A napokban megérkezett a vasérc, és elindult a nagyolvasztó Dunaújvárosban. A Dunaferr pár hónapos bizonytalanságot követően végre újra működhet az új tulajdonosjelölt, az egyelőre csak üzemeltetést végző Liberty Steel Group felügyelete mellett. A dolgozók sorsa is rendeződik, de azért maradtak még nyitott kérdések a jövőbeni tulajdonosváltás kapcsán.
Halaska Gábor írása a Makronómon.
A minap derült fény arra, hogy az angol Liberty Steel Group acélipari cégcsoport nem csak segít stabilizálni a vasmű működését, de igyekszik garantálni a dolgozók biztonságát is. Már tavaly nyersanyagot szállított a Dunaferr számára európai üzemeiből, pár hete pedig bérgyártási szerződés kötésével segítette elő a folyamatos üzletmenet fenntartását. Segítséget nyújtott a 2022 novemberében leállított kettes kohó újraindításában is, stabilizálta a kokszoló működését, és gondoskodott a fenntartható nyersanyagellátásról, ezzel pedig súlyos tízmilliárdos leállási költségektől óvta meg a korábban orosz-ukrán tulajdonosi viták miatt a csőd szélére került hazai acélgyártó nagyvállalatot.
A cég válságos helyzetéről a Makronóm hasábjain is több alkalommal írtunk, többek között arról, hogy a kormányzat is segítséget nyújtott a legnehezebb időkben, amikor már nemfizetés miatt egy rövid időre kikapcsolták az áramszolgáltatást a Dunaferr telephelyén, ami által veszélybe került két sokmilliárdos berendezés: a nagyolvasztó üzemszerű leállítása és a kokszoló minimálisan szükséges üzemeltetése.
„Közvetlen prioritásunk, hogy a Dunaferr-rel együttműködve megvédjük a vasművet az esetleges károktól, és elősegítsük, hogy képzett és elkötelezett alkalmazottai biztonságos környezetben dolgozhassanak. Szakértői csapatot küldtünk a Dunaferr-rel való bértárgyalásra, és az újraindítás érdekében idővel véleményt nyilvánítunk arról, hogyan biztosítható hosszú távon a vállalat fenntartható működése” – közölte a Világgazdasággal Sanjeev Gupta, a Liberty Steel Group ügyvezető elnöke.
A Liberty Steel Group a felszámolás alá került, ám megfelelő kézben vélhetőleg gazdaságosan működtethető dunaújvárosi társaság további üzemeltetésére vállalkozna – erősítették meg a vg.hu portálnak adott interjúban a cég legfelső vezetői, azaz Ajay Aggarwal, a Liberty Steel Group európai elnöke és Sandip Biswas, a Liberty Primary Steel vezérigazgatója.
A vészhelyzet, úgy tűnik, elhárult
Elmondták a gazdasági portálnak többek közt, hogy felállítottak a Liberty csoporton belül egy szakértői csapatot, amely Ausztráliából, az Egyesült Arab Emírségekből, a Cseh Köztársaságból, Romániából, illetve az Egyesült Királyságból (a Liberty fontosabb gyártóbázisairól) érkező üzemeltetési és műszaki szakemberekből áll.
Ennek tagjai szorosan együttműködtek a felszámolóval és a Dunaferr szakembereivel a legjobb és legbiztonságosabb műszaki megoldások megvalósítása érdekében. “Nagy benyomást tett ránk a cég vezetőségének és műszaki csapatának elkötelezettsége, lojalitása és képességei, akik nagyfokú professzionalizmusról és lelkesedésről tettek tanúbizonyságot az üzem újraindítása során” – húzták alá a Liberty vezetői.
Igaz hozzátették: természetesen további intézkedésekre lesz szükség a vasmű hosszú távon fenntartható jövőjének biztosításához. Ezzel pedig
amelyek a Dunaferr fennmaradásától, működésétől függenek.
