Láttalak a fügefa alatt
Hogy ezekben a terekben pontosan mi történik vagy mi rejtezik, az titok. Szó szerint: maga a titok.
Idén is összegyűlt a világelit Davosban, hogy eldöntsék „mi a jó az emberiség számára”. Míg az agenda a korábbi évekhez hasonlóan idén is „aktuális kihívásokkal” foglalkozott, elhangzott az is, hogy a Világgazdasági Fórum (WEF) által szervezett rendezvény elvesztette múltbeli, komoly hatóerejét.
Három év után először hívták össze Davosban a „globális elit” találkozójának is tartott Világgazdasági Fórumot (WEF) – a fórumon január 16. és 20. között legalább 480 ülésén több mint 2700 vezető – köztük 350 közszereplő kormányzati vezető és 47 államfő vett részt.
A Klaus Schwab német mérnök és közgazdász által vezetett esemény célja állítólag az, hogy a svájci síparadicsomban összegyűlt vezérigazgatók, celebek, milliárdosok és államfők megfontolják az aktuális legfontosabb globális kihívásokat, és megoldásokat találjanak ezekre. Ugyanis a Világgazdasági Fórumot (WEF) „az érdekelt felek elmélete” (stakeholder capitalism) vezérli, amely – röviden – azt állítja, hogy egy szervezet elszámoltatható a társadalom minden része felé.
Az „Együttműködés egy széttöredezett világban” címmel meghirdetett találkozó fő témaköre a gazdasági kilátások voltak.
A szervezők öt fő témakört hirdettek meg:
(1) a jelenlegi energia- és élelmiszerválság és a klímaproblémák kezelése;
(2) a jelenlegi magas inflációjú, alacsony növekedési ütemű, magas adósságállományú gazdaság kezelése;
(3) a magánszektor innovációját és ellenálló képességét szolgáló csúcstechnológiák hasznosítása;
(4) a jelenlegi szociális sebezhetőségek kezelése;
(5) a jelenlegi geopolitikai kockázatok kezelése.
Ezekről részletesebben a Makronóm nemrégiben megjelent, fent már említett elemzésében lehet olvasni.
Ami a múltját illeti, a davosi csúcstalálkozó leginkább az utóbbi években kevert zűrzavart a közvélemény szemében – a koronavírus világjárvány alatti foglalt álláspontok voltak főleg azok, amelyek fényében számos kritika érte a világhírű szervezetet.
Egy 2021-es februári Twitter bejegyzésével például komoly felháborodást váltott ki, ezért később le is szedték a szervezet hivatalos oldaláról: „A lezárások észrevétlenül teszik jobbá a városokat szerte a világon” – állt a Fórum Twitter bejegyzésben.
Továbbá, akkoribban került újra napvilágra a szervezet egy 2017-es videója is, amelyben felvázolták, hogy szerintük 2030-ra milyen lesz a világ – benne pedig olyan állítások is szerepeltek, mint hogy „semmi sem lesz a tulajdonodban, mégis boldog leszel”.
Az sem segített igazán a szervezet hírnevén, hogy nem sokkal korábban jelent meg Klaus Schwab – a szervezet elnöke – „Nagy Újraindítás” (The Great Reset) című könyve, amelynek üzenete nem más, mint a világ eddigi működésének újraszabályozása, új alapokra helyezése.
Schwab szerint
a kapitalizmus jelenlegi formájában nem járul hozzá az emberiség jólétéhez, ezért új kapitalizmus létrehozására van szükség,
olyanra, ami megvédi a természetet és csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A német közgazdász és a Világgazdasági Fórum szereplőimnek jó része lényegében amellett érvel, hogy a válságok kezeléséhez jócskán túl kell haladni a gazdasági reformokon, az éghajlati intézkedéseken vagy a világjárvány kezelésén – mindezekkel és még sok más kihívással együttesen kell foglalkozni. Következetesen globálisan kell fellépni a társadalmak megváltoztatásához, hogy azok befogadóbbá és összetartóbbá váljanak, állítják.
Míg sokan kiemelkedőnek ítélik Schwabék munkásságát, a kritikusok szerint e javaslatok több globalizációra és akár autoriter globális kormányzásra támaszkodó világrend kiépítését vízionálják.
