A világ olaj- és gáziparának profitja 2022-ben hatalmas mértékben, 70 százalékkal nőtt a háború és a szankciók következtében. A nyereség nagyságrendje még az elemzők várakozásait is felülmúlta.
„2022-ben a világ olaj- és gáziparának profitja 70 százalékkal nőtt úgy, hogy az érintett mamutok nem újítottak meg semmit, nem termeltek többet, csak zsebre tették a szankciós extraprofitot, amit az európai emberekkel fizettettek meg.” – hangzott el Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében. A Makronóm Intézet elemzése alapján elmondható:
A legnagyobb extraprofitot a nyugati olajvállalatok érték el 125 százalékos éves növekedéssel. Az idáig sem volt kérdés, hogy ezek a cégek hasznot tudtak húzni az ukrajnai inváziót és a szankciókat követően megugrott olaj- és gázárakból, ugyanakkor a keletkezett nyereség mértéke még az elemzők várakozásait is felülmúlta.
Ehhez az elképesztő profitnövekedéshez több tényező együttállására volt szükség. A koronavírus-járvány okozta visszaesést követően az üzemanyag-kereslet hirtelen megugrott, ami már 2021-ben példátlan hasznot hozott az olajszektorban. Ezt fejelte meg az orosz–ukrán háború és a rá válaszul hozott brüsszeli szankciók, amelyek az orosz olaj- és gázszállítások akadozásához és nehezebb beszerzéséhez vezettek. A szankciók és az orosz energia jóval drágább alternatívái (például LNG) miatt az energiahordozók ára az egész világon megnőtt, miközben Európa sokszor „átcímkézett” orosz energiahordozókat vásárol közvetítő államokból, megkérdőjelezve a szankciók hatékonyságát.
1. ábra
Az extraprofithoz pedig extra osztalék is jár. Az alacsonyabb beruházási arány és a növekvő FCF (Free cash flow) azt jelzi, hogy az energiaipari szereplőknek jelentős készpénz áll rendelkezésükre az adósságok törlesztésére vagy a részvényesek osztalékának kifizetésére. Mivel a 2021-es nyereség nagy részét a vállalatok adósságcsökkentésre költötték, a 2022. évi hatalmas profit számottevő részét valószínűleg kifizetik a részvényeseknek. A trend a számokban is megmutatkozik: a vezető nyugati olajcégek 2022-ben rekordösszegű, 110 milliárd dolláros osztalékot és részvény-visszavásárlást fizettek ki a befektetőknek, hozzájárulva az átlagfogyasztók megugró energiaköltségeihez. Nem meglepő módon ez a gyakorlat világszerte felháborodást váltott ki a kormányokból és az iparágra kivetendő extraprofit adók kérdését is felvetette.
Hamarosan részletesebben is foglalkozunk ezzel a témával.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Tisza Párt gazdasági és energetikai vezetője 2024-es távozása után sem engedte el teljesen a Shell érdekeltségi körét.
Erre mondja a közmondás, hogy kecskére nem bízunk káposztát.
Vajon apad a jelenlegi Tisza-vezérbe vetett bizalom? Elemzésünk.
Schmidt Mária szerint Európa alszik, a globális tőke nem.
Kapitány István érkezésével a Tisza Párt a jelek szerint nyíltan cégként kezelné az államot. Ezzel a hatékonyság nevében az ember válik mellékessé.
Kapitány szerepe inkább egy jól eladható brand: bizalomkeltés a bizonytalanokra.
Csak az ürügy kellett nekik.