Az új partnerek pedig most joggal reménykednek abban, hogy mostantól folyamatos lesz a szállítás Ostravából és az ukrán határtól. (Ostrava Csehország (Morvaország) harmadik legnagyobb városa, hatalmas, évi 600 milliárdos árbevételű, közel 5000 fős kohászati művének a Liberty 1992 óta tulajdonosa –a szerk.)
A Liberty és a Dunaferr munkatársai bíznak abban, hogy hamarosan az 1-es kohó is elindulhat, bár azt egyelőre nem hozták nyilvánosságra, hogy e tekintetben milyen megállapodás áll a háttérben.
Az európai acélipar kilátásai a Liberty szemszögéből
A Liberty minap nyilatkozó vezetői szerint az európai acélpiac az elmúlt 12 hónapban nagy kihívást jelentett a magas energiaárak, az ellátási lánc megszakadása és az ukrajnai háború okozta magasabb kamatlábak miatt, amit tovább súlyosbított az EU-ba irányuló olcsó import folyamatos áradata.
Hosszú távon azonban Európának nagy növekedési lehetőségei vannak, figyelembe véve, hogy a becslések szerint az acélfelhasználás megduplázódik a következő harminc évben. Előre látható az is, hogy a kereslet növekedésének nagy része Közép- és Kelet-Európából fog származni (a régiós ipar, járműipar továbbá az építőipar a legnagyobb felvevőpiacok).
A Dunaferr kapcsán lényeges a munkahelyekre gyakorolt magas multiplikátor hatás – minden egyes közvetlen munkahely az üzemben hat-hét további munkahelyet eredményez annak tágabb környezetében.
Makronóm vélemény: ne felejtsük el a Dunaferr szerencsésnek ígérkező újraindulása kapcsán azt sem, hogy a mai világban felértékelődik egy-egy helyi, nemzeti gyártási képesség is. Különösen az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint az acél alapanyagok helyi gyártása, amely nélkül a hazai ipar, benne a gép- és járműipar, és kiváltképp az építőipar igen sérülékeny. Mert hiszen túlzott mértékben függ az import alapanyagoktól.
A járvány, az azt követő részleges áruhiány, és a háború, benne a fegyverkezés újraindulása is, megmutatta, hogy stratégiai fontosságú lehet az, ha egy országnak bizonyos fontos alapanyagokból van saját gyártóhelye, még akkor is, ha a teljes hazai szükségletet nem fedi le egészében. A Dunaferr pedig éppen ilyen kiemelt gyártó. A dunaújvárosi vasművön kívül pedig az 1997-től a német Max Aicher GmbH & Co. által sikeresen felvásárolt, majd 2001-ben egy zöldmezősen épült, modern kapacitásokkal rendelkező ÓAM Ózdi Acélművek az egyetlen magyar acéltermelő vállalat.
(Címlapfotó:MTI)
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A kulturális miniszteri ambíciókat dédelgető színész szerint a magyar „hajbókoló, gerincbeteg népség”.
A feljelentő szerint Bayer írásának utolsó bekezdése explicit fenyegetéseket tartalmaz Krúbi ellen.
Az európai acélipart gazdasági vihar rázza: a ThyssenKrupp 11 ezer állást áldoz fel a magas energiaárak és a kínai acéldömping nyomása alatt. A Dunaferr csődje is intő jel...
„Nagyobb kárt okoztunk a magyar futballközegnek az eredménnyel, mint amennyit nyerhettünk volna.”
Gulyás Gergely egyértelműnek nevezte, hogy a tragédia elkerülhető lett volna.
Az acélipar a világgazdaság 4 százalékát jelenti, mégis a szén-dioxidkibocsátás 11 százalékáért felel. A zöldacél viszont méregdrága, így 2030-ra az új gyárak csupán 36 százaléka lesz alacsony kibocsátású, és azok is gyakran szénalapú áramra támaszkodnak.
„A kommunisták voltak azok Magyarországon, akik világnézet és a párthoz való hűség alapján döntötték el, ki dolgozhat bizonyos helyeken és ki nem” – írta a Magyar Jelen újságírója.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
