Kongói Demokratikus Köztársaság – Szabad és átlátható választások a háború árnyékában?

Öt év után a hivatalban lévő elnök, Félix Tshisekedi várhatóan újraválasztásáért száll harcba a decemberi általános választásokon, amelyeken az ország 500 parlamenti mandátumát is meg lehet majd szerezni, elsősorban közvetlen választás útján. Tshisekedi az Unió a Demokráciáért és a Szociális Haladásért pártot vezeti.

A kongói demokráciáért szurkolóknak azonban érdemes lenne visszafogni lelkesedésüket.

A szavazást megelőzően Tshisekedi udvarolt elődjének, Joseph Kabilának, és végül egy Kabila Közös Front Kongóért (FCC) pártjának kedvező politikusát választotta miniszterelnöknek egy hatalommegosztási megállapodás keretében, amely lehetővé tette a békés átmenetet. Az akkori megállapodás 2020 decemberében összeomlott.

Tshisekedi legfőbb riválisa, Martin Fayulu 2018-ban az elnöki posztért folytatott harcban szintén szavazathamisításra hivatkozott. Kongóban az elnökjelölteknek csak többségi szavazatra van szükségük a megválasztáshoz, és Tshisekedi a hivatalos eredmények szerint csak néhány százalékponttal kapott többet Fayulunál, a több jelöltet is felvonultató versenyben.

Fayulu állításai jól megalapozottak voltak, és a Financial Times a szavazási adatok elemzése alapján megállapította, hogy Fayulu valószínűleg megnyerte a választást. A Carter Center is azt írta megfigyelői jelentésében, hogy

A Foreign Policy 2021. áprilisi számában emlékeztetett arra, hogy a Trump-kormányzat volt az, amely a csalás elsöprő bizonyítékai ellenére sürgette a nemzetközi közösséget, hogy fogadja el Tshisekedi győzelmét. Fayulu Twitter-életrajza még mindig úgy írja le őt, mint Kongó „megválasztott elnökét”, és 2022 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy ismét indulni szándékozik az idei választásokon.

Tshisekedi Kongóban viharos időkben kormányzott.

A kongói fosztogatás azonban nem csak történelmi jelenség. Kelet-Kongó sokáig az állam felügyeletén kívül maradt, és több mint 120 lázadócsoport tevékenykedik a régióban. Az egyik legnagyobb ilyen milícia, az M23 2021 végén újra fegyveres konfliktust kezdett a kinshasai kormánnyal. Az M23 előző lázadása 2013-ban ért véget.

A többnyire tuszi etnikumú M23 a térségben az 1994-es ruandai népirtás óta aktív milíciákból nőtt ki, amelynek során hutuk gyilkolták a tuszikat. Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt állítja, hogy „hiteles jelentések” szólnak arról, hogy ruandai támogatást kapott az M23, és „Kongó szomszédai évek óta használják ezeket a fegyveres csoportokat proxyként, hogy befolyást szerezzenek és hasznot húzzanak Kongó hatalmas ásványkincseinek csempészéséből, amelyek között gyémánt, arany, réz, kobalt és koltán is van”.

Tavaly júliusban a Foreign Policy beszámolt a kelet-kongói konfliktus frontvonaláról, arról, hogy az M23 „újjáéledése a Ruanda, Uganda és Kongó közötti feszültségek eszkalálódásához vezetett”. Tshisekedi engedélyezte, hogy ugandai csapatok kongói területen harcoljanak az Iszlám Állam egyik tagszervezete ellen, és az ENSZ békefenntartó erői is jelen vannak. Az ENSZ szerint a válság miatt több mint 5,6 millió ember kényszerült a lakóhelyét elhagyni.

Miután Blinken 2022 augusztusában ellátogatott Kongóba és Ruandába, a két ország megállapodott a tárgyalások folytatásáról. Kenya és Angola is közvetített a tárgyalásokon, a Kelet-afrikai Közösség pedig kenyai vezetésű erőket telepített Kelet-Kongóba. Sok kongói azonban szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a külföldi beavatkozás – amely régóta az országuk bajainak forrása – véget vethet a konfliktusnak.

Kongó ad otthont a világ kobaltkészletei 70 százalékának – ez az ásványi anyag kulcsfontosságú az elektromos akkumulátorok számára –, és az ipari kobaltbányák 80 százalékát kínai vállalatok finanszírozzák vagy birtokolják. Kína Kabila alatt, részben infrastrukturális projektek építésével csábította ki a bányászati jogokat Kongótól, de eddig még nem tartotta be az ígéreteit. Tshisekedi bírálta a bányászati megállapodásokat, és ígéretet tett arra, módosítja, hogy Kongó jobban profitáljon belőlük.

Kongó föld feletti erőforrásai a bolygó jövője szempontjából is fontosak.

A három ország 2022 novemberében megállapodott abban, hogy szövetséget indít az erdők megőrzése érdekében – ezt az elképzelést Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök véglegesítette hivatalba lépése idején, a dél-dél diplomácia egyik formájaként.

Bár az idei kongói választásokon a jelöltek regisztrációja hivatalosan csak júniusban kezdődik, Tshisekedi és Fayulu mellett már több jelölt is bejelentette indulási szándékát. Köztük van Moïse Katumbi üzletember és volt kormányzó, valamint Matata Ponyo Mapon volt miniszterelnök. Egyikük sem fejtette ki részletesebben programját, és a verseny várhatóan Tshisekedi és Fayulu visszavágója lesz.

A 2023-as választások azonban két dologban különböznek majd a 2018-as választásoktól. Az első az, hogy Tshisekedi hivatalban van, és ezért eleve előnyben van. A második, hogy már nem élvezi Kabila támogatását. Kabila és az FCC továbbra is meghatározó jelenség Kongóban, és azt már az Africa Report írja, hogy „Kabila fenntartja a bizonytalanságot a szándékaival kapcsolatban”.

A 2022 decemberében Washingtonban tartott amerikai-afrikai csúcstalálkozón Joe Biden amerikai elnök a Fehér Ház közleménye szerint szabad és átlátható választások megtartásáról tárgyalt Tshisekedivel. Remélhetően Biden felülmúlja elődjét azzal, hogy valóban tiszteletben tartja az eredményeket.

Vissza a Választási világnaptár 2023 cikkre