Ebből következően talán nem túlzás azt állítani, hogy jelen állás szerint e két ország felvétele jelentős élénkítő impulzust adna az embercsempész-hálózatoknak. Aki Dél-Görögországnál belép a schengeni térségbe az „hézagmentesen” néhány nap alatt már Rotterdamban találhatná magát, megkerülve a déli magyar határon felállított határzárat.
Kinek az érdeke?
Természetesen a szervezett bűnözői hálózatoknál különb szereplőknek is érdeke Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni övezethez. Mindenekelőtt e két országnak, akik számára végre véget érne egy kínosan hosszúra nyúló vesszőfutás, egyfajta tartós kirekesztettség. A többi jelenlegi schengeni tagországnak is érdeke lenne a csatlakozás, akik esetében a balkáni kereskedelmi- és turisztikai útvonalról eltűnne három fölösleges várakozási pont, három „szilárd” határ. Az áruforgalom felgyorsulna, ami élénkíthetné az Unió egészének kereskedelmét.
Érdeke továbbá az Amerikai Egyesült Államoknak, amennyiben a szorosabb európai integráció, szorosabb biztonságpolitikai integrációt is jelent az euroatlanti térség számára. Hiszen a schengeni éremnek csak egyik oldala a belső határok közti szabad mozgás, másik szükségszerű kiegészítője az övezet külső határainak közös és hatékony ellenőrzése a harmadik országból érkezők viszonylatában.
A görög-kínai viták az Athén melletti pireuszi kikötő birtoklásával (ismert, hogy 2016 óta a kínai állami vállalat a Cosco a többségi tulajdonos) és bővítésével kapcsolatban kimozdulhatnának a holtpontról. Kína szempontjából, a tény, hogy Görögország szárazföldön is csatlakozna az EU többi tagállamával új stimulust adhatna az ukrajnai háború óta némelyest stagnáló „Egy Övezet Egy Út” projektnek. Ugyanez a tény görög szempontból azt jelentené, hogy Európa már nemcsak kompon és repülőn lenne könnyen megközelíthető, hanem direkt határral, szárazföldön is, ami újabb autópálya és vasúti infrastrukturális beruházásoknak adhatna lendületet.