Így nyerhetne óriásit Amerika az orosz-ukrán háborún egy tanulmány szerint

Az írásuk kezdetén leszögezik, hogy a berlini fal 1989-es leomlása, Mihail Gorbacsov lemondása csak a Szovjetunió összeomlásának kezdetét jelentette – a Szovjetunió gyakorlati megszűnése még ma is tart. Azóta volt két csecsen háború, egy grúziai invázió, a Krím megszállása, több közép-ázsiai kaland, ami jelzi a Szovjetunió agóniáját. Mivel szerintük Oroszország jelentős csapást szenvedett el gazdaságában, katonai képességei kapcsán, és a befolyása is csökken nemcsak a posztszovjet régiókban, de még a hatalmas (hazánknál 180-szor nagyobb) Oroszországon belül is. Azaz,

Így azt tanácsolják, hogy míg véglegesen összeomlik az egykori Szovjetunió nagyobb területét elfoglaló mai állam és felbomlik az Orosz Föderáció, addig az amerikai döntéshozóknak el kell kezdeniük az új geopolitikai valóság megtervezését az eurázsiai szárazföldön.

Mik lennének az USA céljai Oroszország felbomlása esetén?

A Hudson Intézet honlapján megjelent cikk írója, Luke Coffey szerint:

Legyünk realisták Oroszország demokratikus és szabadpiaci kilátásait illetően. 

Az 1990-es évek megmutatták, hogy a geopolitikai változások nem alakították át automatikusan az orosz társadalmat, ahogy azt sokan remélték. 

Az USA-nak és partnereinek le kell vonniuk az 1990-es évek kudarcos tanulságait, és nem szabad erőforrásokat pazarolniuk arra, hogy az orosz társadalmat, gazdaságot vagy kormányt nyugati típusú demokráciává alakítsák. Az 1990-es évek kísérletei kudarcot vallottak, és valószínűleg ismét sikertelenek lennének.

Fékezzék meg a belső oroszországi harcok továbbgyűrűzését. 

Az Orosz Föderáció felbomlása után előfordulhat forradalom, lázadás és polgárháború – mind nemzeti, mind regionális szinten. Az Egyesült Államok és partnerei számára prioritásként kell kezelni az Oroszország jelenlegi nemzetközileg elismert határain belüli belső harcok megfékezését.

Számolni kell Oroszország tömegpusztító fegyverkészletével.

Oroszországban közel 6000 nukleáris robbanófej található, és jelentős vegyi-, valamint biológiaifegyver-programja van. E fegyverek felügyelete a nemzetközi közösség érdeke lenne.

Kiterjeszteni a stabilitást Európa perifériáján az euroatlanti integráció kiterjesztésével és a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésével. 

Az euroatlanti integráció 1949 óta a stabilitás egyik legnagyobb hajtóereje Európában. Amikor az Orosz Föderáció felbomlik, a NATO-nak és az Európai Uniónak ki kellene használnia Moszkva gyengeségét, és

Ennek tervezését, beleértve az új tagok felvételéhez szükséges intézményi reformok előkészítő munkáját, már most el kellene kezdeni. Ahol a NATO- vagy az EU-tagság nem járható út, ott az USA-nak két- vagy többoldalú alapon kellene szorosabb kapcsolatokra törekednie – különösen az olyan regionális csoportosulások kihasználásával, mint a GUAM1 vagy a Türk Államok Szervezete.

Fenntartani a katonai erőfölényt Európában. 

A hidegháború befejezése után sok döntéshozó remélte, hogy Európa úgynevezett békeosztalékot kap. Több kormányzat is csökkentette a katonai kiadásokat, ahogy Amerika is mérsékelte az európai haderejét. A békeosztalék azonban soha nem realizálódott, és az USA, valamint a szövetségesei nem voltak eléggé felkészülve Oroszország agressziójára. Amerika most nem követheti el ugyanazt a hibát. Senki sem tudja, milyen Oroszország fog kialakulni Vlagyimir Putyin uralma után. Az USA-nak és partnereinek tehát lépéseket kell tenniük Oroszország mérséklésére, marginalizálására, megfékezésére, elrettentésére, és ha szükséges, legyőzésére a belátható jövőben.

Ha lehetséges, vonják felelősségre az oroszokat az Ukrajnában elkövetett atrocitásokért. 

Itt megemlítik Volodimir Zelenszkij javaslatát, hogy hozzanak létre egy különleges bíróságot az Ukrajna elleni agresszió bűntetteinek megbüntetésére. A törvényszék Oroszország legmagasabb rangú politikai és katonai vezetőit vonná felelősségre. Bár azt elismerik, hogy az orosz politikai és katonai vezetők elítélésének az esélye csekély, a nemzetközi közösségnek akkor is meg kellene próbálnia, ehhez pedig az Oroszországon belüli kaotikus helyzet lehetőséget teremthet.

