Irán is kopogtat a hiperszonikus fegyverrel rendelkező államok klubjának ajtaján. A múlt heti teheráni hivatalos bejelentésen elhangzott, hogy immár a perzsa ország is birtokol hiperszonikus sebességű, nehezen „leszedhető” harci rakétát. Ezt a hírt nem fogadták kitörő örömmel azok a nyugati tárgyalópartnerei, akik szeretnének megállapodásra jutni az iráni atomprogramról.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Az iráni Forradalmi Gárda űr- és légierőinek parancsnokságán maga a szervezet vezetője, Amirali Hadzsizadeh tábornok közölte a nagy hírt: ezentúl Irán is rendelkezik hiperszonikus rakétával.
A nagy sebességű és manőverezhető fegyver ellen a jelenleg rendszerben lévő légvédelmi eszközök mind hatástalanok. Legyen szó az úgynevezett izraeli Vaskupoláról vagy az orosz Sz-500-as rakétaelhárítókról, mind-mind hatástalanok ellene.
A radarrendszerek közül a jobbak esetleg rövid ideig észlelni tudják ezt a hipergyors rakétát, de nagy sebessége miatt már ki is került a tűzvédelmi vonalból. Vlagyimir Putyin orosz elnök ezért minősítette legyőzhetetlennek még négy éve, amikor először bejelentette, hogy hazája rendelkezik ilyen fegyverekkel. „Úgy egy évtizedig nem lesz olyan hatásos fegyver, amely leküzdené a hiperszonikus rakétánkat” – így nyilatkozott Hadzsizadeh tábornok. A Fars iráni hírügynökség bejelentése szerint a rakéta legnagyobb sebessége 6000 kilométer/óra, ami a hangsebesség ötszöröse, egy utasszállító repülő utazósebességének nyolcszorosa, egy repülő le- és felszálló sebességének több mint húszszorosa! A rakétára az irániak is szerelhetnek hagyományos, de akár nukleáris robbanófejet is. (Iránnak hivatalosan nincsen nukleáris robbanófej gyártó képessége, de elvben rövid időn belül képes lehet az előállítására, esetleg egy baráti államtól a beszerzésére, legalábbis az elmúlt években többször figyelmeztettek erre atomenergia-szakértők – a szerk.)
Az illetékesek az új fegyverek legnagyobb sebességéről beszélnek, de nem tárják fel az átlagsebességüket, amely mindenképpen több, mint az eddigieké. Hány percig képes például a hiperszonikus rakéta a hangsebesség tízszeresével repülni? Néhány percig, esetleg tízig vagy még tovább? A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy ehhez mindenképp pluszenergia elégetése kell, csakúgy, mint a manőverezési képességhez.
A nagyobb – sokszor más földrészen lévő célpont ellen bevetendő – már említett interkontinentális ballisztikus rakéták indítása ugyanakkor az űrből, katonai műholdakkal is észlelhető. Hiába száguld hihetetlenül nagy gyorsasággal célja felé, sebessége 40 ezer kilométer/óra körül mozog, pályája így nagyon pontosan kiszámítható. Ezen később sem tudnak változtatni, így visszatérve a Föld légkörébe az interkontinentális ballisztikus rakéták pár percre védtelenné válnak. Ekkor kell működésbe lépniük a rakétaelhárító rendszereknek, amelyek még mielőtt a töltet becsapódna, megsemmisítik az ellenséges rakétát.
Az oroszok – bár az orosz-ukrán háború kitörése óta katonai kérdésekben hitelességük jelentősen csökkent, de – a hiperszonikus fegyverek terén jelentős előnyt birtokolnak. Putyin 2018 tavaszán beszélt az orosz parlament előtt az új, fejlesztés alatt lévő fegyverekről.
A következő év végére az orosz hadsereg egyes egységeiben rendszeresítették is az Avangard nevű hiperszonikus rakétát, amely sok kört ver az új iráni fegyverre is! Az Avangard a hangsebesség 27-szeresével, mintegy 35 ezer km/órával képes repülni.
Aztán jött a hadihajókra, főleg atom-tengeralattjárókra telepített kisebb orosz Zircon, amely képes 10 ezer km/óra sebességgel haladni, ez körülbelül a nyolcszorosa a hangsebességnek, és eltalálni egy 1000 kilométeres hatótávolságra lévő célpontot.
Az orosz-ukrán háború kezdetén, március elején Moszkva ráadásul
élesben kipróbálta a Kinzsal nevű hiperszonikus rakétát, hagyományos töltettel. Először vetettek be ilyen fegyvert háborúban.
Az oroszok előnye a világgal szemben legalább egy évtizedre tehető e téren! Putyin ugyanakkor bízik abban is, hogy ők lesznek az elsők, akik kifejlesztik a hatékony védelmet ezekkel a villámgyors rakétákkal szemben.
A ‘18-as első orosz bejelentést enyhe mosollyal fogadták a nyugati elemzők: „Putyin biztos túl sok fantasztikus irodalmat olvasott, ez feküdte meg a gyomrát.”
Aztán, ahogy teltek az évek, a vigyor fokozatosan eltűnt az arcukról, ugyanis az elmondottak igaznak bizonyultak.
