Az ipari forradalom óta a világ polgárainak jövedelmét tekintve a legnagyobb globális átrendeződést mutatják a vagyoni egyenlőtlenségre vonatkozó új adatok – írja Branko Milanovic. A szerb-amerikai sztárközgazdász szerint úgy változott a jövedelmek globális eloszlása, hogy szinte észre sem vettük.
A kommunizmus nyolcvanas évek végére datálható bukásától a 2008-as globális pénzügyi válságig ismertté vált nagyfokú globalizáció időszakát talán a legjobban az úgynevezett elefánt diagram (a kék görbe az alábbi ábrán) írja le, amelyet Christoph Lakner és Branko Milanovic készített.
Kép forrása: https://socialeurope.eu/wp-content/uploads/2022/12/Picture-1.webp
Az "elefánt diagram" népszerűségét Milanovic annak tulajdonítja, hogy empirikusan megerősítette azt, amit sokan gondoltak. Azaz, hogy az ázsiai jövedelmek gyors növekedése lényegében egybeesett – és talán okozati összefüggésben is állt – a nyugati középosztály hanyatlásával, valamint a globális legfelső 1 százaléknyi vagyonos réteg felemelkedésével.
A jövedelmek növekedésének ez a mintázata azonban nem maradt változatlan a 2008-18 közötti tíz évben, amely közvetlenül a világjárvány előtt ért véget. Az új adatok egyszerre mutatnak folyamatosságot és változást (ez a narancssárga vonal az ábrán). A folytonosságot az ázsiai reáljövedelmek magas, sőt gyorsuló növekedése jelenti, a változást az eloszlás globális csúcsánál történő jelentős növekedési lassulás jelenti.
Branko Milanovic
Szerb-amerikai közgazdász. A fejlődés és az egyenlőtlenségek szakértője, a New York-i City University of New York Graduate Centerének vendégprofesszora és a Luxemburgi Jövedelem-tanulmányok vezető kutatója. Korábban a Világbank kutatási osztályának vezető közgazdásza volt.
A két folyamat megértéséhez Milanovic visszamegy a 2008-as válság hatásaihoz, amit egy észak-atlanti válságnak minősít. Amíg ugyanis a gazdag európai és észak-amerikai országok növekedése 2008 őszétől kezdve lelassult, sőt negatívba fordult (a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagjai esetében 2008-ban és 2009-ben is negatív volt), addig Ázsiában, különösen Kínában a növekedés gyakorlatilag ez idő alatt nem változott.
Leginkább az tanulságos, ami az Egyesült Államokban történt, mivel az amerikai gazdagok közel a felét teszik ki annak a bizonyos globális felső 1 százaléknak.
Az amerikai jövedelemfelmérések szerint az ottani lakosság felső 5 százaléka 2008 és 2010 között reálértéken mintegy 10 százalékot veszített vagyonából, sőt az azon belüli leggazdagabb 1 százalék jövedelme még jobban, csaknem ötödével csökkent.
A következő pár évben a gazdagok “talpra álltak” (hiszen például részvény- és ingatlan befektetéseik a tőzsde és az ingatlanpiac magára találásával szinte automatikusan nőttek), de végül csak 2015-ben érték el a 2007-es szintet.
Az USA leggazdagabbjai – és ezen keresztül a világ leggazdagabbjai – majdnem egy teljes évtizedet „veszítettek el”. Ez megmagyarázza, hogy az "elefánt ormánya" (amely a globálisan a gazdagok jövedelemnövekedését jelképezi) miért is konyult le az erőteljes globalizáció időszakához képest.
Milanovic rámutat arra is, hogy a legutóbbi évek az USA esetében ennek a tendenciának a folytatását mutatják. A 2020-ban életbe léptetett CARES (Coronavirus Aid, Relief and Economic Security) törvényben foglalt igen nagy támogatási program a transzferek és az adózás utáni jövedelemegyenlőtlenségek jelentős csökkenését eredményezte. A Gini-koefficiens – amely a teljes egyenlőtlenség nullájától a végtelen egyenlőtlenség százasáig terjed – az USA esetében több mint egy ponttal csökkent, ami fél évszázad óta a legnagyobb csökkenés. A sors iróniája, hogy ez a nagymértékű csökkenés Donald Trump elnökségének utolsó évében következett be.
Milanovic, visszatérve a 2008 és 2018 között történésekre, megállapítja, hogy a gyors kínai és indiai növekedés tovább folytatódott. Az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve Kína évi 7,5 százalékkal, India 6 százalékkal nőtt. Ez a növekedés megmutatkozik a háztartási felmérésekben is. Például a vagyoni elemzések a városi és vidéki Kínára vonatkozóan, az egy főre jutó átlagos éves növekedést 10 százalék körüli értékkel adják meg, a városi Indiára vonatkozóan 8 százalékkal, a vidéki Indiára vonatkozóan pedig alig 5 százalék alatt.
