Schengeni vesszőfutás: Megbízható partner-e Románia és Bulgária az embercsempészettel szembeni küzdelemben?

Az ok: ezen országok szerepe az Unió nyugati része felé irányuló illegális migrációban. Az indokolás: a schengeni térséghez tartozó 22 uniós és 4 nem uniós ország (Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein) állampolgárait megilleti a szabad mozgáshoz való jog a térség egészén belül. Így a „felkészületlen” Románia és Bulgária csatlakozása megnehezítené az embercsempészek által szállított illegális bevándorlók kiszűrését. 

A kimondatlan indok: 

Sőt, erre szakosodott szervezetek jelentései megalapozzák a gyanút, hogy több magas rangú tisztségviselő profitál is a csempész üzletből. 

Ebből következően talán nem túlzás azt állítani, hogy jelen állás szerint e két ország felvétele jelentős élénkítő impulzust adna az embercsempész-hálózatoknak. Aki Dél-Görögországnál belép a schengeni térségbe az „hézagmentesen” néhány nap alatt már Rotterdamban találhatná magát, megkerülve a déli magyar határon felállított határzárat. 

Kinek az érdeke?

Természetesen a szervezett bűnözői hálózatoknál különb szereplőknek is érdeke Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni övezethez. Mindenekelőtt e két országnak, akik számára végre véget érne egy kínosan hosszúra nyúló vesszőfutás, egyfajta tartós kirekesztettség. A többi jelenlegi schengeni tagországnak is érdeke lenne a csatlakozás, akik esetében a balkáni kereskedelmi- és turisztikai útvonalról eltűnne három fölösleges várakozási pont, három „szilárd” határ. Az áruforgalom felgyorsulna, ami élénkíthetné az Unió egészének kereskedelmét. 

Érdeke továbbá az Amerikai Egyesült Államoknak, amennyiben a szorosabb európai integráció, szorosabb biztonságpolitikai integrációt is jelent az euroatlanti térség számára. Hiszen a schengeni éremnek csak egyik oldala a belső határok közti szabad mozgás, másik szükségszerű kiegészítője az övezet külső határainak közös és hatékony ellenőrzése a harmadik országból érkezők viszonylatában. 

A görög-kínai viták az Athén melletti pireuszi kikötő birtoklásával (ismert, hogy 2016 óta a kínai állami vállalat a Cosco a többségi tulajdonos) és bővítésével kapcsolatban kimozdulhatnának a holtpontról. Kína szempontjából, a tény, hogy Görögország szárazföldön is csatlakozna az EU többi tagállamával új stimulust adhatna az ukrajnai háború óta némelyest stagnáló „Egy Övezet Egy Út” projektnek. Ugyanez a tény görög szempontból azt jelentené, hogy Európa már nemcsak kompon és repülőn lenne könnyen megközelíthető, hanem direkt határral, szárazföldön is, ami újabb autópálya és vasúti infrastrukturális beruházásoknak adhatna lendületet.

A magyar érdekek

Nekünk magyaroknak is érdekünk a schengeni övezet keleti bővítése, még ha kezelendő veszélyforrásokat is rejt magában. A magyar‒román határátkelőknél még mindig ellenőrzik az átutazók személyi iratait. Ez megszűnne. Emellett feltételezhető, hogy a még inkább átjárható határok révén tovább javulna Magyarország külkereskedelmi mérlege, mely Románia relációjában már így is tekintélyes. A Magyarország által oda exportált áruk értéke ugyanis már jelenleg is közel kétszer akkora (5,9 milliárd euró), mint amennyit onnan importálunk (3,1 milliárd euró).

Hogyan ne reagáljunk egy elutasításra

A holland „félvétót” látva az emberben felötlik, hogy némi kórushangulat azért lehetett az illegális bevándorlás célországai között a szavazás napját megelőzően. Románia és Bulgária csatlakozásáról ugyanis együtt döntött az Unió Tanácsa, így egyik elutasítása implicit a másikét is magában hordozta. 

Az Europol helyzetjelentése szerint bolgár és román állampolgárságú személyek az embercsempészés bűncselekményének leggyakoribb elkövetői köréhez, míg Ausztria és Hollandia a leggyakoribb célországok köréhez tartoznak, Németország, Svájc, Belgium Spanyolország és Olaszország mellett. 

