Új lapot nyitottak a kínai-arab kapcsolatokban

A látogatás csúcspontja a múlt pénteki első kínai-arab csúcstalálkozó volt, amelyen Hszi 30 államfővel találkozott. A kínai külügyminisztérium

Mintegy 50 milliárd dollár (19000 milliárd forint, az éves magyar költségvetési bevételek közel háromnegyede – a szerk.) értékű befektetési megállapodást írtak alá a múlt héten Szaúd-Arábiában tartott kínai csúcstalálkozón – közölte Khalid Al Falih, a királyság befektetési minisztere a Bloombergnek, de nem árult el részleteket az ügyletek típusáról, ahogy azt sem részletezte, hogy ebbe a keretösszegbe beleszámítják-e más arab nemzetekkel kötött megállapodásokat is, amelyek vezetői szintén részt vettek a találkozón.

Kína igyekszik megerősíteni a koordinációt Szaúd-Arábiával és szomszédaival az energiapolitika és a szénhidrogén kitermelés terén. A királyság Oroszországgal együtt de facto vezetője az OPEC+-nak, a jól ismert termelői kartellnek, amely a világ olajának ma nagyjából felét termeli ki – állapítja meg szűkszavú híradásában a Bloomberg.  

Hszi Csin-ping szaúdi utazása aláássa az atlanti hegemóniát?

A kínai Global Times már jóval nagyobb lelkesedéssel ír Hszi Csin-ping járvány utáni első útjáról az arab államokba.

Van elemző, aki már egyenesen megemlíti, hogy „miközben az atlanti szövetség továbbra is kitart egy olyan jövő mellett, amelyet az energiahiány, az élelmiszerhiány és az atomfegyverekkel rendelkező szomszédjával folytatott háború alakít, a Perzsa-öböl legtöbb állama, akik régóta a Nyugat megbízható szövetségesei voltak, gyorsan rájöttek, hogy érdekeiket leginkább az eurázsiai államokkal, például Kínával és Oroszországgal való együttműködéssel tudják biztosítani”.

Úgy tűnik, Hszi Csin-ping kínai elnök múlt heti, régóta várt háromnapos szaúd-arábiai látogatása megszilárdította a Perzsa-öböl legbefolyásosabb arab államának erőteljes elmozdulását a többpólusú szövetség irányába. Attól függően, hogy az „ideológiai kerítés” melyik oldalán ülünk, ezt a konszolidációt nagy reménnyel vagy dühvel szemlélhetjük.

Mindenesetre Hszi látogatása, külsőségekben szöges ellentétben áll Joe Biden amerikai elnök nyári találkozójával, amelyen a „szabad” világ vezetője elaludt a tárgyalóasztalnál. Bár a szaúdi olajkitermelés növelését követelte, eközben semmi tartósat nem kínált cserébe.

Ezzel szemben

A pekingi politikai és üzleti elitből álló küldöttség tagjai szaúdi kollégáikkal találkoztak, hogy hosszú távú stratégiai megállapodásokat kössenek. Miközben Peking és Rijád között több tízmilliárd dolláros megállapodást írtak alá, valami sokkal nagyobb dolog játszódik le.

Rijád lépései a BRI irányába 2016 óta

Hszi Csin-ping legutóbb 2016-ban látogatott el a királyságba, hogy előmozdítsa Rijád részvételét Kína újonnan bemutatott Övezet és Út Kezdeményezésében (BRI). A kínai kormány 2016. januári nyilatkozata felhívás volt az összes arab államnak. Ebben leszögezték, hogy Kína kész összehangolni a fejlesztési stratégiákat az arab államokkal a Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. századi Tengeri Selyemút kezdeményezés közös megvalósítása során. És, ami a lényeg, fokozzák az együttműködést az infrastruktúra-építés, a kereskedelem és a beruházások megkönnyítése, az atomenergia, az műholdak, az új energia, a mezőgazdaság és a pénzügyek területén. Természetesen csak azért, hogy „közös haladást és fejlődést érjünk el, és a két nép javát szolgáljuk” – hangzott el.

Mindössze három hónappal később Mohammed bin Szalmán koronaherceg bemutatta Szaúd-Arábia 2030-as jövőképét, amely egy határozott új külpolitikai menetrendet vázolt fel, amely eléggé összeegyeztethetőnek tűnt a kínai „békés fejlődés” szellemiségével.

