Az ipari forradalom óta a világ polgárainak jövedelmét tekintve a legnagyobb globális átrendeződést mutatják a vagyoni egyenlőtlenségre vonatkozó új adatok – írja Branko Milanovic. A szerb-amerikai sztárközgazdász szerint úgy változott a jövedelmek globális eloszlása, hogy szinte észre sem vettük.
A kommunizmus nyolcvanas évek végére datálható bukásától a 2008-as globális pénzügyi válságig ismertté vált nagyfokú globalizáció időszakát talán a legjobban az úgynevezett elefánt diagram (a kék görbe az alábbi ábrán) írja le, amelyet Christoph Lakner és Branko Milanovic készített.
Kép forrása: https://socialeurope.eu/wp-content/uploads/2022/12/Picture-1.webp
Az "elefánt diagram" népszerűségét Milanovic annak tulajdonítja, hogy empirikusan megerősítette azt, amit sokan gondoltak. Azaz, hogy az ázsiai jövedelmek gyors növekedése lényegében egybeesett – és talán okozati összefüggésben is állt – a nyugati középosztály hanyatlásával, valamint a globális legfelső 1 százaléknyi vagyonos réteg felemelkedésével.
A jövedelmek növekedésének ez a mintázata azonban nem maradt változatlan a 2008-18 közötti tíz évben, amely közvetlenül a világjárvány előtt ért véget. Az új adatok egyszerre mutatnak folyamatosságot és változást (ez a narancssárga vonal az ábrán). A folytonosságot az ázsiai reáljövedelmek magas, sőt gyorsuló növekedése jelenti, a változást az eloszlás globális csúcsánál történő jelentős növekedési lassulás jelenti.
Branko Milanovic
Szerb-amerikai közgazdász. A fejlődés és az egyenlőtlenségek szakértője, a New York-i City University of New York Graduate Centerének vendégprofesszora és a Luxemburgi Jövedelem-tanulmányok vezető kutatója. Korábban a Világbank kutatási osztályának vezető közgazdásza volt.
A két folyamat megértéséhez Milanovic visszamegy a 2008-as válság hatásaihoz, amit egy észak-atlanti válságnak minősít. Amíg ugyanis a gazdag európai és észak-amerikai országok növekedése 2008 őszétől kezdve lelassult, sőt negatívba fordult (a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagjai esetében 2008-ban és 2009-ben is negatív volt), addig Ázsiában, különösen Kínában a növekedés gyakorlatilag ez idő alatt nem változott.
Leginkább az tanulságos, ami az Egyesült Államokban történt, mivel az amerikai gazdagok közel a felét teszik ki annak a bizonyos globális felső 1 százaléknak.
Az amerikai jövedelemfelmérések szerint az ottani lakosság felső 5 százaléka 2008 és 2010 között reálértéken mintegy 10 százalékot veszített vagyonából, sőt az azon belüli leggazdagabb 1 százalék jövedelme még jobban, csaknem ötödével csökkent.
A következő pár évben a gazdagok “talpra álltak” (hiszen például részvény- és ingatlan befektetéseik a tőzsde és az ingatlanpiac magára találásával szinte automatikusan nőttek), de végül csak 2015-ben érték el a 2007-es szintet.
Az USA leggazdagabbjai – és ezen keresztül a világ leggazdagabbjai – majdnem egy teljes évtizedet „veszítettek el”. Ez megmagyarázza, hogy az "elefánt ormánya" (amely a globálisan a gazdagok jövedelemnövekedését jelképezi) miért is konyult le az erőteljes globalizáció időszakához képest.
Milanovic rámutat arra is, hogy a legutóbbi évek az USA esetében ennek a tendenciának a folytatását mutatják. A 2020-ban életbe léptetett CARES (Coronavirus Aid, Relief and Economic Security) törvényben foglalt igen nagy támogatási program a transzferek és az adózás utáni jövedelemegyenlőtlenségek jelentős csökkenését eredményezte. A Gini-koefficiens – amely a teljes egyenlőtlenség nullájától a végtelen egyenlőtlenség százasáig terjed – az USA esetében több mint egy ponttal csökkent, ami fél évszázad óta a legnagyobb csökkenés. A sors iróniája, hogy ez a nagymértékű csökkenés Donald Trump elnökségének utolsó évében következett be.
Milanovic, visszatérve a 2008 és 2018 között történésekre, megállapítja, hogy a gyors kínai és indiai növekedés tovább folytatódott. Az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve Kína évi 7,5 százalékkal, India 6 százalékkal nőtt. Ez a növekedés megmutatkozik a háztartási felmérésekben is. Például a vagyoni elemzések a városi és vidéki Kínára vonatkozóan, az egy főre jutó átlagos éves növekedést 10 százalék körüli értékkel adják meg, a városi Indiára vonatkozóan 8 százalékkal, a vidéki Indiára vonatkozóan pedig alig 5 százalék alatt.
