Vad jóslatok: amikor egy német dandártábornok áll ki a béke mellett

A volt dandártábornok az oroszok nézőpontjából is katonai eszkalációnak tartja a 40 darab Marder harci jármű átadását Ukrajnának, még ha a több mint 40 éves Mardereket nem tartja csodafegyvernek. Szerinte egy csúszós lejtőn haladunk lefelé, ami olyan sajátos lendületet vehet, amelyet már nem tudunk irányítani. 

Természetesen helyesnek tartja az ukránok támogatását, hiszen Putyin inváziója nincs összhangban a nemzetközi joggal, de figyelmeztet, hogy most már végre a következményekkel is számolni kell!

Mi a végső reális célja a tankok szállításának?

Erich Vad szerint nincs kitűzve, milyen reális végállapotot kellene elérni. Vajon az a szándék, hogy tankok szállításával érjék el a tárgyalási hajlandóságot? Vagy vissza akarják hódítani a Donbászt vagy a Krímet? Vagy teljesen le akarják győzni Oroszországot? Szerinte átfogó politikai és stratégiai koncepció nélkül a fegyverszállítások puszta militarizmust jelentenek.

Kifejti, hogy katonai értelemben patthelyzetben vagyunk, amelynek nincs katonai megoldása. Ez egyébként azonos az amerikai vezérkari főnök, Mark Milley véleményével is, aki kimondta, hogy nem várható katonai győzelem Ukrajna számára, és hogy a tárgyalás az egyetlen lehetséges út. Bármi más emberi életek értelmetlen elvesztegetését jelentené.

A dandártábornok kitér arra is, hogy

Igaz, a Milleyvel készített interjú sehol máshol sem jelent meg nagyobb terjedelemben, pedig ő a nyugati vezető hatalmak vezérkari főnöke.  

Egyetért azzal, hogy ami Ukrajnában folyik, az a kimerítésre törekvő háború, ami mindkét oldalon közel 200 000 halott és sebesült katonát, 50 000 civil halottat és több millió menekültet eredményezett. Milley találó párhuzamot vont az első világháborúval. 

A háborúban álló felek megtagadták a tárgyalásokat, ami további milliók halálához vezetett. Szerinte ez a stratégia akkor sem működött katonailag – és most sem fog.

Persze Erich Vad nincs egyedül véleményével a német katonák között. 

A német fegyveres erők főfelügyelője, Eberhard Zorn tábornok is óva intett attól, hogy túlbecsüljük az ukránok nyári hónapokban végrehajtott, regionálisan korlátozott offenzíváit. 

Szerinte a katonai szakértők – akik tudják, hogy mi folyik a hírszerző szolgálatok között, mi van a terepen, és mit jelent valójában a háború – nagyrészt ki vannak zárva a diskurzusból. Nem illeszkednek a média által sugallt közvélekedésbe.

Pusztán véleményt alkotnak, nem az állam nevében, ahogy azt a totalitárius rendszerekből ismerjük, hanem tisztán önerőből.

A portál kitér a média széles fronton történő támadására is, akik bírálják azt a félmillió embert is, akik aláírták az Alice Schwarzer által kezdeményezett, a kancellárnak címzett nyílt levelet. A nyílt levélben figyelmeztetnek a háború további eszkalációjának veszélyére, és mihamarabbi tűzszünetet sürgetnek. Persze Alice Schwarzer szerencséje, hogy rendelkezik saját, független médiával, ahol egyáltalán megnyithatta ezt a diskurzust. A dandártábornok szerint a német lakosság többsége már régóta ellenzi a további fegyverszállításokat, de minderről nem számolnak be a sajtóban. Aggasztónak találja, hogy az ukrajnai háborúról nincs tisztességes, nyílt vita. Ezért igazat ad Helmut Schmidtnek, amikor Merkel kancellárnak azt mondta, hogy Németország veszélyeztetett nemzet, és az is marad.

Erich Vad kitér a jelenlegi német külügyminiszter (Annalena Baerbock-Zöldek) politikájára is, mivel a katonai műveleteket mindig össze kell kapcsolni a politikai megoldásokra irányuló kísérletekkel. A jelenlegi külpolitika egydimenziós jellege számára nehezen elviselhető, mert túlságosan a fegyverekre összpontosít. A külpolitika fő feladata azonban a diplomácia, az érdekegyeztetés, a megértés és a konfliktusmegoldás lenne, ami szerinte hiányzik. Annak örül, hogy

Számára érthetetlen miképp alakultak át a Zöldek pacifista pártból háborús párttá, miközben nem ismer egyetlen olyan zöldet sem, aki tényleges katonai szolgálatot teljesített volna. Mindenesetre azt a tényt, hogy egyetlen pártnak akkora politikai befolyása van, hogy háborúba manőverezheti a németeket, nagyon aggasztónak tartja.

Amennyiben maradt volna a kancellár tanácsadója, akkor Scholznak azt javasolta volna, hogy támogassa Ukrajnát katonailag, de megfontoltan és körültekintően, hogy ne váljon Németország háborús féllé. Emellett pedig próbálja meg befolyásolni legfontosabb politikai szövetségesüket, az Egyesült Államokat.

Bár az elmúlt hónapokban tetszett neki a kancellár kurzusa, de a Zöldek, az FDP és a polgári ellenzék – egyöntetű médiahátszéllel – olyan nyomást gyakorolnak, hogy a kancellár aligha tud ennek ellenállni.

