A negatív növekedés, a magas infláció, a fenntarthatatlan adósság és a méregdrága politikai viták és döntések az Egyesült Államokban mind arra késztetik a befektetőket, hogy szabaduljanak a dollártól. Az Asia Times foglalkozott a jelenséggel, természetesen a saját szemszögükből.
A Bank of Japan (BOJ) két hete bejelentette a 10 éves hozam kereskedési sávjának 0,25%-ról 0,5%-ra történő kiszélesítését. Az elmúlt öt napban Haruhiko Kuroda (a BOJ elnöke) csapata masszív, nem tervezett kötvényvásárlásokat hajtott végre a jen árfolyamának erősödése miatt.
A BOJ számára ez a monetáris lépés egyenértékű volt egy kukacos doboz kinyitásával, amit már nem lehet visszafordítani. A december 20-i elmozdulás célja a feszültségek csökkentése volt, mivel az amerikai és a japán kamatlábak eltérő irányba húzódtak. De Kuroda az amerikai recessziós félelmek közepette egy már lecsúszó dollárba szaladt bele.
A BOJ most azzal küzd, hogy megakadályozza a jen túl nagy és túl gyors emelkedését, ami a japán exportőröket sújtaná.
Ázsia számára az elkövetkező évre a fenti mozgásokat egyfajta előzetesnek tekintik, ahol az asztal már meg van terítve a dollár további gyengüléséhez. Pekingtől Jakartáig 2023 a 2022-es év fordítottjának tűnik.
Az elmúlt 12 hónapban a régió a dollár 8 százalékos emelkedésének következményeivel küzdött,
amely mindenhol elszívta a tőkét a piacokról. Az amerikai jegybank 27 éve legagresszívabbi szigorítása szélsőséges volatilitást okozott a devizák és az eszközök értékében.
Most Ázsiában úgy vélik, itt az ideje felkészülni a dollár zuhanására, egy talán kaotikus lefelé irányuló mozgásra,
amely a globális befektetőket még agresszívebb „kockázatcsökkentő” lépésekre készteti.
A nagy aggodalmat az váltja ki, hogy a befektetőknek legalább négy jó indoka van arra, hogy szabaduljanak a dollártól.
– Az egyik, hogy gyorsan növekszik az esélye annak, hogy az USA idei növekedése negatív lesz.
– Másrészt, itt az elmúlt 40 év legrosszabb inflációja, amely valószínűleg ragadósabbnak bizonyul, mint azt a piacok gondolják.
– Harmadrészt, a fenntarthatatlan államadósság 32 ezer milliárd dollár felé emelkedik.
– Negyedszer, egy olyan mérgező pártoskodás van jelen a Capitol Hillen, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa.
A fent felsorolt jelentős belső kockázatok ezen négyes csapásirányához még társul egy borús külső körülmény...
Hszi Csin-ping elnök erejét soha nem látott próbára teszi a fertőzések számának újbóli, meredek emelkedése. Még ha Hszi ellen is tud állni a nyomásnak, hogy visszatérjen a zárlatos üzemmódba, a kínai bruttó hazai termék várható ingadozása 2023-ban uralni fogja az ázsiai piacokat.
Egyfelől a nagy Covid-járványokból eredő káosz újabb bizonytalanságot okozhat a kínai gyárak működésével kapcsolatban, és ennek folytán újabb gondokat okozhat a globális ellátási láncok számára. Másrészt a fellendülő kínai kereslet fokozhatja a globális inflációs nyomást.
A hatodik tényező a fenti képletben, hogy
mindeközben Európa inflációs gondjai továbbra is akutak maradnak.
Az energiapiaci dinamika várhatóan ugyanolyan kihívást jelent majd, mint 2022-ben, így a kontinens kevésbé lesz versenyképes. Azzal számolnak, hogy az euróövezet enyhe recesszióba kerül, és a GDP 2023-ban 0,5 százalékkal csökken.
