Az év egyik meglepetése volt a németek és a franciák egymásba borulása, miután a Scholz és Macron közötti viszonyra hónapokon át még a fagyos kifejezés is trópusinak volt mondható. Aztán az energiaválság és Joe Biden döntései, nyilatkozatai a minap újra egymás karjaiba kergették a civakodó párost.
A francia–német kapcsolatok először csak hűvössé, majd kifejezetten antarktiszi jellegűvé váltak a Scholz-kormány megalakulása utáni időszakban. Az Európai Unió két legnagyobb gazdasága, amely a közelmúltban, sőt évtizedeken keresztül olajozott tandemként működött, sehogyan sem találta a közös hangot, ami elég szerencsétlen időzítéssel éppen egybeesett a háborúval, a fokozódó energiaválsággal, a tomboló inflációval, és a gazdaság összeurópai hanyatlásával.
Németország – sokak szerint az EU egészét teljesen figyelmen kívül hagyó, csupán saját maga megmentésével foglalkozó – önmegmentő csomagjai, saját hadiiparát és gazdaságát felszínen tartó hitelfelvételei, az energiaválság megoldási lehetőségei körüli német, megkövesedett álláspontok, a Scholz-kabinet önjáró üzemmódba kapcsolt.Különutas megoldásai érezhetően kiverték a biztosítékot a franciáknál. Olyannyira, hogy úgy tűnt,
és már nem is fog működni többé.
Aztán történt valami, amitől a kakas és a sas hirtelen a homlokukra csaptak, és megértették, ha egymást nyírják ki, azzal nem csak magukat rántják sírba, de az egész EU-t is, nem beszélve arról, mekkora szolgálatot tesznek a nevető harmadiknak. És ebben az esetben nem Oroszországra, de még csak nem is Kínára kell gondolni, hanem az Amerikai Egyesült Államokra, amely a Biden-féle infláció-csökkentő csomaggal gyakorlatilag kivéreztetné Európa amúgy is súlyos válságban lévő iparát.
Macron és Scholz pontosan érezte és érzi a veszély súlyát, így villámgyorsan összezártak. Nem vártak, nem húzták az időt és nem fecsérelték az időt hosszas és általában kudarcba fulladó egyeztetésekkel az EU-s partnerekkel. Macron megpróbálta Bident jobb belátásra bírni egy villámgyors amerikai látogatás során, ezalatt Robert Habeck német gazdasági miniszter nekiállt kidolgozni egy „Buy European” tervet, amely az amerikai „kirekesztő” csomag mintájára az európai ipari szereplők érdekeit és kereskedelmi sikerességét tolja előtérbe – háttérbe szorítva az Unión kívülieket.
A francia–német viszony változását és a két ország finoman szólva is ideges reakcióit az a közös, rendkívül határozott nyilatkozat rögzíti, amelyet a két gazdasági miniszter, Bruno Le Maire és Robert Habeck adott ki a múlt hónap végén.
A dokumentum már az első mondataiban leszögezi: a két ország közösen dolgozik azon, hogy összehangolt támogatást nyújtson az energiaválság által leginkább sújtott vállalatoknak.
Udvariasan hozzátették: mindezt az Európai Bizottság által meghatározott keretek között teszik, ám Macron és Habeck azonnali cselekvési terve, a többször hangoztatott „csupán pár hetünk van arra, hogy megmentsük az európai ipart” mondatok, valamint az a tény, hogy a Macron-féle „Buy European” ötlet hallatán az EB hetekig nem mert véleményt nyilvánítani – amikor megtette, akkor is csupán diplomatikusan óvatosságra intett – nem azt a benyomást keltette, hogy ebben az esetben Ursula von der Leyen engedélyéért esedeznek a felek.
A két miniszter rámutatott:
éppen ezért a két gazdasági nagyhatalom a nyilatkozat aláírásával egy időben új együttműködéseket ír alá a kulcsfontosságú stratégiai ágazatokban.
A dokumentum szerint a két ország közös munkacsoportot hoz létre a különböző iparágak szén-dioxid-mentesítésének és a tiszta energiákra, például a hidrogénre épülő projektek felgyorsítása érdekében.Valamint közös teamként gondolkodnak abban, hogy az Európai Unió szuverenitásának technológiai és tudományos szempontból nélkülözhetetlen stratégiai platformokat alakítsanak ki. Egyetlen mondattal ugyan, de annál erősebben mutattak rá az egyik legnagyobb problémára, a nyersanyaghiányra, amelyet szintén közösen akarnak megoldani.
Külön kiemelték a kiberbiztonsági kihívásokat, amelyek megoldásait a jövőben együtt akarják kidolgozni. Olyan megbízható és átfogó rendszereket akarnak elfogadtatni, amelyek az adatok biztonságos áramlását, hozzáférését és felhasználását teszik lehetővé – megfelelve az európai adatvédelmi szabványoknak.
