A megkérdezettek többsége Dell’Albához hasonlóan védekezett: szerintük szükség van egy elszámoltathatósági rendszerre azok ellen, akik emberiség elleni bűncselekményeket követnek el, de nem tudtak semmilyen korrupciós botrányról. A másik, ami számukra vonzó volt a szervezetben, hogy „nagy nevek” voltak a tagjai. Például a szervezet honlapja szerint tiszteletbeli tag volt Federica Mogherini volt uniós külpolitikai főképviselő, Bernard Cazeneuve kprábbi francia miniszterelnök, valamint Dimítrisz Avramópulosz volt migrációs biztos, akik a botrány letartóztatásai miatt lemondtak. Avramópulosz nemrég azt nyilatkozta, hogy 2021 februárja és 2022 februárja között a szervezet 60 ezer eurót fizetett neki.
A testület másik nagyobb nevű tagja Emma Bonino, az olasz politika egykori vezető személyisége, korábbi külügyminiszter.
Dell’Alba és Bonino hosszabb közös múltra tekint vissza: ők jelentik a kapcsolatot a Fight Punity és a No Peace Without Justice nevű szervezet között. Dell’Albát még Bonino pártjának listáján választották be az EP-be, és amikor Boninót 2006 és 2008 között európai politikáért felelős miniszterré nevezték ki, az ő kabinetfőnöke volt. Dell’Alba ezenkívül 1998 és 2009 között a No Peace Without Justice nevű szervezet főtitkári posztját is betöltötte, amelyet Bonino alapított.
Panzerinek ilyen nagynevű politikusokkal nem volt nehéz dolga, hogy egy komoly kampányt folytató civil szervezet benyomását keltse. Ezt szolgálta a Boninóhoz hasonló magas rangú, de korlátozott szerepkörű tanácsadók szervezethez való csatolása. Ezzel a hitelesség alapjait igyekezett megteremteni.
A hitelesség benyomását keltette a szervezet Anthony Teasdale számára is, aki az Európai Parlamenti Kutatási Szolgálatot (EPRS) vezette. Júniusban a Fight Punityval közösen még emberi jogi konferenciát is szerveztek. Az EPRS egy belső uniós agytröszt, amelyet az EP legbefolyásosabb köztisztviselője, Klaus Welle főtitkár is támogat. Sajtóhírek szerint Welle fontolóra vette, hogy csatlakozik a Fight Punity igazgatótanácsához is. De arra továbbra sincs bizonyíték, hogy a Panzeri által beszervezett igazgatósági tagok bármilyen jogsértést követtek volna el, és mivel Panzerit közülük sokan elhagyták a botrány kirobbanását követően, így gyanítható, hogy csupán áldozatok voltak.