A 2008/09-es globális pénzügyi válság óta a piaci hangulat a legalacsonyabb szintre süllyedt
a háztartások reáljövedelmének és a cégek árréseinek erőteljes megszorítása miatt. Az Európai Központi Bank közelmúltbeli bekeményítése rontotta az eurózóna és a globális növekedési kilátásokat 2023-ra, és a dollár meglehetősen vegyes pozíciót hagyott maga után. Az EKB szigorúbb monetáris feltételeket, köztük erősebb eurót szeretne. Másrészt a Federal Reserve nem végzett még a szigorítási ciklusával, és a globális lassulás általában nem jó történet egy olyan prociklikus valuta számára, mint az euró.
Japán saját recessziójának leküzdésével viaskodik, miközben Ázsia második számú gazdasága évtizedek óta először szenved 4 százalék közeli inflációtól. Többen számolnak azzal, hogy valamikor idén a japán gazdaság recesszióba kerül.
A japán jegybank ezért sürgős erőfeszítéseket tesz az árfolyamok korlátozására, hogy ne tegye tönkre a motorként szolgáló exportot. De lehetnek természetes korlátai is a jen emelkedésének. Például a mínuszos japán kereskedelmi mérleg valószínűleg nem javul, ami korlátozza a jen emelkedését,ugyanakkor márciusi nyugdíjba vonulása előtt lesz kénytelen Kuroda megtanulni, hogy a dollár-jen dinamika sokkal inkább a befektetők Washington pénzügyeiről és politikájáról alkotott elképzeléseinek köszönhető.
Jerome Powell, az amerikai Fed elnöke még nem jelezte, hogy véget vetne az 1994-95-ös időszak óta nem látott agresszív amerikai szigorításnak.
A vezető gazdasági mutatók azonban arra utalnak, hogy az USA megérett egy mérsékelt visszaesésre.
Sőt, érett lehet a 2008-09-es Lehman Brothers által kiváltott globális gazdasági válság óta a legnagyobb piaci botlásokra is. Csakhogy ezúttal az infláció is megugorhat.
A remény, hogy az amerikai infláció már elérte a csúcsot, lehetővé tette, hogy az amerikai államkötvénypiac 2001 óta a legerősebb évkezdetet könyvelje el. A 10 éves hozamok eddig mintegy 15 bázisponttal 3,74 százalékra csökkentek.
Viszont anno a 2001-es rallyt az a várakozás hajtotta, hogy Alan Greenspan, a Fed akkori elnöke stabil és gyengébb fogyasztói árfolyamok közepette csökkenteni fogja a kamatlábakat. Jelenleg nincs ilyen várakozás. Sőt, 2023 valószínűleg keményebb év lesz, mint a tavalyi, mert a három nagy gazdaság - az USA, az EU és Kína - egyszerre lassul. Azzal, hogy a világgazdaság egyharmada recesszióban lesz, még azokban az országokban is, amelyeket ez nem érint túlzottan érzékenyen, emberek százmilliói számára ez recessziónak fog tűnni.
A Fed agresszív kamatemeléseinek kumulatív hatása szintén húzóerőként fog hatni.
Mivel a republikánusok tartják most a képviselőház kalapácsát, gyakrabban érkeznek majd a Fed függetlensége elleni támadások. Ez nem valószínű, hogy jól fog esni a globális befektetőknek vagy a nagy dollárállományokon ülő ázsiai központi bankoknak.
Aggályok merülnek fel amiatt is, hogy
a republikánusok ismét beemelik a politikai játszótérbe az amerikai adósságplafont.
Legutóbb 2011-ben fordult elő, hogy a képviselőházi republikánusok azzal zsaroltak, hogy az USA nem teljesíti adósságát, ha a demokraták elutasítják a szociális kiadások jelentős csökkentését. Az S&P Global erre úgy reagált, hogy megfosztotta Washingtont AAA hitelminősítésétől.
Mindez kínos lenne a dollár számára, ahogy a piacok volatilitása is, amennyiben a Kongresszus magára vonja az S&P, a Moody's Investors Service vagy a Fitch Ratings elemzőinek haragját. Már most egyértelmű jelei vannak annak, hogy az amerikai állampapírok legfőbb tulajdonosai - Japán és Kína - csökkentik a dollárral szembeni kitettségüket.
A BOJ és a People's Bank of China (PBOC) tisztviselői amiatt aggódnak, hogy bármit is tesz majd a Fed, a dollár veszélyben van. Könnyen késztethetik a Fed-et „a recessziós aggodalmak szüneteltetésére”.
