A tandem erős szövetségest kapott Thierry Breton személyében. Az EU belső piacért felelős biztosa a napokban éppen arról győzködi az európai vezetőket, hogy elkerülhetetlen és rendkívül sürgős egy, az amerikaiéhoz hasonló ipartámogatási rendszer kialakítása.
Ursula von der Leyen eddig csak szűkszavúan nyilatkozott az ügyről, az Európai Bizottság elnöke szerint minőségben és nem támogatásokban kell versenyt folytatni az Egyesült Államokkal, ehhez azonban egy külön EU-s alapot kellene létrehozni.
Breton Clean Tech Act tervezete azonban túlmutat ezen: az uniós biztos teljesen világosan kampányol az állami támogatások bővíthetősége mellett, amely azonnal heves ellenkezést váltott ki a kisebb országok részéről, amelyek szerint az egyes országok öntámogatása az egységes európai piac szétszakadásához vezethet, hiszen Németország vagy Franciaország anyagi helyzetéből adódóan olyan mértékben tudja a saját iparát segíteni, amire a szegényebb államok soha nem lennének képesek – ezzel pedig tovább mélyülne a versenyképességek közötti szakadék az egyes országok között. Bár Breton azt állítja, hogy az összes tagállam egyenlő eséllyel használhatja ki a lehetőségeket, ezzel megteremtve az egészséges versenyfeltételeket, a gyakorlati számok, amelyeket Németország és Franciaország eddig produkált, nem éppen erre mutatnak.
Olajozottan nyíló kiskapuk
Brüsszel már elég régóta lazítgatja a rendkívüli állami támogatások szabályrendszerét, amelyeket a Covid-járvány, majd az ukrajnai háború gazdasági hatásai miatt vezettek be. Tavaly az EU egy összesen 672 milliárdos állami támogatási keretet engedélyezett a tagországoknak. Az úgynevezett „ideiglenes válságkeret” (az ideiglenes szó éppen arra utal, hogy ez a fajta támogatási rendszer nem áll összhangban az EU piaci szabályaival) legnagyobb kihasználója Németország és Franciaország volt, az azonban egészen brutális, hogy milyen mértékben: Berlin az összes jóváhagyott állami támogatás 53 százalékát, míg Párizs 24 százalékát jelentette be, Olaszország már csak 7 százalékkal volt a harmadik, míg az összes többi tagország osztozott a maradék 16 százalékon.