A Leopárdok szállításával kapcsolatban kifejti, hogy a Krím vagy a Donbasz elfoglalásához a Marderek és a Leopárdok nem elegendőek. Figyelmeztet, hogy Kelet-Ukrajnában, a Bahmut térségében az oroszok egyértelműen előretörőben vannak. Valószínűleg hamarosan teljesen meghódítják a Donbászt. Elég csak az oroszok számbeli fölényét figyelembe venni Ukrajna felett, Oroszország akár kétmillió tartalékost is mozgósíthat.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, miképp lehet egy atomhatalommal túljutni egy ilyen konfliktuson, a világ legerősebb atomhatalmával, anélkül, hogy egy harmadik világháborúba bocsátkoznánk. Szerinte ez az, amire a politikusok és az újságírók Németországban nem gondolnak!

Európában az az elfogadott érv, hogy Putyin nem akar tárgyalni, és helyére kell tenni, hogy ne tomboljon tovább. Mivel nem szabad megengedni, hogy egy ilyen agresszív háború folytatódjon, ezért a dabdártábornok szerint is helyes, hogy a NATO növeli katonai jelenlétét keleten, és hogy Németország csatlakozik ehhez. De nem vonná kétségbe Putyin tárgyalási hajlandóságát, mivel mind az oroszok, mind az ukránok készen álltak a békemegállapodásra a háború kezdetén, 2022. március végén, április elején. Aztán persze nem lett belőle semmi. (Csak egy gabonamegállapodás született meg az oroszok és ukránok között az ENSZ bevonásával.) 

Ehelyett a haldoklás folytatódik. Erich Vad szerint

Jó a felvetése, hogy ez után mi maradt ebből az országból? A földdel teszik egyenlővé, ami Ukrajna számára sem opció. Kifejti, hogy a konfliktus megoldásának kulcsa nem Kijevben, nem Berlinben, Brüsszelben vagy Párizsban, hanem Washingtonban és Moszkvában van. Nevetségesnek tartja azt a véleményt, hogy mindezekről Ukrajnának kell majd döntenie.

de a tábornok hangsúlyozza, hogy meggyőződéses transzatlantista, aki szívesebben élne amerikai hegemónia alatt, mint orosz vagy kínai alatt. Az ukrajnai háború egy belpolitikai vitából nőtt ki. Még 2014-ben kezdődött, és az orosz ajkú népcsoportok és az ukránok között fejlődött polgárháborúvá, majd államközi háborúvá vált Ukrajna és Oroszország között. Ez egyben harc Ukrajna függetlenségéért és területi integritásáért is. Erich Vad szerint ez mind igaz, de nem a teljes igazság. Mert ez egyúttal egy proxy-háború is az USA és Oroszország között, és a fekete-tengeri térségben nagyon konkrét geopolitikai érdekek forognak kockán.

A dandártábornok szerint a fekete-tengeri térség ugyanolyan fontos az oroszok és fekete-tengeri flottájuk számára, mint a Karib-tenger vagy a Panama körüli térség az USA számára. Ugyanolyan fontos, mint Kína számára a Dél-kínai-tenger és Tajvan. Ugyanolyan fontos, mint Törökország védelmi zónája, amelyet a nemzetközi jogot megsértve a kurdok ellen hoztak létre. Ennek tükrében és stratégiai okokból az oroszok sem fognak kibújni mindebből, nem beszélve arról, hogy egy krími népszavazáson a lakosság minden bizonnyal Oroszország mellett döntene.

Logikusnak tűnik Vad dandártábornok következtetése, hogy

Naivnak tartja abban bízni, hogy egy orosz nukleáris csapás soha sem történne meg. Hibás a vezérlő narratíva, hogy „csak blöffölnek”.

Szerinte egyszerűen meg kellene kérdezni a térségben, azaz a Donbasszban és a Krímben élő embereket, hogy hova is akarnak tartozni. Persze Ukrajna területi integritását vissza kell állítani, bizonyos nyugati garanciákkal, de az oroszoknak is szükségük van ilyen biztonsági garanciára. Tehát Ukrajna nem lesz NATO-tag, mivel a 2008-as bukaresti csúcstalálkozó óta egyértelmű, hogy ez a vörös vonal az oroszok számára.

Erich Vad szerint Németországnak úgy kell adagolnia a katonai támogatását, hogy ne csússzanak bele egy harmadik világháborúba. Azok közül, akik 1914-ben nagy lelkesedéssel indultak háborúba, utólag senki sem gondolta, hogy ez volt a helyes döntés. Kifejti, hogyha a cél egy független Ukrajna, akkor perspektivikusan azt a kérdést is fel kell tenni magunknak, hogy milyen legyen egy Oroszországot is magában foglaló európai rend, ugyanis Oroszország nem fog eltűnni a térképről. Szerinte

és ezzel a mi hátrányunkra toljuk el a többpólusú rendet. Szerinte is szükségünk van Oroszországra, mint egy soknemzetiségű állam vezető hatalmára, hogy elkerüljük a további harcok és háborúk kirobbanását. Emellett azt sem tartja valószínűnek, hogy Ukrajna az EU tagja lenne, nemhogy a NATO-é. Ukrajnában, akárcsak Oroszországban, erős a korrupció és az oligarchák uralma. Bíráljuk Törökországot – jogosan –, elítélhetjük a jogállamiság miatt, de ez Ukrajnában is probléma.  

A fentiek miatt, Vad dandártábornok javasolná Washingtonnak, hogy alakítsa ki a béke szélesebb frontját, és a német politikának, hogy vessen véget az értelmetlen aktivizmusnak.