Ez a folyamatos ázsiai növekedés két szempontból is alapvetően átalakította a globális jövedelemelosztást.
Egyrészt megnövelte a globális középosztály méretét, másrészt átrendezte a globális jövedelmi pozíciókat. Az előbbi azt jelenti, hogy a globális elosztás középső részének vastagsága most nagyobb. Az utóbbi azt jelenti, hogy az ázsiai jövedelmek növekedésével a globális rangsorban sok embert kiszorítottak az ázsiai emberek a gazdag országok jövedelemeloszlásának alsó részeiből.
Ezt a hatást Milanovic Olaszország példáján szemlélteti, amely több mint két évtizede nem növekedett. Az olaszok legalsó tizedét 1988-ban a 73. globális percentilisben találhattuk. 20 évvel később, ahogy az ázsiai jövedelmek növekedtek, és ahogy a városi Kínából származó nagy tömegek magasabb jövedelmeket értek el, mint az olaszok, mindez azt eredményezte, hogy
az 56. globális percentilisbe. Hasonló, de kevésbé drámai lefelé irányuló mozgás érintette a német és az amerikai népesség alsó harmadát is.
Az ilyen lefelé irányuló mozgás a pozícióban jelent változást, nem feltétlenül jelenti a reáljövedelmek csökkenését, és sok esetben a reáljövedelmek nem is csökkentek. Azonban azt jelenti, hogy a gazdag országok azon tizedei között lassabb a jövedelemnövekedés, amely a növekvő kínai jövedelmek „hatósugarán” belül van.
Milanovic a jelenlegi átrendeződést az ipari forradalom óta az egyik a legnagyobb átrendeződésnek tartja. Teljesen új globális dinamikát hoz létre, mivel az elmúlt két évszázadban a nyugati országok és Japán emberei szinte teljes mértékben „uralták” a globális felső kvintiliseket, 20 százalékot. (Természetesen más országokból is sokan voltak a felső kvintilisben, de ők nem milliós nagyságrendben voltak ott). Ez az „uralom” már Kína belépésével ebbe a körbe meggyengült, és ha a feltörekvő Ázsia és a nyugat közötti növekedési ráták közötti különbségek megmaradnak, akkor még tovább fog gyengülni.
A jelenlegi globalizációs korszak kezdete óta szinte teljes egészében a gyors kínai növekedésnek köszönhetően csökkent az egyenlőtlenség.
Ám azzal, hogy Kína felső-középső jövedelmű országgá vált, matematikailag további növekedése már nem csökkenti a globális egyenlőtlenséget. Sőt, inkább tovább növelheti a globális egyenlőtlenséget, mivel
Miközben tehát a globalizáció következő szakaszában a globális medián vagy középosztály további erősödésére számíthatunk, a globális egyenlőtlenségek alakulása döntően India és a népes afrikai országok növekedésétől függ majd: Nigéria, Egyiptom, Etiópia, Tanzánia, Kongó.
Berlin beadta a derekát, és nem áll többé a nukleáris energia megújulóként való elfogadásának útjába. Ennek Párizs is örülhet, hiszen az atomenergiával előállított rózsaszínhidrogént a németek az ipar zöldítésének kulcsaként látják. A döntés lendületet adhat a nagy európai hidrogénálomnak is, azonban rengeteg a bizonytalanság. Megéri kockáztatni?
A kritikusok szerint ez a díj ismét politikai döntés eredménye, nem a tudományos eredmények elismerése.
A szervezett utak nem olcsók a németországi Eb-meccsekre, a magyar–svájci mérkőzésre a last minute ajánlatok repülővel 450 ezer, busszal pedig 190 ezer forinttól érhetők el. Ebben azonban a ma már borsos árú belépőjegy és a szállás is benne van. Ha valaki tud jegyet szerezni még, és egyénileg utazik, jó, ha tudja, a meccsek estéjén az adott város olcsóbb szállásainak az árai jellemzően megduplázódnak, és az utazási időbe a helyi dugókat is érdemes belekalkulálni.
A magyar gazdaságpolitikai stratégia hangsúlyos eleme a középosztály folyamatos bővítése. Ennek jelentőségéről és a magyar modell filozófiai hátteréről is beszélgettünk György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért felelős kormánybiztossal a napokban megjelent könyve kapcsán.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
„A magyar pálinka több mint ital. A magyar kultúra része” – jelentette ki a miniszterelnök.
