Magyar Péter foghatja a fejét: ezért nem tudott növekedni a Tisza Párt népszerűsége

A szakértők szerint olyasmit igyekeztek vitorlájukba fogni, amiből nagyon nem jött össze a politikai haszonszerzés.

A szegénységet gyakran hozzák összefüggésbe a munkanélküliséggel, azonban hiába van valakinek munkája, világszerte dolgozó emberek milliói élnek a mélyszegénységben, azaz napi 1,90 dollárnál kevesebből.

Szerencsére az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a szegénységben élő munkavállalók száma a világon. A Visualcapitalist portál arra vállalkozott, hogy ábrázolja, miként változott 1991 óta a dolgozó szegény népesség száma.
Gilbert Fontana grafikonja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai alapján mutatja be a világ dolgozó szegényeinek regionális megoszlását, és azt, hogy miképp változott ez az elmúlt évtizedekben.

Akkor a vizsgált néptömeg többsége Kelet-Ázsiában élt, leginkább Kínában, amely egészen a közelmúltig a világ legnépesebb országa volt. A kínai gazdasági reformoknak és az olyan politikai reformoknak köszönhetően azonban, mint a Nemzeti szegénység csökkentési terv, az országban emberek milliói kerültek ki a szegénységből.
Ma Afrika szubszaharai része az a régió, ahol a legnagyobb a dolgozó szegények koncentrációja: 2021-ben a Szubszaharai Afrikát alkotó 49 országból 11-ben a dolgozó, de szegénységben élők aránya meghaladta a lakosság felét.
Íme egy pillantás erre a 11 országra, és hogy dolgozó népességének hány százaléka él rendkívüli szegénységben:
Munkavállalói szegénységi ráta (a teljes népesség %-ában)
1 Burundi 79%
2 Madagaszkár 76%
3 Kongói NDK 69%
4 Malawi 65%
5 Közép-Afrikai Köztársaság 63%
6 Guinea-Bissau 61%
7 Mozambik 61%
8 Kongó 59%
9 Zambia 56%
10 Angola 52%
11 Libéria 51%
A lista első helyén Burundi áll, ahol a dolgozó lakosság 79 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Ennek egyik oka az ország nehézségekkel küzdő gazdasága – Burundiban a világon a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP.
Az ország gazdasági körülményei miatt sokan küzdenek az alapvető szükségleteik kielégítéséért. Becslések szerint például a burundi városi lakosok 40 százaléka nem jut biztonságos ivóvízhez.
De Burundi nincs egyedül, más országokban, például Madagaszkáron és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is a dolgozó lakosság több mint kétharmada mélyszegénységben él. Kérdés az, hogy képesek lesznek-e valaha olyan szegénységcsökkentési tervet végbe vinni, mint Kína?