Ez a folyamatos ázsiai növekedés két szempontból is alapvetően átalakította a globális jövedelemelosztást.
Egyrészt megnövelte a globális középosztály méretét, másrészt átrendezte a globális jövedelmi pozíciókat. Az előbbi azt jelenti, hogy a globális elosztás középső részének vastagsága most nagyobb. Az utóbbi azt jelenti, hogy az ázsiai jövedelmek növekedésével a globális rangsorban sok embert kiszorítottak az ázsiai emberek a gazdag országok jövedelemeloszlásának alsó részeiből.
Ezt a hatást Milanovic Olaszország példáján szemlélteti, amely több mint két évtizede nem növekedett. Az olaszok legalsó tizedét 1988-ban a 73. globális percentilisben találhattuk. 20 évvel később, ahogy az ázsiai jövedelmek növekedtek, és ahogy a városi Kínából származó nagy tömegek magasabb jövedelmeket értek el, mint az olaszok, mindez azt eredményezte, hogy
az 56. globális percentilisbe. Hasonló, de kevésbé drámai lefelé irányuló mozgás érintette a német és az amerikai népesség alsó harmadát is.
Az ilyen lefelé irányuló mozgás a pozícióban jelent változást, nem feltétlenül jelenti a reáljövedelmek csökkenését, és sok esetben a reáljövedelmek nem is csökkentek. Azonban azt jelenti, hogy a gazdag országok azon tizedei között lassabb a jövedelemnövekedés, amely a növekvő kínai jövedelmek „hatósugarán” belül van.
Milanovic a jelenlegi átrendeződést az ipari forradalom óta az egyik a legnagyobb átrendeződésnek tartja. Teljesen új globális dinamikát hoz létre, mivel az elmúlt két évszázadban a nyugati országok és Japán emberei szinte teljes mértékben „uralták” a globális felső kvintiliseket, 20 százalékot. (Természetesen más országokból is sokan voltak a felső kvintilisben, de ők nem milliós nagyságrendben voltak ott). Ez az „uralom” már Kína belépésével ebbe a körbe meggyengült, és ha a feltörekvő Ázsia és a nyugat közötti növekedési ráták közötti különbségek megmaradnak, akkor még tovább fog gyengülni.
A jelenlegi globalizációs korszak kezdete óta szinte teljes egészében a gyors kínai növekedésnek köszönhetően csökkent az egyenlőtlenség.
Ám azzal, hogy Kína felső-középső jövedelmű országgá vált, matematikailag további növekedése már nem csökkenti a globális egyenlőtlenséget. Sőt, inkább tovább növelheti a globális egyenlőtlenséget, mivel
Miközben tehát a globalizáció következő szakaszában a globális medián vagy középosztály további erősödésére számíthatunk, a globális egyenlőtlenségek alakulása döntően India és a népes afrikai országok növekedésétől függ majd: Nigéria, Egyiptom, Etiópia, Tanzánia, Kongó.
Berlin beadta a derekát, és nem áll többé a nukleáris energia megújulóként való elfogadásának útjába. Ennek Párizs is örülhet, hiszen az atomenergiával előállított rózsaszínhidrogént a németek az ipar zöldítésének kulcsaként látják. A döntés lendületet adhat a nagy európai hidrogénálomnak is, azonban rengeteg a bizonytalanság. Megéri kockáztatni?
A kritikusok szerint ez a díj ismét politikai döntés eredménye, nem a tudományos eredmények elismerése.
A szervezett utak nem olcsók a németországi Eb-meccsekre, a magyar–svájci mérkőzésre a last minute ajánlatok repülővel 450 ezer, busszal pedig 190 ezer forinttól érhetők el. Ebben azonban a ma már borsos árú belépőjegy és a szállás is benne van. Ha valaki tud jegyet szerezni még, és egyénileg utazik, jó, ha tudja, a meccsek estéjén az adott város olcsóbb szállásainak az árai jellemzően megduplázódnak, és az utazási időbe a helyi dugókat is érdemes belekalkulálni.
A magyar gazdaságpolitikai stratégia hangsúlyos eleme a középosztály folyamatos bővítése. Ennek jelentőségéről és a magyar modell filozófiai hátteréről is beszélgettünk György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért felelős kormánybiztossal a napokban megjelent könyve kapcsán.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Trump béketervét egyes európai országok akadályozhatják, miközben Ukrajna saját akciókkal kockáztat. Németországban Merz szakít Merkel örökségével, az AfD erősödik, és mindenki azt kérdezi: lesz béke?
A török elnök is részt vett a pekingi tárgyalásokon.
