A következő pár évben a gazdagok “talpra álltak” (hiszen például részvény- és ingatlan befektetéseik a tőzsde és az ingatlanpiac magára találásával szinte automatikusan nőttek), de végül csak 2015-ben érték el a 2007-es szintet.
Az USA leggazdagabbjai – és ezen keresztül a világ leggazdagabbjai – majdnem egy teljes évtizedet „veszítettek el”. Ez megmagyarázza, hogy az "elefánt ormánya" (amely a globálisan a gazdagok jövedelemnövekedését jelképezi) miért is konyult le az erőteljes globalizáció időszakához képest.
Milanovic rámutat arra is, hogy a legutóbbi évek az USA esetében ennek a tendenciának a folytatását mutatják. A 2020-ban életbe léptetett CARES (Coronavirus Aid, Relief and Economic Security) törvényben foglalt igen nagy támogatási program a transzferek és az adózás utáni jövedelemegyenlőtlenségek jelentős csökkenését eredményezte. A Gini-koefficiens – amely a teljes egyenlőtlenség nullájától a végtelen egyenlőtlenség százasáig terjed – az USA esetében több mint egy ponttal csökkent, ami fél évszázad óta a legnagyobb csökkenés. A sors iróniája, hogy ez a nagymértékű csökkenés Donald Trump elnökségének utolsó évében következett be.
Folyamatos növekedés Ázsiában
Milanovic, visszatérve a 2008 és 2018 között történésekre, megállapítja, hogy a gyors kínai és indiai növekedés tovább folytatódott. Az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve Kína évi 7,5 százalékkal, India 6 százalékkal nőtt. Ez a növekedés megmutatkozik a háztartási felmérésekben is. Például a vagyoni elemzések a városi és vidéki Kínára vonatkozóan, az egy főre jutó átlagos éves növekedést 10 százalék körüli értékkel adják meg, a városi Indiára vonatkozóan 8 százalékkal, a vidéki Indiára vonatkozóan pedig alig 5 százalék alatt.