Miután évtizedekig atlantista kiszolgáló államként működött – ugyanis nem rendelkezett önállóan is életképes gyártási kapacitásokkal vagy autonómiával –,

A két ország 2016-ban egyetértési megállapodást írt alá negyedik generációs gázhűtéses atomreaktorok építéséről. Így hát 2017 elejére Rijád határozottan megváltotta jegyét az Új Selyemútra egy 65 milliárd dolláros (24700 milliárd forintos, közel egy évnyi magyar költségvetési bevételt jelentő) megállapodással, amely integrálja a szaúdi Vision 2030-at és a BRI-t, a petrolkémiai integrációra, a mérnöki tevékenységre, a finomításra, a beszerzésre, az építésre, a szén-dioxid-leválasztásra összpontosítva.

Az energetika terén a China Energy Corp egy 2,6 GW-os naperőművet épít Szaúd-Arábiában, a kínai nukleáris fejlesztők pedig segítenek Rijádnak hatalmas uránkészleteinek kiaknázásában, miközben segítenek elsajátítani a nukleáris üzemanyagciklus minden ágát.

2022 augusztusában a szaúdi állami olajvállalat, az Aramco és a kínai Petroleum and Chemical Corporation Ltd. aláírta a fent említett 2017-es 65 milliárd dolláros együttműködési szándéknyilatkozatot, kőolajfinomítók fejlesztésére mindkét országban.

Kína Szaúd-Arábiával folytatott kereskedelme 2021-ben 87,3 milliárd dollárra emelkedett, 

Ennek a Peking és Szaúd-Arábia közötti kereskedelemnek egy része ráadásul mostantól kínai jüanban bonyolódhat, ami még inkább alááshatja az amerikai-szaúdi kapcsolatokat.

Ez év első 10 hónapjában Kína Szaúd-Arábiából származó importja 57 milliárd dollár volt, a királyságba irányuló export pedig 30,3 milliárd dollárra emelkedett. Kína emellett 5G mobiltávközlési rendszereket épít és egy hatalmas technológiai központot alakít ki, amelynek középpontjában az elektronikai termékek értékesítése áll, miközben segíti Szaúd-Arábiát a hazai feldolgozóipar kiépítésében, megerősítésében.

Irány a török-szaúdi enyhülés 

A jemeni káosz és a libanoni, szíriai és iraki gazdasági pusztítás ellenére Peking óvatos és elegáns diplomáciája mégis a Szaúd-Arábia és a regionális hatalom Törökország közötti kibékülés irányába mutat. 

Szaúd-Arábia és Törökország ugyanis gyakran viselkedtek riválisokként, különböző külpolitikai, regionális ambíciókkal, amelyek számos fronton átfedésben vannak. De e versengő múlt ellenére,

Ez a szaúdi koronaherceg 2022. júniusi ankarai látogatásán is kifejezésre jutott, ahol a két államfő „az együttműködés új korszakára” szólított fel, amelynek középpontjában a politikai, gazdasági, katonai és kulturális együttműködés áll, amelyet egy közös közleményben is felvázoltak.

Alig néhány nappal Szalmán koronaherceg törökországi visszatérése után már az akkori iraki miniszterelnök, Musztafa al-Kadhimi Dzsiddába látogatott a regionális stabilitás előmozdítása érdekében.

Irak és Szaúd-Arábia csak 2020 novemberében vette fel újra a diplomáciai kapcsolatokat, amelyek 30 évvel korábban Szaddám Huszein kuvaiti inváziója miatt szakadtak meg. Irak 2021-2022 között keményen dolgozott azon is, hogy Szaúd-Arábia és Irán kétoldalú megbeszéléseknek adjon otthont. Teherán és Rijád közötti diplomáciai kapcsolatokat a szókimondó szaúdi síita lelkész, Nimr al-Nimr 2016-os kivégzése után szakították meg, ami miatt dühös tüntetők megrohamozták a teheráni szaúdi nagykövetséget.

2022 márciusában Szalmán koronaherceg kijelentette, hogy Irán és Szaúd-Arábia „örökké szomszédok voltak”, és kijelentette, hogy

2022. augusztus 23-ra az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait új mérföldkövet abszolvált azzal, hogy újraindította a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal. Miközben egy új valóság érvényesült azzal, hogy minden arab fél a regionális integráció és gazdasági fejlődés kínai BRI-modellje felé fordult.

Irán kulcsszerepet játszik

Irán nemcsak a Nagy-Eurázsiai Partnerség kulcsfontosságú szereplője, amely a kínai BRI déli útvonalának stratégiai csomópontjaként szolgál, hanem az Oroszország-Irán-India vezette Nemzetközi Északi-Déli Közlekedési Folyosó (INSTC) egyik kulcspontja is, amely a BRI-vel szinergikusan együttműködő erővé vált.