Feltételezések a tervezéshez

Bár senki sem tudja megjósolni, hogy milyen Oroszország alakul ki Putyin uralmának végeztével, azért felvázolnak néhány feltételezést a jobb tervezéshez.

Oroszország tovább fog töredezni. 

Az Orosz Föderáció felbomlása, geopolitikai szempontból való szétzilálása valószínűleg nem lesz olyan egyszerű, tiszta képlet, mint amikor 15 új állam jött létre a Szovjetunió 1991-es jogi felbomlásával. Inkább olyan forgatókönyvekkel kell számolni, mint például a 1994-es csecsenföldi brutális konfliktus vagy az 1991-es észt békés elválás.

Egyes orosz régiókban egyre több lesz a munkanélkülivé vált harcoló veterán. 

Az Ukrajnában szolgáló orosz katonák jelentős része az Orosz Föderáció mindössze pár régiójából származik. Az etnikai kisebbségekhez tartozó fiatal férfiak ezrei harci tapasztalatokkal felvértezve és kevés gazdasági vagy társadalmi jövőképpel térnek vissza Ukrajnából szülőföldjükre. Ezen régiók közül korábban több is hajlamos volt függetlenségi mozgalmak és lázadások elindítására.

Kína és Törökország megpróbálja majd betölteni a hatalmi vákuumot Eurázsiában. 

Kína és Törökország versenyezni fog a befolyásért Közép-Ázsiában és a Kaukázusban, ahol Moszkvának hagyományosan komoly befolyása van. Versenyre kerülhet sor az orosz Távol-Keleten is.

Szaporodni fognak a magánhadseregek, a magán fegyveres csoportok.

Ezek a csoportok (mint a Wagner-csoport vagy Kadirovék) és vezetőik fontos hatalomgyakorlók lesznek a Putyin utáni Oroszországban – különösen egy olyan társadalomban, ahol több tízezer munkanélküli veterán lézeng.

Putyin elnök utódja nem Thomas Jefferson lesz – a közvetlen követője ugyanolyan nacionalista és tekintélyelvű lesz, mint Putyin.

A nyugati döntéshozóknak nem kellene reménykedniük egy „mérsékelt” orosz vezető eljöttében, aki a szomszédjaival békét, otthon pedig reformokat akar.

Oroszország vissza fog térni. 

Függetlenül attól, hogy Oroszország ukrajnai veresége mennyire lesz súlyos, illetve attól, hogy ennek következtében mennyire épül le az orosz gazdaság és a hadsereg,

Még ha az újrafegyverkezés és az újjáépítés több évtizedet is vesz igénybe, Moszkva fenyegetést jelent majd szomszédjaira nézve. Az USA-nak és a NATO-nak erre a feltételezésre kell alapoznia a stratégiáit.

Hét kérdés, amit fel kell tenni a politikai döntéshozóknak

Azt azért az agytrösztben is elismerik, hogy senki sem tud konkrét ajánlásokat adni a döntéshozóknak a Putyin utáni Oroszországgal kapcsolatban. Viszont a fent említett célok és feltételezések alapján Luke Coffey megfogalmaz hét kérdést.

1. Mit kellene tennie az USA-nak, hogy koordinálja a nemzetközi választ a valószínűleg Oroszország-szerte megjelenő függetlenségre és önrendelkezésre buzdító felhívásokra? 

Az Orosz Föderáció 83 szövetségi régióból áll. 

Néhány ilyen egységben már most is vannak lappangó függetlenségi mozgalmak. Az Orosz Föderáció felbomlását követően a politikai döntéshozóknak számítaniuk kell arra, hogy e szövetségi egységek némelyike kinyilvánítja a függetlenségét. Az Egyesült Államoknak együtt kell működnie partnereivel, hogy összehangolja az önrendelkezési felhívásokra adott válaszlépéseket oly módon, amely „összhangban van az Egyesült Államok érdekeivel és a nemzetközi joggal”.

2. Az USA és partnerei hogyan tudnák megakadályozni, hogy az Orosz Föderáció felbomlása után a belső fegyveres konfliktus továbbterjedjen? 

Az Orosz Föderáció felbomlása valószínűleg belső harcokhoz vezet majd a különböző hatalmi központok között. Amerika érdeke, hogy a harcok és a konfliktusok az Orosz Föderáció jelenlegi határain belül maradjanak és ne érintsék a szomszédos országokat. Az USA-nak és a partnereinek tehát fokozniuk kell a kétoldalú együttműködést az eurázsiai szárazföldön, hogy javítsák a katonai, határbiztonsági, bűnüldözési és biztonsági ágazati képességeket.

