Hány éven át kínlódhatunk még ezzel a válsággal?

A mintegy kétórás, több gazdasági szakújságíróval folytatott háttérbeszélgetésen a fő téma a válság és annak különböző aspektusai voltak. 

Az egyik legérdekesebb gondolatmenet a jelenlegi gazdasági helyzet összehasonlítása volt a korábbi nagy válságokkal. Sajnos a szakértők - bár ők sem látnak a jövőbe - nem kecsegtettek pozitív kimenetelekkel. Pásztor Szabolcs, az Oeconomus vezető kutatója szerint nem igazán hasonlítható össze a jelenlegi válság a 2008-as pénzügyi krízissel, de még az 1998-as délkelet -ázsiai válsággal vagy mondjuk a 70-es évek olajválságaival sem. 

A fő különbséget az jelenti, hogy amíg az elmúlt évtizedekben inkább keresleti vagy inkább kínálati problémák okozták a rendszerszintű kihívásokat, addig a jelenlegi válság során egyszerre jelent meg keresleti-kínálati sokk, sőt több ilyen egymásra épülő keresleti-kínálati anomália. Pásztor Szabolcs példaként a fejlett világban lezajló Covid-hullámokat követő helyzetet vázolta. 

Csakhogy a járvány nem csupán a keresletet fogta vissza, hanem a kínálati oldalon is régen nem látott fennakadásokat okozott. A beszállítói láncok szakadozása jelentős termékhiányokkal járt (így például súlyos chiphiánnyal, ami pedig kulcs-alalkatrész és nyersanyag-hiányokkal), miközben 2021 tavaszára-nyarára igen jelentős elhalasztott kereslet gyűlt fel. 

Ugyanakkor a hirtelen keresletet egész egyszerűen nem tudta lekövetni az előbb említett problémákkal sújtott globális gyártó és szolgáltató szektor a fenti akadályok miatt.

Ez már önmagában is inflációt gerjesztett, hiszen a járványt követően „kiéheztetett” lakossági, vállalati, intézményi fogyasztók és beruházók hirtelen „ugrottak rá” elhalasztott igényeikkel a piacra. Mivel azonban a kínálat képtelen volt lekövetni a hirtelen megugró keresletet, így ez már önmagában jelentős inflációt gerjesztett. 

Tavaly nyáron láthattuk például az autógyártók- és a chiphiány kapcsán, valamint az építőipari alapanyagok drágulása okán e folyamatok első fázisait. 

Mivel a szankciók drámai módon felhajtották az energiaárakat, így egy újabb összetett sokkhatás érkezett idén tavasszal, kora nyáron. Az ismert hatalmas energia-árugrás azután látványosan tovább fűtötte az inflációt, továbbá megint csak felborította a kényes keresleti-kínálati egyensúlyt a világpiacon és különösen Európában, ahol a hetvenes évek nagy olajválságai óta nem látott üzemanyaghiány is felütötte a fejét.

Az energiaárak elszállása mellett jött az élelmiszerár-sokk, valamint az így még tovább erősödő inflációs nyomás. Ez azután a háztartások napi kiadásaiban is megjelent, egyre nagyobb kihívásként, melyet világszerte kezelni kell. És ezek a támogatások, bár elemeikben hasonlóak, államonként jelentősen eltérnek. 

A fentiek velejárója a kamatemelési hullám, amely már rövid távon jelentősen fékezi a bizonytalan helyzet miatt amúgy sem erős beruházási aktivitást, középtávon pedig a foglalkoztatást, a munkaerőpiacot is nagy kérdések elé állítja.

A gazdaságpolitikai döntéshozók tehát sehol a világon nincsenek igazán jó helyzetben, pontosan azért, mert az új keletű válság természete kettős, egyszerre jellemzik az említett kínálati és keresleti sokkok, továbbá a hiányok. És ráadásul nincs olyan egységes, jól bevált recept, amely ilyen összetett kihívás halmazok kezelésére biztos eredményességgel bevethető. Az IMF bő húsz éve például mindenütt – például 1998-ban Délkelet-Ázsiában – a megszorítási politikát hirdette, de utólag úgy tűnik, hogy ez sok esetben csak elmélyítette, időben elnyújtotta a korábbi válságokat.

Az egyik fő kérdés – főként Európa számára – most az lehet, hogy mikor, miként csillapodhatnak végre az orosz-ukrán harcok. E tekintetben azonban az Oeconomus szakmai igazgatója nem volt túlzottan optimista. Bendarzsevszkij Anton szerint nagyon kevés az esélye a konfliktus gyors lezárásának. A tél közeledtével persze csillapodhatnak a harcok, mindkét oldal erőt gyűjthet, megszilárdíthatja állásait. A frissen a frontra kivezényelt mintegy 30 ezer orosz katona várhatóan eleve lehetetlenné teszi azt, hogy az ukránok további nagy ellentámadásokba lendüljenek. Ugyanakkor az amerikai és európai fegyverszállításokban  Bendarzsevszkij Anton szerint nem okoz érdemi fennakadásokat az amerikai félidős választások eredménye sem, illetve az sem, hogyha Európának nehéz tele lesz.

Továbbá a térség szakértője szerint egy érdemi tűzszünet esélye inkább jövő őszre tehető, mert tavasszal várhatóan inkább újult erővel folytatódhatnak a harcok. Egy olyan tűzszünetnek pedig nem sok értelme van, amely csak ideiglenes, hiszen ez aligha nyugtatná meg a piacokat. Rövid távon inkább csak abban érdemes reménykedni, hogy a konfliktus nem terjed át más, korábban is „forró” gócpontokra, így érdemes berendezkedni arra, hogy az orosz-ukrán háború jövőre is tartani fog.

(Fotó: Pixabay)