Mostanában sokan panaszkodnak a magas magyar infláció miatt. Csupán azt felejtik el, hogy infláció nélkül nincsen béremelkedés sem.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Az IMDB toplistáján a 92. legjobb filmként szereplő 2004-es „Egy makulátlan elme örök ragyogása” című Michel Gondry filmben a Jim Carey által megformált Joel Barish a szakítása után ki akarja radíroztatni az agyából az exbarátnőjéhez, a zseniális Kate Winslet személyében vászonra vitt Clementine Kruczynski-hez kapcsoldó összes emlékét.
A törlési folyamat részeként Joel újra átéli közös életük egyes pillanatait. És apránként rájön, hogy a szomorú, fájdalmas, rossz momentumok mellett számtalan kedves, boldog és vidám emlékük is van. És lassan rádöbben, hogy ezen csúcspontokért megéri vállalni az ideiglenes mélypontokat is.
Az életben nagyon sokszor viselkedünk mi is Joel Barish-ként. Le szeretnénk fogyni, de nem kedveljük az ezzel járó lemondást. Sok pénzt akarunk keresni, de bosszant, ha a hétvégén is elő kell vennünk a számítógépet. Szeretnénk, ha növekedne a jövedelmünk, de gyűlöljük az inflációt. Ám míg ezek a gondolatok kergetik egymást a fejünkben, jellemzően nem jön el az a pillanat, amikor Barish módjára megvilágosodnánk.
Rendben van, mondhatja a kedves olvasó. Értem, hogy miért kell lemondani a diéta érdekében, ahogyan a jövedelem és a munka mennyisége közötti kapcsolat is világos. Ám mi köze lenne az inflációnak a béremelkedéshez?
Az igazság az, hogy nagyon sok. A munkavállalók nagyon sokszor az áremelkedés miatt kénytelenek béreket emelni. Ám a kapcsolat visszafelé is legalább ilyen jól működik. Ha többet keresünk, akkor több pénzt is költünk, ami felhúzza az árakat.
De a leginkább világosan mégis a szolgáltatások esetében látszik az összefüggés. Ha a fodrász, a (magán)tanár, az autószerelő többet keres, akkor ez több kiadást, magasabb árakat fog jelenteni annak, aki le szeretné vágatni a haját, angolórákat venne, vagy olajat cseréltetne a családi autóban.
A magyar infláció valóban magas volt az elmúlt években. Ahogyan azt az 1. ábra is mutatja, 2016 és 2021 között az átlagos éves drágulási ütem 3,4 százalék volt hazánkban. Ez egyébként bőven benne van az MNB által meghatározott tolerancia-sávban.
A régióban egyébként nem számított extrémnek a magyar mutató. Ahogyan a grafikon is mutatja, közel ekkora volt az átlagos infláció mértéke a V4-es és a balti államokban is. Igazán alacsony árnövekedést csak tőlünk földrajzi és gazdaságtörténeti szempontból meglehetősen messze található országokban látunk.
Az inflációt általában nem szoktuk szeretni. Ám fontos, hogy ne essünk Joel Barish csapdájába. Vegyük figyelembe az áremelkedés mögötti pozitív faktorokat is. Első sorban a bérek alakulását.
Ahogyan a 2. ábra mutatja, a jövedelmek alakulása ugyancsak nagyon dinamikus volt hazánkban. A balti államokat leszámítva egyetlen európai országban sem emelkedtek gyorsabban a bérek, mint Magyarországon. A dollárban és vásárlóerő-paritáson számolt átlagfizetések éves átlagban 4,2 százalékkal bővültek itthon.
Ez az ütem a legmagasabb a V4-en belül, közel duplája a szlovák szintnek. És fontos hozzátenni, hogy a vásárlóértéken történő számítás miatt a grafikon csak az infláció feletti növekedést mutatja. Azaz a fizetések nominálisan ennél jóval nagyobb ütemben emelkedtek. Még az amerikai dollárban számított értékük esetében is közel 8 százalékkal kerestünk többet minden évben, mint az előzőben.
A béremelkedés és az infláció közötti összefüggést jól mutatja a 3. ábra. Ahogyan láthatjuk, egyértelmű pozitív összefüggés van a bérek reálértékének emelkedése és a drágulási ütem között. Azaz magasabb áremelkedés esetén a jövedelmek vásárlóértéke is jobban emelkedik (tehát ahol nagyobb az infláció, ott a bérek inflációval korrigált értéke is gyorsabban emelkedik, mint máshol).
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar infláció mögött pozitív faktorok is vannak. A kiadások részben azért is emelkedtek nálunk jobban, mint más országokban, mert egyre több pénzt viszünk haza, így meg tudtuk emelni a kiadásaink szintjét is, mely természetes módon felfelé húzta a drágulási ütemet is. Ha egy dolgot tanulnánk Joel Barish-tól, akkor az legyen ez: aki az inflációt meg akarja szüntetni, az a béremelkedésnek is búcsút kíván mondani.
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Február óta gyorsul az infláció, 38 tagállamból 23-ban mértek áremelkedést.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
Valós üzenetet látunk vagy a filmszínház újabb fejezetét? Kovács András írása.
Lőrincz Viktória vagyonnyilatkozatából csak sejteni lehet a vagyoni helyzetét.