Január 4-én a Bank of Korea bejelentette, hogy Szöul teljes devizatartaléka gyors ütemben bővül, mivel a csúszó dollár növeli a többi devizaportfóliót. December végén a dél-koreai tartalékok 423 milliárd dollárt tettek ki, ami bő 7 milliárd dollárral több, mint novemberben.
A dollárveszteség nagymértékű felgyorsulása azonban megijesztené a tisztviselőket Szöultól Szingapúrig. Ez komoly kockázatot jelent, mivel az infláció felgyorsulása a jelenlegi 7 százalékos szintről a stagfláció felé billentheti az USA-t.
Louis-Vincent Gave, a Gavekal Research közgazdásza úgy véli, hogy a piacok 2023-ban nehéz kérdéseket kapnak majd.
„Recesszió hiányában az Egyesült Államok a következő néhány évben a GDP 8-10 százalékát kitevő ikerdeficitet fog produkálni.
Ki fogja finanszírozni ezeket a hiányokat? Ha külföldiek, akkor az amerikai dollár erős marad, és az amerikai kamatlábak viszonylag stabilak maradnak. De mi van akkor, ha a számok kezdenek túl nagyok lenni a külföldi vevők számára?” - kérdezi Gave.
Vagy ami még valószínűbb Gave szerint: „mi van, ha az amerikai hiányok másik oldalán álló külföldiek, köztük Kína és Szaúd-Arábia, már nem érzik magukat olyan biztosnak abban, hogy érdemes tőkét elhelyezni az USA-ban? Mindkét esetben a hiányt vagy a Fed mennyiségi lazításának újraindításával, vagy az amerikai kereskedelmi bankok kincstárjegy-vásárlásainak megugrása révén kell majd finanszírozni. Mindkettő negatívan hatna a hosszú hozamokra és az USA dollárra.”
Jól ismert, hogy Hszi jegybankja dolgozik a jüan nemzetközivé tételén és Pekingnek a végső menedék globális hitelezőjévé való átalakításán. Mégis, ha a Washingtont foglalkoztató monetáris, fiskális és politikai zavarok összefüggésében vizsgáljuk, minden jel arra utal, hogy
– írta Pozsár Zoltán, a Credit Suisse közgazdásza egy december 29-i jelentésében.
Pozsár felteszi a kérdést, hogy „mit tegyenek a G7-ek döntéshozói, az árfolyamokkal kereskedők és a stratégák, amikor minden irányból érkeznek az egypólusú világrendet fenyegető veszélyek?. Semmiképpen sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk a fenyegetéseket, de mégis azt teszik”.
Két generáción keresztül, folytatja Pozsár, „nem kellett a geopolitikai kockázatokkal számolnunk. A második világháború vége óta az egyetlen nagyhatalmi konfliktus, amellyel a befektetőknek valóban foglalkozniuk kellett, a hidegháború volt, és a hidegháború befejezése óta a világ egypólusú pillanatot élvezte: az USA volt a vitathatatlan hegemón, a globalizáció volt a gazdasági rend, és az amerikai dollár volt a választott valuta”.
Ma azonban, folytatja Pozsár, „a geopolitika ismét felütötte csúnya fejét: a második világháború óta először van egy félelmetes kihívója a fennálló világrendnek, és fiatal történelme során először fordul elő, hogy az USA egy gazdaságilag egyenrangú vagy bizonyos mértékkel mérve fölényben lévő ellenféllel néz szembe”.
Kína – jegyzi meg Pozsár – „proaktívan új szabályokat ír, miközben újrajátssza a Nagy Játékot, és új típusú globalizációt hoz létre, olyan újszerű intézményeken keresztül, mint az Övezet és Út Kezdeményezés, a BRICS+ és a Sanghaji Együttműködési Szervezet”.
Hogy ez a két- vagy többpólusú világ 2023-ban tisztábban látszik-e, azt csak találgatni lehet. Ami nem vitatható, az az, hogy egy sor ijesztő dilemma közeledik egymáshoz, hogy az előttünk álló év egyedülálló kihívást jelentsen Washington és a dollár számára.
És mindez közvetlenül veszélybe sodorja Ázsiát. És talán nem csak Ázsiát…
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
