Nagyon kiakadt Ukrajna a FIFA-ra, bocsánatkérést követel
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
A világgazdaság járványt követő időszakában súlyos problémák és új kihívások keletkeztek a gazdasági értéklánc számos pontján. A Makronóm Intézet cikksorozatának második részében a járvány utáni újraindulásából adódó, globális árnövelő hatásokat vesszük sorra.
A járványhelyzet során a világgazdaság szűk keresztmetszeteit uraló piaci szereplők (például a szállítmányozó cégek, félvezetőgyártók, kereskedők és a nagy globális cégek) visszaélve alkupozíciójukkal és a hatalmas kereslettel, szinte bármennyit kérhettek hiánycikknek számító termékeikért és szolgáltatásaikért.
Ezt a folyamatot erősítette, hogy a koronavírus-válság lecsengését követően a családok újra elkezdtek fogyasztani, utazni, élvezni a lezárások utáni szabad életet. Csak hogy néhány példát említsünk: a tengeri szállítási költségek az öt-hatszorosukra emelkedtek a koronavírus-válság után.
Cikkünk első részében olvashat arról, hogy mindenki a saját bőrén és pénztárcáján érzi: hosszú ideje csak nőnek és nőnek az árak. Fejkapkodás helyett a Makronóm Intézet nekilátott, és legfrissebb elemzésében végigvette, milyen folyamatok okozzák a rekordmértékű inflációt és főleg a hazai áremelkedést.
A cikkből kiderül az is, hogy a 2022. évi magyar költségvetés 19 százaléka, vagyis közel ötöde olyan intézkedés volt, amelyet a Kormány azért hozott, hogy a családokat és a nyugdíjasokat megtámassza az inflációval szembeni küzdelemben.
A tengeri szállítmányozó cégek összesített nyeresége 2017-ben még 10 milliárd dollár alatt maradt, 2021-ben pedig már 100 milliárd dollár fölé emelkedett (John McCown / Blue Alpha Capital). Nicholas Sly amerikai közgazdász 2016-os számításai alapján az USA-ban a tengeri szállítmányozás költségeinek 15 százalékos emelkedése 0,1 százalékponttal növeli az inflációt egy éves időtávon.
Európára nincsenek ilyen pontos becslések, de csak a tengeri szállítmányozás növekedéséből származó költségek 3,5–4 százalékponttal járulhattak hozzá az európai inflációhoz. További példát szolgáltatnak az ármeghatározó globális óriáscégek, amelyek 70 százalékkal növelték a koronavírus-válság utáni profitrátájukat. Ez csak az USA-ban e gy öt fős család esetén 10 ezer dollárral, mintegy négymillió forinttal növelte az éves kiadásokat.
Ezeket a tényezőket foglalja össze a globális ellátási láncokra nehezedő nyomást mérő, úgynevezett Global Supply Chain Pressure Index (GSCPI). A GSCPI egészen pontosan azt méri, hogyan változnak a nyersanyagok szállítási költségei (Baltic Dry Index), a konténeres hajók szállítási díjai (Harpex index), a légi áruszállítás költségei (US BLS adatai alapján), a szállítási határidők és a készletek, valamint az elmaradások (készletek, amelyekkel a vállalkozások még nem tudtak elkezdeni dolgozni vagy nem fejezték be).
A mutató összesen 27 változót aggregál, melyek közül a fentiek a legfontosabbak. Ennek az indexnek az értéke a 2020-at megelőző 20 évben a többnyire negatív, de összességében –1 és +1 között ingadozó tartományból a lezárások idején a korábban soha nem tapasztalt 3-as értékre, majd a kilábalás idején a 4-es érték fölé ugrott.
Vagyis
Az ábrán a Global Supply Chain Pressure Index (GSCPI)
Forrás: Federal Reserve Bank of New YorkA közgazdászok az orosz-ukrán háború kitöréséig abban reménykedtek, hogy az infláció átmeneti lesz és gyorsan lecseng, és a világban a kínálat idővel majd utoléri a keresletet. Azóta tudjuk, hogy ez nem így lett.
Hogyan elemezte a hatásokat a Makronóm Intézet?
A Makronóm Intézet összesen hat plusz egy pontban foglalta össze az árak emelkedésére ható tényezőket. Hetedik pontként pedig a családosokat és a nyugdíjasokat megtámasztó intézkedéseket, amelyek segítik ellensúlyozni az infláció okozta károkat.
A következő napokban részletesen foglalkozunk egy-egy cikkben a további pontokkal is.
Az elemzés teljes terjedelmében a Makronóm Intézet honlapján olvasható.