Megerősítették elkötelezettségüket a közös űrpolitika mellett is, többek között az Ariane 6 (A6) projekt felpörgetésével. Az A6, mint az Európai Űrügynökség saját fejlesztésű eszköze biztosíthatná, hogy az európai országok független eszközzel tudják műholdjaikat az űrbe küldeni, egyben a fejlesztési versenyben is jelentős előnyhöz juttathatná az EU-t. Az első kilövést 2020-ra tervezték, ám a projekt döcögése miatt végül – ahogy ez az ilyen projekteknél szinte menetrendszerű – folyamatos csúszások alakultak ki. A két gazdasági miniszter szerint ennek is véget kell vetni, és haladéktalanul be kell hozni az elvesztegetett időt, egyben minden lehetséges módon segíteni az európai űrprogram fejlesztését.
A két ország közös nyilatkozatának a legsarkalatosabb pontjai az európai ipar megmentésére vonatkoznak. Habeck és Le Maire az EU-s gazdasági szuverenitás és a versenyképesség megőrzése érdekében arra szólítják fel az Európai Bizottságot, hogy bővítse ki az IPCEI-programot a zöld átállás felgyorsítása, a fosszilis energiahordozóktól való minél előbbi elszakadás és a szén-dioxid-kibocsátás kötelezettségvállalási határértékeinek elérése érdekében.
Az IPCEI (Important Projects of Common European Interest) egy olyan speciális program az Unión belül, amely lehetővé teszi, hogy az abban résztvevő projektek mentesüljenek az EU állami finanszírozásra vonatkozó versenytilalmi korlátozásai alól, vagyis ha az európai gazdasági érdekek is úgy kívánják, a projektet az annak helyt adó ország gyakorlatilag bármekkora mértékben finanszírozhatja anélkül, hogy a piactorzítás és az EU-n belüli versenyképesség manipulálásának vádjával kellene szembenéznie. Az ötlet, hogy Franciaország és Németország ezt a lehetőséget akarja minél jobban kiaknázni, jól mutatja, mennyire előrébb járnak az Európai Bizottság sziszifuszi ötleteléseinél.
Az egyre keményebb hangvételű közleményben a két miniszter olyan uniós iparpolitika kialakítását követeli Brüsszeltől, amely a technológiai vezető szerep elérése révén biztosítja a globális versenyben való előretörést. Előkerül a „Buy European” elve is, mégpedig a Macrontól megszokott tömör, ám érezhetően ideges stílusban. Ahogyan fogalmaztak: „koordinálni akarjuk az Amerikai Egyesült Államok infláció-csökkentési törvényéhez hasonló kihívásokra adható európai válaszlépéseket. Meg fogjuk vizsgálni az iparpolitikai lehetőségeket a harmadik országok protekcionista intézkedéseinek negatív hatásainak megelőzésére, és biztosítani fogjuk, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályait mindenki tiszteletben tartsa”.
Az utolsó mondat a megnyugtatás mellett egyben burkolt fenyegetés az USA felé, amely nagy valószínűséggel nem fogja tudni elkerülni, hogy az EU feljelentse a Kereskedelmi Világszervezetnél a szabályok semmibevétele és a piactorzító, protekcionista lépések miatt.
A közlemény ugyanolyan határozottan zárul, ahogyan kezdődött, jelezve az Európai Bizottság felé: szó nincs engedélykérésről vagy hosszú konzultációkról. A két ország döntött, és nagyon is tisztában van azzal, hogy kulcsszerepet játszanak a jelenlegi gazdasági krízis megoldásában, az infláció elleni küzdelemben, az energiaárak csökkentésében és a gazdasági versenyképesség fejlesztésében. Mint írják: „a mai nap az első lépés az új francia–német szövetségben az európai iparpolitika támogatására és előmozdítására”.
A frigy újra él. Örülni nincs idő.
Címlapkép: MTI/EPA/Clemens Bilan
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kijöttek a legfrissebb adatok: Magyarország szárnyal, kiderült, miért irigykednek hazánkra az egész Európai Unióban.
Húsvétvasárnap délután két órakor ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit a főváros egyik legfontosabb jelképe, a teljesen megújult Citadella.
G. Fodor Gábor a Mesterterv legutóbbi adásában rámutatott, hogy mi lett napjaink legfontosabb kérdése.
Ráadásul a Tisza Shellből importált energetikai tótumfaktuma annyira lelkes lett, hogy azon nyomban megszüntetné a családok életkörülményeit javító intézkedéseket.
A magyar miniszterelnök egyeztetett Robert Ficóval, és javaslatot tett az Uniónak arra, hogy miként kerülje el az energiaválságot.
Viszont még mindig nem a teljes összegről van szó.
A Budaházy testvérek mellett a kormány melletti kiállást szorgalmazza Petrás János, a Kárpátia zenekar énekese, Borbály Zsolt Attila író, de a Fidesz mellett tette le a voksát Bogár László közgazdász, Sneider Tamás és Rig Lajos egykori jobbikos is.
A TV2 dokurealityje, A mi történetünk negyedik adásából kiderül, hogyan tudta termőre fordítani a gyerekkori traumáit a mára kétdiplomás Kecskés Evelin, és a ceglédi gazdálkodócsalád, Siposék egy napjába is bepillanthatunk.
