Sokáig titkolóztak az oroszok: Marija Zaharova telefonon kapta meg a parancsot (VIDEÓ)
Az orosz külügyminisztériumi szóvivő nem kommentálhatta az oroszok drasztikus lépését.
Az európai uniós tagországok közül Franciaország az egyetlen, amely atomfegyverrel rendelkezik. Ám Párizsnak az orosz–ukrán háború miatt alaposan megváltozott geopolitikai helyzetben újra kell fogalmaznia katonai stratégiáját. Új védelmi programot kell kidolgozni, ehhez Macron elnök adott most támpontokat.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Az elmúlt két évtizedben az összesen 209 ezer fős francia haderő elsődleges feladata volt a harc a terroristáknak minősített államok, szervezetek ellen. Franciaország is kivette ebből a részét. Vegyük például az Iszlám Állam ellen zajló iraki és szíriai harcokat, amelyekben a francia légierő csapásokat mért a terroristák állásaira. Továbbá kiképzéssel is segítette azokat az erőket, amelyek a szárazföldön néztek szembe a muzulmán terroristákkal, de ha kellett, akkor kommandós egységekkel is beavatkozott a harcokba. Ez volt a feladatuk Afrika számos országában is, hogy felszámolják, de legalábbis feltartóztassák az ott is szerveződő terroristákat. Emmanuel Macron már a kirobbant orosz–ukrán háború előtt beszüntette a francia haderő mali hadműveletét, az egységek központja Nigerben lesz, ahonnan, ha az afrikai vezetők kérik, segítséget nyújthatnak egy-egy katonai vészhelyzetben.
Párizs szószólója az európai stratégiai autonómiának. A februári háború kitörése alapjaiban változtatta meg a világpolitikai helyzetet – ezt fejtette ki a hónap elején Toulonban a Dixmude nevű felújított helikopterszállító hadihajó átadásán mondott beszédében a francia elnök.
A terrorizmus elleni harc továbbra is fontos, de jelen helyzetben elvesztette elsődleges szerepét.
– fejtette ki Macron. A nagy összecsapáson a megfigyelők szerint az Oroszországgal való esetleges újabb konfliktust érthette a francia elnök, aki hozzáfűzte, hogy a 2024-től 2030-ig szóló új katonai programnak is, amelyet januárban tárnak a párizsi parlament elé, erről kell szólnia.
A francia haderő megújítása – szervezésben, kiképzésben, új hadi eszközökben – már korábban, 2017-ben megkezdődött, hogy fokozottan megfeleljen a nemzetközi követelményeknek.
A megváltozott körülmények között Franciaország továbbra is arra törekszik, hogy Európában és a NATO-ban „kiegyensúlyozó hatalmat” jelentsen – hangoztatta az államfő. Bővebben ezt nem fejtette ki, de mindenki gyaníthatja, hogy az Egyesült Államok és Európa helyzete között kell megtalálni az egyensúly mértékét.
A NATO-tagországok zöme Washington felé kacsingat, onnan akarják modernizálni fegyverarzenáljukat, míg az európai fejlesztések – finoman szólva – valahol hátul kullognak.
Párizs viszont azt akarja, hogy ahol lehet, európai fegyver kerüljön az európai katonák kezébe, ezzel csökkentve a kiszolgáltatottságot a franciák által nem igen kedvelt „nagy testvérnek”. A francia vezető által kitalált és ajánlott európai stratégiai autonómia tehát finom megfogalmazása annak, hogy Európa nagyobb szabadságot élvezzen a földrészt érintő döntésekben.
A franciák nem zárják ki azt sem, hogy az öreg földrész akár katonai kérdésekben is önállóan cselekedhessen. Európa – ha erre szükség lesz – továbbra is számíthat Párizs atomfegyvereire a földrész biztonságának szavatolása érdekében. Franciaországnak az a törekvése, hogy az európai stratégiai autonómia keretében olyan erő legyen, amely elkötelezett az atlanti véderő mellett, de egyben betöltse szerepét is a világban – fejtette ki az államfő.
A terrorizmus elleni küzdelem nem vette igénybe a haderő minden ágát, például mivel az ellenfélnek nem volt légiereje, így az az elleni védelem fejlesztése is lelassult.
Az orosz–ukrán háborúban elterjedt a drónok bevetése, a rakétatámadás ma már mindennapos, a hibrid háború eszközei egyre szofisztikáltabbak – magyarázta Macron, aki szerint
Ma jobban, mint bármikor korábban a francia és az európai létérdekek egybevágnak – ez a párizsi meglátás. Utalt a felmerülő német–francia ellentétekre, amelyek Olaf Scholz október végi párizsi látogatása után is fennmaradtak, kifejezte bizalmát, hogy ezeket Európa védelme érdekében tudják majd rendezni. Párizs számít arra is, hogy a jövő év elején tartandó csúcstalálkozón újra tudja indítani az együttműködést Nagy-Britanniával is.
„Olyan hadsereget kell építenünk, amely képes megvédeni a NATO keleti végén található országokat”
– szögezte le Macron.