Valóban, a szervezet igenis komoly hatással volt az elmúlt években létrejött problémák kezelésében globális szinten. Az Impakter nevű portál friss elemzésében rámutat, hogy annak ellenére, hogy maga a Világgazdasági Fórum (WEF) nem rendelkezik döntéshozó szereppel a globális politikai színtéren, mégis meghatározó befolyással követte a legfontosabb globális folyamatokat és trendeket a nagyjából utóbbi 50 év során.
Ami pedig a közelmúltat illeti, az előző két davosi találkozó a koronavírus világjárvány és a folyamatban lévő orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos kérdésekre összpontosított, az idei megbeszélések középpontjában a kialakulóban lévő globális gazdasági válság, a növekvő népesség, az energia, valamint az éghajlatváltozás állt – lényegében egy „fenntarthatóbb és rugalmasabb” világ felé való elmozdulás volt a csúcstalálkozó központjában.
Az Impakter azonban kiemeli, hogy az „aktualitással” ellentétben, a davosi konferenciákon megbeszélt agendák gyakorlatban megtestesítés hiánya túlságosan nagy – ráadásul a találkozókon a világbéli folyamatokat meghatározó politikusok sem jelennek meg.
Az utóbbi idén is megfigyelhető volt: a G7 csoportból egyedül Németország volt államfői szinten képviselve, az Egyesült Államok a munkaügyi és kereskedelmi miniszterét küldte, Kína pedig szintén csak egy miniszterrel vett részt, míg Oroszországot teljesen kirekesztették.
Hasonló álláspontot képvisel a WEF kapcsán Elon Musk is, aki Twitter-fiókján keresztül kritizálta a hírhedt rendezvényt. A híres milliárdos egyrészt megkérdőjelezte a csúcstalálkozó fontosságát: „egyáltalán miért nagy szám a Világgazdasági Fórum és Davos? A Föld főnökei akarnak lenni!?” – írta, míg hozzátette, hogy azért nem utazott Svájcba, mivel „unalmasnak” találta az ott megbeszélt dolgokat.
Ezzel ellentétben olyan hangok is megjelentek, akik szerint nem lenne szabad alábecsülni a Világgazdasági Fórum (WEF) befolyását.
Erről számol be például az Analyst nevű görög kutatóközpont, amely elemzésében hangsúlyozza, hogy Klaus Schwab „okos” stratégiával tette igenis népszerűvé intézetét és annak számos álláspontját: bizonyos, az emberiség egészére kiható fenyegetéseket helyeznek előtérbe, mint például az ember okozta globális felmelegedés és az emberi eredetű világjárványok – eközben következetesen olyan megoldásokat tesznek asztalra, amelyek a hatalom központosításához és a nemzeti szuverenitás eróziójához vezetnek.
Ezen túlmenően politikusok sorait is képez ki a Világgazdasági Fórum a „Fiatal globális vezetők” (Young Global Leaders) programján keresztül, akik később ellepik a világ politikai színterét. Közéjük tartozik például Emmanuel Macron francia elnök, Németország korábbi kancellárja Angela Merkel, ahogyan Annalena Baerbock jelenlegi német külügyminiszter, de még Justin Trudeau kanadai miniszterelnök is – mutat rá az Analyst.
Hasonló véleménnyel rendelkezik Peter Koenig, a Világbank (World Bank) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) volt vezető közgazdásza, aki még a csúcstalálkozó előtti írásában hívta fel a figyelmet, hogy nem lenne szabad alábecsülni a Világgazdasági Fórum és a davosi rendezvény hatóerejét.
Koenig arról számol be, hogy az idei, a nyilvánosságnak meghirdetett agenda csak arról szól, amit a szervezet kíván, hogy lássunk.
– írja a közgazdász.
Koenig szerint az e fajta szervezeteknek nagyon könnyen sikerül manipulálniuk a közvéleményt a rendelkezésükre álló eszközökkel – ezáltal az elmúlt három évben a Világgazdasági Fórum (az Egészségügyi Világszervezettel együtt) a tetőfokára emelte az átlagember kirekesztését az úgynevezett demokratikus folyamatokból – emeli ki a közgazdász.
Végül azt is hozzáteszi, hogy mindeközben kiszivárogtatásokból juthatunk hozzá az e fajta információkhoz, és ahogy a globalizáció elhalványul, ezek az elit-fórumok egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg, míg felhívja a figyelmet, hogy sokak kirekesztése ellenére az ilyen eseményeket komolyan kell venni.
(Címlapfotó:123rf.com)