Irak és Irán a régóta várt Shalamcheh-Basra vasútvonal építésének utolsó szakaszát kivitelezi, amely évtizedek óta először fogja összekötni a két országot vasúton, és egyben potenciális meghosszabbítást kínál a már létező, 1500 km hosszú, Irakon keresztül Szíria határáig tartó vasútvonalhoz.

Az együttműködés légkörét kétségtelenül a kínai gazdasági diplomácia jelenléte is elősegítette, amely 25 évre szóló, hatalmas, 400 milliárd dolláros energia- és biztonsági megállapodást kötött Iránnal. Ahogy Oroszország is, amelynek hasonló, igaz, kisebb, 25 milliárd dolláros, húsz évre szóló megállapodása Teheránnal könnyen 40 milliárd dolláros orosz beruházásra bővülhet az elkövetkező években Irán hatalmas olaj- és földgázmezőin.

Szaúd-Arábia és Oroszország kapcsolata az OPEC+-szal idén nyáron mutatta meg erejét, amikor Rijád kivívta Washington haragját azzal, hogy nem csak megtagadta Biden olajtermelés növelésére vonatkozó kéréseit, hanem összességében még csökkentette is az olajkitermelést, és felhajtotta az olaj világpiaci árát.

Ezenkívül Szaúd-Arábia azt tervezi, hogy csatlakozik magához a multipolaritás globális központjához, a BRICS+-hoz (Törökországgal, Egyiptommal és Algériával együtt), amellett, hogy nemrégiben teljes jogú partnerévé vált a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (SCO) is.

A különböző hatalmi tömbök stabilitása és érdekharmonizációja kedvezőbb légkört jelent a kínai befektetők hosszú távú gazdasági befektetéseihez, akik régóta jogos aggodalommal tekintettek a konfliktusokkal sújtotta régióra.

Vasút és összekapcsolhatóság

Talán a legizgalmasabb kilátások közvetlenül a BRI-hez kapcsolódó fejlesztési folyosókhoz kapcsolódnak. Szaúd-Arábiában a China Railway Construction Company által épített, Mekkát Medinával összekötő, 450 km hosszú, nagysebességű Haramain vasútvonal 2018-ban készült el.

Már javában folynak a tárgyalások a vonal meghosszabbításáról a 2015-ben befejezett, Rijád és Al-Haditha közötti 2400 km hosszú észak-déli vasútvonalhoz. Eközben az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) valamennyi tagját összekötő 460 km hosszú vasútvonal építése is folyamatban van, ami az egész Arab-félszigeten reformokat indított el a mérnöki, kereskedelmi iskolák és gyártási csomópontok terén.

2021-ben az összes Öböl menti állam teljes támogatásáról biztosította a 200 milliárd dolláros, „Szaúdi Szárazföldi Híd” elnevezésű, Perzsa-öböl–Vörös-tenger közötti nagysebességű vasútvonalat, amely összekapcsol egy másik 500 milliárd dolláros, hatalmas kínai befektetésekkel is megvalósuló megaprojektet, a futurisztikus NEOM megavárost a Vörös-tenger partján.

Az eurázsiaiak nyerhetnek

Csak remélni lehet, hogy a harmonizáció és a mindenki számára előnyös együttműködés új kémiája hamarosan segít a jemeni és a régió más államaiban dúló konfliktusok tüzeinek oltásában.

Mivel Oroszország és Kína segít a diplomáciai háttércsatornák közvetítésében, és Irán is aktív szerepet játszik ebben a folyamatban, talán megkezdődhetnek az újjáépítésről szóló tárgyalások ebben a háború sújtotta konfliktusövezetben. Nem elképzelhetetlen, hogy az új Perzsa-öböl–Vörös-tenger vasúti projekt északra Egyiptomba és délre Jemenbe is kiterjedjen.

A régióra tekintve elképzelhető a 2009-ben először bemutatott „Afrika szarvának hídja” újraindítása, amely a 25 km hosszú Bab el Mandeb-szoroson keresztül vezette volna át a vasútvonalakat, összekötve a csővezetékeket és vasútvonalakat is Dzsibutival, továbbá tágabb értelemben Kelet-Afrikával.

Bár a nyugatiak által manipulált arab tavasz 2011-ben kisiklatta ezt az elképzelést, és a Jemen elleni szaúdi háború 2015 óta még inkább a föld alá süllyesztette a tervet.