3. Az USA és partnerei miképp tudnák összehangolni a nemzetközi válaszlépéseket Oroszország tömegpusztítófegyver-készleteinek védelmére? 

Az Orosz Föderáció több ezer nukleáris fegyvere, valamint vegyi- és biológiaifegyver-programjai kockázatot jelentenek a globális stabilitásra, ha nincs biztonság és elszámoltathatóság. Az Egyesült Államoknak már most el kellene gondolkodnia azon, hogy miként fogja vezetni a kérdés megoldására irányuló erőfeszítéseket. Eleinte többet kell befektetnie a régió határátkelőinél a jobb felderítési képességekbe.

4. Moszkva gyengeségét kihasználva a NATO-nak és az EU-nak kellene-e szorgalmaznia a fennmaradó tagjelölt és aspiráns országok felvételét? 

Európában több olyan állam is van, amely arra törekszik, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz, a NATO-hoz vagy mindkettőhöz. Az olyan országok számára, mint Grúzia és Ukrajna, az elsődleges akadály Oroszország nyomása és fegyveres agressziója volt. Ha az Orosz Föderáció felbomlik, az EU-nak és a NATO-nak fontolóra kellene vennie, hogy felgyorsítja a tagsági folyamatot a kiválasztott államok esetében.

5. Az USA és partnerei hogyan tudják összehangolni az orosz megszállás alatt álló, felszabaduló régióknak nyújtott gazdasági és újjáépítési támogatást? 

Az Orosz Föderáció felbomlása valószínűleg nemcsak bizonyos Oroszországon belüli régiók függetlenségi felhívásaihoz fog vezetni, hanem felszabadulnak azok a helyek is, ahol Oroszország a jelenlegi határain kívüli területeket tart megszállás alatt. Idetartozik a moldovai Transznisztria, a grúziai Abházia és Dél-Oszétia, valamint a Krím és más, jelenleg orosz megszállás alatt álló ukrajnai területek. Washingtonnak „egyedülálló lehetősége” lesz arra, hogy segítsen ezeknek az amerikai partnereknek helyreállítani a területi integritásukat a nemzetközileg elismert határaikon belül. Minél gyorsabban és hatékonyabban teszik ezt, annál stabilabbá válik a helyzet.

6. Mit kell tennie az USA-nak, hogy összehangolja az Orosz Föderáció és néhány szomszédja között fennálló határviták megoldására adott nemzetközi vagy regionális választ? 

Ezek közé tartoznak a vitatott Ukatnyij-, Zsesztkij- és Maly Zsemcsuzsnij-szigetek a Kaszpi-tengeren, az észt–orosz de facto határ, az északi területek státusza és esetleg a karéliai kérdés. Ezek a több ezer kilométerre lévő nyugati döntéshozók számára apróságoknak tűnhetnek, de mindegyikben megvan a lehetőség, hogy regionális problémává váljon, annak pedig globális következményei lehetnek.

7. Az USA és partnerei mit tehetnek az orosz befolyás visszaszorítása érdekében a világ más részein, például Szíriában, Líbiában és a szubszaharai Afrika egyes részein?

Oroszország ukrajnai inváziója miatt Moszkva befolyása a világ egyes részein már csökkent. Ha az Orosz Föderáció összeomlik, a Kreml kliensállamai és proxyerői a Közel-Keleten és Afrikában is érintettek lesznek. Az USA-nak már most el kell kezdenie a partnerekkel együtt dolgozni

Következtetés

A politikai döntéshozóknak fel kell ismerniük a helyzet történelmi nagyságrendjét, azaz, hogy Ukrajna sikere a csatatéren egyszeri lehetőséget kínálhat arra, hogy Oroszország egy generációra visszakerüljön geopolitikai dobozába. 

Ez egy generáció óta nem látott új geopolitikai valóságot teremtene. Miközben a politikai döntéshozók erre az új geopolitikai valóságra készülnek, le kell vonniuk a tanulságokat az 1990-es évekből, amikor a nyugati döntéshozók Oroszországban naivan demokratikus kormányzást és gazdasági reformokat vártak, amelyek soha nem valósultak meg. 

Ha Moszkva 1991 óta tanúsított magatartása a világ színpadán valamit megmutatott, akkor az az, hogy 

Ahelyett, hogy az elérhetetlenre összpontosítanának, az amerikai döntéshozóknak pragmatikus és reális politikát kellene folytatniuk, amely előmozdítja az USA nemzeti érdekeit – vonta le a következtetéseit Luke Coffey, a Hudson Intézet vezető munkatársa.