Az Egyesült Államok is későn ébredt, azóta is szaporázza lépteit. Amikor Washingtonban látták, hogy Moszkva nem viccel, azonnal megszavaztak a szárazföldi haderőnek és a haditengerészetnek
közel kétszázmilliárd dollár (78 ezer milliárd forint, az idei magyar költségvetési bevételek éppen 3,5-szerese!) plusz fejlesztést, csak hogy minél előbb utolérjék az oroszokat.
A hidegháborúból jól ismert Szputnyik-hatás itt is érvényesült, mint amikor 1957-ben a Szovjetunió alaposan meglepte a világot az első űreszköz, egy kis műhold Föld körüli pályára állításával.
Ma öt országból áll a hiperszonikus elit-klub: Oroszország, Kína, Észak-Korea és az Egyesült Államok, valamint – a múlt csütörtöki bejelentésével – Irán számít immár az ötödik tagnak. A második helyre Kína futott be, amikor tavaly augusztusban a Financial Times brit lap közölte a hírt, hogy Peking a Földet megkerülő repülést hajtott végre hiperszonikus eszközzel.
Észak-Koreát és Iránt nem szoktuk azon államok sorában emlegetni, amelyeket felvet a jólét, mindemellett a mérnöki munkában is kimagaslóak lennének. Igaz hadiambicióik óriásiak. Viszont nemzetközi szankciók sújtják mindkét országot, és mégis a legkorszerűbb fegyver fejlesztésében jeleskednek?
Felmerül így a gyanú, hogy valamelyik régebbi „klubtag” megadta a kezdőlökést az induláshoz. Ennek viszont az mond ellent, hogy olyan fegyverről van szó, amelyről az azt birtoklók nem akarnak semmilyen részletet megosztani más, még kvázi baráti országgal sem. Ez a fegyver ugyanis hosszú távon biztosíthatja egy ország függetlenségét.
Az amerikaiaknak sem sikerült azonnal a fejlesztés, több kísérletük dugába dőlt. Az utóbbi teszteredmények azonban már sikert hoztak számukra.
A Lockheed Martin, a Raytheon és a Northrop Grumman fegyvergyárak, amelyek az amerikai hiperszonikus fegyverek kifejlesztésében élen járnak, busás megrendelésekre számíthatnak akkor, amikor az amerikai rakéta-arzenált fel kell váltani hiperszonikus, részben atomtöltetet célba juttatni képes fegyverekre.
A múlt heti bejelentéssel a bécsi párbeszéd már-már okafogyottá vált. Miről egyeztetnek az osztrák fővárosban? Arról, hogy feltámasszák a nemzetközi egyezményt, amelyet még
Három évvel később Trump volt amerikai elnök éppen azzal indokolta kilépését a szerződésből, mivel az csak az iráni atombomba készítési képességekre koncentrált, nem szabályozta az iráni rakétafejlesztési törekvéseket, melyek egy atomtöltetet könnyebben célba tudnak juttatni, mint a repülők.
Most pedig a Nyugatnak szembe kell néznie az iráni hiperszonikus eszközökkel. Mintha amúgy minden rendben lenne. Az Oroszországhoz fűződő iráni viszony egyre mélyül, egyre szorosabb katonai kapcsolatok fűzik egymáshoz a két országot, például Irán a minap Ukrajna ellen tucatszámra bevetett drónokat adott Moszkvának. Eközben nem akarnak enyhülni az iráni tüntetések sem, amelyeken tömegek lázadnak a fennálló iszlamista rendszer brutalitása ellen. Ráadásul Szaúd-Arábia fellármázta a nemzetközi közösséget, hogy hamarosan iráni támadás éri. Számos égető gond, és a megoldásnak nyoma sincs…
(Fotó: 123RF)
Szürreális jelenetek zajlottak le a fővárosi közgyűlésen, amikor a nyugdíj adóztatási tervükről kérdeztük a Tisza Párt képviselőit. Riportunk.
Ezúttal is rengetegen jöttek el a rendezvényünkre. Ilyen volt a Mandiner Klubest Székesfehérváron.
A Mandiner olvasói és nézői összefogtak, hogy segítsenek Rosinec Máriának, a kárpátaljai nagymamának, aki fiát a háborúban veszítette el. A gyűjtés eredményeként közel hatmillió forint jutott el hozzá és két unokájához.
Kvízest Csutival, közéleti beszélgetés Kocsis Mátéval, zene Pataky Attilával.
Ébredj velünk, október 27-től indul a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Minden hétfőn és csütörtökön 8:00-tól érkezik Gyürky Enikő és Szabó András Csuti, hogy megvitassák veled közösen a legfrissebb közéleti témákat.
A Tisza Párt október 23-i rendezvényének résztvevőit a budapesti békecsúcsról és az újságírók elleni erőszakról kérdeztük. Riportunk.
Bovier György, fővárosi képviselő egy az egyben kijelentette Bohár Dánielnek, hogy nem terveznek nyugdíjemelést.
A Zöldek és Munkáspárt szövetségének jelöltje azonnal távozott a gyenge szereplést követően.