Ennek megfelelően 

A Szabad Európa Rádió például már egy hónappal a szavazás előtt „bővítési másnaposságról” írva összegezte e két ország kifogásait a határellenőrzési hiányosságokkal, a szervezett bűnözéssel, fegyver-, drog- és emberkereskedelemmel kapcsolatban. 

Élnénk tehát a gyanúperrel, hogy a vétójátékosok minden bizonnyal egyeztettek Berlinnel is, hogy ezúttal ki vegye magára a politikai kidobóember szerepét, ami – látva a román reakciókat – indokolt lépésnek tekinthető. Románia ugyanis már a szavazás másnapján hazahívta konzultációra bécsi diplomatáját, Emil Hurezeanu-t. A bécsi képviselet vezetését azóta is egy alacsonyabb rangú megbízott diplomata végzi (jóllehet időközben január 19-én már megszületett a döntés a nagykövet visszatéréséről). 

A román szélsőjobboldali AUR párt tüntetéseket szervezett több ÖMV kútnál, és azok bojkottjára szólította fel a lakosságot. Lelkes polgárok közösségi médiában élő bejelentkezésben vágták szét ERSTE bankkártyájukat, és fenyegetőztek, hogy soha többé nem mennek osztrák síparadicsomokba. A politikai osztály tagjai egymást is ütlegelték, Liviu Dragnea korábbi szociáldemokrata vezető a Facebookon vádolta meg szolgalelkűséggel a szász származású Klaus Iohannis elnököt december 15-ei bejegyzésében, aki szerinte „arról biztosította a gazdáit, hogy az általa vezetett ország továbbra is lehajtott fejjel fog állni, és elfogadja meglopása és megaláztatása folytatódását”. Aláfestő zeneként pedig a román nyilvánosságban több héten keresztül koncentráltan egymásra licitáltak osztrákellenességben a legkülönfélébb sajtótermékek.

Azért nem kis üzletről van szó

A schengeni határokon átnyúló különböző csempésztevékenységek hatalmas üzleti potenciált jelentenek szervezett bűnözői köröknek és a velük összefonódott érdekcsoportoknak. Egyedül az embercsempészet esetében egy olyan illegális hálózatról beszélünk, mely az Európai Tanács tájékoztatása szerint globálisan 29,4 milliárd euróra becsült nyereségre tesz szert évente. 

Ezzel szemben a büntetés-végrehajtási oldalon az EU 2021-ben valamivel több mint 3100 bűnelkövetőt vett őrizetbe, akiktől 35 millió eurónak megfelelő értékű készpénzt foglalt le, amely erőfeszítés 17 millió eurójába került az uniós adófizetőknek. 

Ha ebből a közel 30 milliárd eurós profitból nem kerülne a megfelelő politikai döntéshozókhoz is egy értelmezhető összeg, akkor feltételezhető, hogy nagyobb lenne az elkötelezettség a határozott fellépésre. Márpedig, ha más nem, a tavaly decemberben kipattant európai parlamenti vesztegetési ügyben a katari kaviárdiplomácia megmutatta a szélesebb közvéleménynek, hogy akik kölcsönösen gyümölcsöző tranzakciós ügyletekre keresnek távoli összeköttetéseket, azok diszkrét partnerekre lelhetnek nemcsak Szófiában vagy Bukarestben, de az uniós felsővezetők közt is.

Újabb nekifutás

Nem elhamarkodott tehát a megállapítás, hogy a román és bolgár politikai elitek inkább azzal vannak elfoglalva, hogy azt a látszatot keltsék, hogy országaik betartják a nemzetközi kötelezettségvállalásaikat, ahelyett, hogy ténylegesen betartanák azokat. 

Románia esetében a ki nem mondott várakozás a közeljövő tekintetében, hogy 2023. július 1-én veszi át Svédországtól az EU soros elnöki tisztségét az a Spanyolország, melyet jelenleg Pedro Sánchez szociáldemokrata kormánya vezet. Romániában pedig a jelenleg kormányzó koalíció közti megállapodás értelmében létrehozott sajátos, rotációs kormányfői struktúrában Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke fogja májustól váltani a nemzeti liberális párt (PNL) által delegált jelenlegi miniszterelnököt, Nicolae Ciucă-t a kormányfői tisztségben. 

A spanyol és román szocialisták közti kedvező szinergiákba többen szeretnek egy új esélyt belelátni a schengeni csatlakozás ismételt felvetésére, hacsak számításaikat keresztül nem húzzák az idén, év végén esedékes spanyol parlamenti választások. 

(Címlapfotó:123rf.com)