Ukrajna újabb és újabb fegyvereket követel a Nyugattól, és elégedetlen a gyártási tempóval. Pedig a fegyvergyártók lassúságának a szokásos indokokon túl van egy meglepően prózai, de gazdasági szempontból annál érthetőbb oka is.
A napokban – a NATO-s külügyminiszteri találkozó előtt – Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter arra szólította fel a tagállamokat, hogy „sürgősen fokozzák” a fegyvergyártást, mivel az elhúzódó háborúban Ukrajnánk egyre több fegyverre van szüksége. Olekszij Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára közösségi oldalán már abszurdabban és westernesebben fogalmazott. Mint írta: ha a Nyugat a generátorok helyett nagy hatótávolságú rakétákkal látná el Ukrajnát, az sokkal hatékonyabb megoldást jelentene az energiaproblémákra. Az ukrán kormány egyre hevesebb és sürgetőbb követelésekkel lép fel, gyakorlatilag
– a kormányok pedig vagy teljesítik azt, vagy tétován, esetleg egészen határozottan nemet mondanak, mint Izrael az Iron Dome kapcsán.
A hadiipari anomáliákkal és a kapacitások buktatóival többször foglalkoztunk már részletesen. Hogy az USA-ban mi a fő probléma a gyártási területen, azt a Nem bírják a tempót a fegyvergyártók című írásunkban részleteztük, míg az európai fennakadásokat az Erre nem volt felkészülve az európai hadiipar című cikkünkben elemeztük.
A nyugati országok óriási kihívás előtt állnak, mivel úgy akarják önteni Ukrajnába a fegyverzetet, hogy közben saját védelmi képességük ne csökkenjen. A NATO már arra is forgatókönyvet dolgoz ki, mit tegyen, ha egyes donorországok az ukrajnai szállítmányok miatt nem képesek eleget tenni védelmi kötelezettségeiknek – ami elég abszurd, tekintve a háború eszkalációjának lehetőségét. Stoltenberg NATO-főtitkár ehhez képest elég magabiztosan jelentette be, hogy a szövetség addig biztosít fegyverutánpótlást Kijevnek, ameddig csak szüksége van rá.
Washington, mint a NATO vezére és legfőbb nyomásgyakorlója, természetesen a védelmi kiadások növelését és a fegyverkészletek mielőbbi korrekcióját sürgeti. Az USA a Krím 2014-es annektálása óta hajtogatja csökönyösen, hogy a NATO-tagállamok védelmi iparát fel kell pörgetni, a fegyvergyártóknak pedig növelniük kell a kapacitásokat. Csakhogy az Államok ugyanazt a hibát követte el, amit az európai országok:
A világ legnagyobb fegyvergyártója, a Stinger rakétarendszereket is szállító Raytheon főnöke, Greg Hayes nem csinált titkot abból, hogy a most sürgetővé vált mennyiséget többek között azért nem tudják tegnapra és tegnapelőttre előállítani, mert az USA évtizedek óta nem rendelt adott fegyverekből nagyobb mennyiséget, így a gyártási kapacitást éppen ezektől a fegyverektől vonták el, minimálisra csökkentve a rájuk fordított befektetést. Hogy a hasonló problémákat orvosolja, a Pentagon a napokban utalt 520 millió dollárt a Lockheed Martinnak, hogy az sürgősen el tudja kezdeni az Ukrajnában használt fegyverzet pótlását, különös tekintettel a tüzérségi rendszerek vonatkozásában, amelyek – némi meglepetésre – főszerepet játszanak a háborúban. A tartalékok és a készletek felhalmozása prioritás lett, azaz lenne, ha a fegyvergyártók lépést tudnának vagy akarnának tartani az igényekkel.
A tűzoltás jellegű átutalások önmagukban kevesek lesznek. A fegyvergyártó vállalatok problémája valahol nagyon is érthető: ahhoz, hogy kiszolgálják ezt a háborút, egyszer már leépített vagy éppen soha nem volt képességeket kell feltámasztaniuk és megteremteniük. Ehhez azonban elképesztő mennyiségű pénzt kell beleölniük a fejlesztésekbe, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon meg fognak térülni. Magyarán: a gyártók azt várják, hogy a befektetendő tőke megtérülésének garanciájaként a lehető leghosszabb távú szerződéseket kössék meg velük. Ha ez nem történik meg – gondolják és mondják –, fennáll a veszélye, hogy a háború végével
Ugyanez a problémája a munkaerőpiacnak is. A szakképzett munkaerő hiányának egyik oka, hogy a technikusok, mérnökök, tervezők, de még a gyártást végző munkások is vonakodnak a hadiipar miatt feladni jelenlegi állásukat, miután okkal tartanak attól, hogy a háború lezárultával ők lesznek az elsők, akiket kirúgnak munkahelyükről.
ez pedig nem lendíti előre a NATO részéről megfogalmazott elvárások teljesítését.
Márpedig az idő sürget: az ukránok mára szinte teljesen kifogytak egykori szovjet fegyvereikből, számukra a háború csak abban az esetben folytatható, ha a szövetségesek folyamatos utánpótlást biztosítanak. A fegyvergyártási kapacitás és a védelmi ipar szereplőinek óvatossága azonban arra utal: Stoltenberg szavaival ellentétben egyáltalán nem kezelhetjük tényként, hogy Kijev addig kapja a nyugati fegyvereket, ameddig csak akarja.
Címlapkép: MTI/AP/Roman Csop
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
Ilyen még soha nem történt vele.
Lavrov már a békekötés utáni állapotról beszélt.
Egy globális atomháborút nem lehet megnyerni, ezért együttműködésre ítéltetnek a nagyhatalmak. Pátzay György írása.
„Felszólítjuk az európaiakat, felszólítjuk Brüsszelt, hogy ne akadályozzák a béketörekvéseket” – mondta Szijjártó Péter.
„Ukrajna és Oroszország nagyon közel áll a háború rendezéséhez” – mondta az amerikai elnök.
Már ott tartanak az ukrán polgárok, hogy hólevet kénytelenek inni.
Schiffer András kőkemény üzenetet küldött azoknak, akik el akarják hallgattatni.