A Maliban folytatott Barkhane hadműveletnek vége, jövőre Franciaország a Közép-afrikai Köztársaságban tevékenykedő erőit is, amelyek a Sentinelle katonai műveletben vesznek részt, csökkenteni szándékozik. „Az országnak ezentúl keletre kell néznie – hangoztatta az elnök –, mint Európa és a NATO első számú partnerére.”
Ehhez azonban új párbeszéd és megállapodás kell a francia fegyvergyártó üzemekkel, és
A fegyvergyártó vállalatok nélkül nem lesz modern francia hadsereg. Az öt évvel ezelőtti korszerűsítési tervben is részt vesznek a francia cégek, de amiről Macron beszél, ahhoz újabb nagy ugrást kellene megvalósítani. Már e hónapban meg is kezdődtek az egyeztetések arról, hogy miként lehetne a „hadigazdaságot” még nagyobb sebességbe kapcsolni.
A hadászattal foglalkozó vállalkozók válasza már kész: „Adjatok nekünk hosszú távú és megbízhatóan tartós megrendeléseket, és akkor hajlandók vagyunk a termelés felfuttatásába beruházni.” A hadiiparban rendkívül drága a kutatás és fejlesztés.
Ha ráadásul a k+f folyamat végén csak kis példányszámú eszközre kapnak megrendelést, szinte az egész fejlesztési kiadás veszendőbe megy.
Most, amikor Ukrajna szinte elapasztotta a nyugati készleteket, már látszik ennek a megközelítésnek a visszaütő hatása. Pillanatok alatt kellene tömegével lőszert és technikát gyártaniuk, legalább a hazai hadsereg számára. Mindenkit meglepett az Európában kirobbant háború. De a semmin állva igen nehéz elrugaszkodni. Franciaországban húsz éve nem készült egyetlen Leclerc tank sem. Tíz éve adták el az utolsó szárazföldi harcokhoz való páncélos járművet, a VBCI-t. Tizenöt éve nem rendelt senki a most nagy hírnevet szerző Caesar lövegből. Jelenleg meg mindenkinek ezek a fegyverek kellenek. Tudomásul kell venni azt, hogy egy csettintésre nem fognak újból beindulni az ezeket gyártó gépsorok.
A Caesar lövegből a raktáron lévő mind a 18 darabot megkapta Ukrajna, így a francia hadseregben rendszeresített 76 ágyúnak nem maradt tartaléka. Ezért a védelmi minisztérium azonnali sürgős megrendelésben kötelezte a Nexter vállalatot 18 löveg gyártására, emellett 33, új típusú ágyúnak 2030-ra el kell készülnie. A hadiipari cégnek a 18 darabos megrendelés teljesítése normális esetben két évébe telik, de most a minisztérium határideje egy évre szűkült. Ha a Nexter bővítené gyártósorát, akkor még az sem kizárt, hogy teljesíteni tudná a megrendelést időben.
De ki garantálja, hogy ez az érdeklődés fennmarad a hosszú távú jövőben is? És itt azonnal belefutunk a következő problémába, a munkaerő és a szakképzés kérdésébe. A hadiipar különleges szakembereket igényel, és manapság a fiatalok nem döngetik bebocsátásra várva a gyárak ajtajait.
A hiányosságok főleg lőszer-ellátásban, tüzérségi fegyverek terén, a föld-levegő légvédelmi rakéták pótlásában ütötték fel a fejüket. Mindez amellett jelentkezett, hogy az egész hadsereget modernizálni kell. A párizsi pénzügyminisztérium számításai szerint a 2024–30-as évek között az erre fordítandó források 380-440 milliárd euró, azaz 152-176 ezer milliárd forint körül lesznek. Ez szinte pontosan a teljes magyar költségvetés ez évi bevételi főösszegének 6-7-szerese!
Ilyen helyzetben természetesen érzékenyen érintette Franciaországot az a tavaszi német döntés, hogy Berlin kifarol számos európai együttműködésből, és nem francia, hanem inkább amerikai fegyvereket vesz. A Bundeswehr modernizálására 100 milliárd eurót (400 ezer milliárd forint) szánnak a német fővárosban, ekkora beruházásra 5-7 év alatt kerül sor.
Ebből a legnagyobb szelet a Lockheed Martin által gyártott 35 darab F–35 Lightning II-es vadászgép megvétele 33,4 milliárd euróért, tehát a teljes összeg harmada. Ezekkel a gépekkel Berlin, amely korábban annyira ellenezte az atomfegyvereket, akár nukleáris csapást is végrehajthat ellensége ellen.
Németország részese a Eurofighter fejlesztésének csakúgy, mint a franciakkal közösen a Jövő Harci Gépe Rendszerének, az SCAF-nek nevezett kutatásoknak.
Nemcsak arról van szó, hogy adott szót visszavonni nem éppen úriemberhez méltó viselkedés, hanem súlyos eurómilliárdokról. A két ország vezetői közt azóta sem nevezhető rózsásnak a viszony, ami más területen is beárnyékolja a német–francia kapcsolatokat.
Franciaország azonban kitart eredeti terve mellett, az ország váltig támogatja az európai vadászgép megszületését, még német hozzájárulás hiányában is. Ám ennél sokkal többről van szó: Macron politikájáról, amely lazítani akart az amerikai kötődésen. Ebben árulta el most, és döfte hátba német szövetségese.
(Fotó: 123RF)