 milliárd eurós csomagot, amelyet azon tagállamok között osztanának szét, amelyek tüzérségi lövedékkel látják el saját készletükből Ukrajnát. Ez első pillantásra jól hangzik – leszámítva azt az apróságot, hogy pontosan erre a célra hozták létre a szebb napokat látott Európai Békekeretet, amelynek összegét éppen a közelmúltban kezdték el újra növelni. Miután Borrell hárompontos tervében a második az Európai Békekeret lehetőségeit is fókuszba helyezi, nem egészen érthető, miért akar ezen felül külön zsebet létrehozni, és miért választja szét a két finanszírozási lehetőséget, amikor az gyakorlatilag egy és ugyanaz.
A zavaros terv harmadik eleme az Európai Védelmi Ügynökség hamarosan induló, hétéves beszerzési terve, amely Borrell elképzelései szerint a tagállamok hiányán enyhítene, különös tekintettel a tüzérségi lövedékekre.
A főképviselő a belső piacáért felelős Thierry Bretont nyerte meg tervének, amely az EU-s fegyvergyárak kapacitásbővítését célozta meg, elsődleges ösztönzőként a nagy, közös megrendeléseket említve. Borrell nem köntörfalazott: mint mondta, éppen itt az ideje, hogy az európai védelmi ipar átálljon háborús termelésre, ennek érdekében pedig egyes pénzintézeteknek is fel kell hagyniuk azzal a makacs gyakorlatukkal, hogy nem finanszíroznak fegyvergyártó vállalatokat.
A gyártási kapacitások és az ellátási láncok hiányosságai miatt Borrell egy egészen furcsa ötletet is bedobott. Javaslata szerint ugyanis az EU belső piaci kísérletébe harmadik országok is beszállhatnának. Álláspontja szerint mivel az EU-ban összesen tizenkét, 155 mm-es lövedékekre vonatkozó speciális igényeket kiszolgálni képes hadiüzem található, minden külső segítség jól jön, ezért tárgyalnak a norvégokkal, de „nyitottak a kanadaiak érdeklődésére is”. Innentől kissé zavarossá válik az uniós belső fegyvergyártó kapacitások növelésének mikéntje. Norvégia még csak-csak belefér a hirtelen kitágított belső piacba, mivel az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjaként tehet hozzájárulást a kollektív védelmi alaphoz – Oslo máris jelezte, hogy 22 millió euróval szállna be az Európai Békekeretbe, ami szimbolikusnak tűnhet, de sok kicsi sokra megy.
Kanada azonban már keményebb dió lesz, és nem azért, mert a mostanában egyre zavartabban viselkedő Justin Trudeau miniszterelnök ne lenne eltökélt háborúpárti, inkább azért, mert az EU jelenlegi katonai vezérállama, Franciaország várhatóan idegesen fog reagálni, ha valaki a tengerentúlról próbál belenyúlkálni a belső fegyverpiacba.
A múlt heti Biden–Scholz találkozó egyik legbizarrabb és legszemtelenebb ötlete az volt, amikor az amerikai elnök megpróbálta rávenni a német kancellárt, hogy a bürokrácia elkerülése és a gyorsaság érdekében telepítsen át néhány hadianyaggyártó vállalatot az Egyesült Államokba. Az USA egyre markánsabb protekcionista gazdaságpolitikáját és Macron arra adott dühös válaszait ismerve erősen gyanítható, hogy Párizs csípőből utasít el minden olyan kezdeményezést, amely az EU-n belüli ipart és saját pozícióját az eddigieknél is jobban gyengítené azzal, hogy egy közös beszerzési uniós alapból nem uniós tagországoknak adnak le megrendelést.
Bár az uniós tagállamok valószínűleg bele fognak egyezni egy Ukrajnának szánt közös finanszírozású hadianyagcsomagba, a kritikák már most, néhány héttel a márciusi EU-csúcs előtt is elég hangosak Borrell ötleteivel kapcsolatban. A legnagyobb értetlenséget az 1 milliárd eurós zseb váltotta ki, amellyel kapcsolatban többen úgy vélik, hogy az valóban nem más, mint az Európai Békekeret maga, amelybe ez az összeg már bele van építve, teljesen felesleges tehát újabb trükkökkel úgy tenni, mintha külön finanszírozási forrás állna rendelkezésre.
Ami Borrell ambiciózus ötleteit illeti a közös hadianyag-beszerzésekkel és az európai védelmi ipar kollektív, Brüsszel által irányított és finanszírozott felpörgetésével kapcsolatban, még erősebb kételyek fogalmazódtak meg. Az Ursula von der Leyen-féle közös vakcinabeszerzés botránya óta érezhetően csökkent a bizalom az Európai Bizottság által irányított kollektív pénzköltéssel szemben. Ebben az esetben ráadásul a Borrell-féle zavaros ötletelésből éppen azt hiányolják egyes tagországok, ami a legfontosabb: eddig csak papíron és elméletben röpködnek az eurómilliárdok, de a valós finanszírozásra még nem érkezett épkézláb javaslat. A főképviselő jelenlegi ötletparádéjának egyetlen valós alapja van: az Európai Békekeret összege. A kapacitásbővítésen ugyan nem segít, de legalább létezik. Ahogyan egy diplomata fogalmazott: Borrell ötlete jelenleg semmi más, mint a régi bor újracímkézése.
Fotó: MTI/EPA/Szergej Kozlov
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
A plenáris üléseken több volt a politikai színjáték, mint a kézzelfogható eredmény a Parlamentben. A Tisza-kormány első hete megmutatta: a vitákban nincs hiány, a kormányzásban viszont annál több a kérdőjel.
„Egyik napról a másikra omlott össze az a hétköznapi világ, amelyet addig természetesnek hittünk.” A Bahmut című új háborús regény anonimitását őrző, kárpátaljai magyar írójával beszélgettünk!
Ha a Tisztelet és Szabadság Pártja számára ez a tisztelet, akkor milyen lesz a szabadság, amit megvalósítana?
A magyar nemzetiségűek körében is enyhe többségben vannak a negatív várakozások.
Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Pilóta Nélküli Rendszerek Erőinek parancsnoka büszkélkedett el a hírrel.
A NAÜ zaporizzsjai szakértői csoportja engedélyt kért a sérült épület helyszíni megvizsgálására, az ügynökség főigazgatója pedig komoly aggodalmának adott hangot.
