Miért nem toloncolják ki Európából a törvénytelen bevándorlókat?

Az európai bevándorláspolitika csúfos kudarc, amiről az unió különböző szervei is tudnak, ám mégsem tesznek semmit sem ellene. Az európai számvevőszék tavalyi jelentése rögzíti is az egyik fiaskót, amely arról tanúskodik, hogy 

Az bőven kevés, hogy egy bíróság nem tartja jogosultnak az itt-tartózkodásra a bevándorlót, ennek eleget is kellene tenni. Ha nem akar távozni az illető, akkor még erőszakot is alkalmazhatnak vele szemben a hatóságok. Igen ám, de kinek hiányzik az a nyilvános kamerafelvétel, amelyen rendőrök akarata ellenére “felsegítenek” egy külföldit a hazájába induló gépre. Ennek megfelelően az állami erőszakszervezetek is kerülik az ilyen akciókat, azaz, ha efféle szükséges, akkor is kamerák jelenléte nélkül végzik a dolgukat.

A belső határok felszámolásának meglett az ára

Ha hihetünk az uniós számvevőszék jelentésének, akkor ma ötszázezer Európából kiutasított élhet – de facto jogtalanul – a kontinensen, amit más szervek igencsak alacsony becslésnek tartanak. A bevándorlási hatóság ítélete szerint a kitoloncolásra várók nagy része korábban bűncselekményeket követett el, vagy egyszerűen gyanúsnak ítélték meg kapcsolatait, és ezek miatt nem kapott tartózkodási engedélyt.

Ezek a számok csak becslések, valójában senki sem tudja a pontos számadatokat. 

Az európai belső határok felszámolása az unió egyik legnagyobb és legközkedveltebb vívmánya, de az országok közti szabad átjárásnak az egyik következménye, hogy azzal az illegális bevándorlók is élhetnek, sőt visszaélhetnek. 

De van olyan is, aki az adott országot megkedvelte, itt vannak ismerősei, baráti köre, vagy valamiért egyszerűen rokonszenvezik a hellyel, így fordulhat elő, hogy mégis marad. Ilyen esetekben “alámerül”, és a társadalom láthatatlan bugyraiban az illegális életformát választja, igyekszik elkerülni például a rendőri igazoltatások és a hatósági ügyintézés minden formáját. 

A franciáknál a távozásra 30 napot írnak elő, nyilván humanitárius szempontok vezették a törvényalkotót, hogy rendezett körülmények közt hagyja el az illegális bevándorló az országot. A kiutasításról szóló végzés ilyenformán csak egy felkéréssel ér fel, hogy hagyja már el az országot és az Európai Unió területét is. Az illegális bevándorló, aki érzi, hogy bármelyik pillanatban forró lehet a lába alatt a talaj, gyorsan lakhelyet változtat . “Tartózkodási helye ismeretlen” – ezentúl ez a bejegyzés szerepel aktájában, és a rendőrség sem fog kereső csapatokat felállítani meglelésére, hacsak nem lesz az illető időközben nemzetközileg keresett bűnöző; de nyilván az esetek nagy részében nem erről van szó, ahogy látni fogjuk.

Kevés az őrzött táborok férőhelye 

Franciaország a kiutasítottakat tekintve még az uniós átlagnál is gyengébb számokat mutat, körülbelül eddig az illegálisan érkezettek tíz százalékukat tudja hazatoloncolni. 

A hivatalos kutatások szerint mintegy 450 ezerre tehető a bevándorlók száma Franciaországban, de Éric Zemmour sztárpublicista szerint a valóságban ez a szám inkább 800 ezer körül jár. A konzervatív irányvonalat képviselő Zemmourról azt kell tudni, hogy a 2022-es francia elnökválasztási kampányban is elindult jelöltként; kampányának fő témája a bevándorlásellenesség volt, továbbá felhívta a figyelmet a veszélyre, amelyet az iszlám jelent az ország számára. 

Érdekes adat, hogy 2020-tól 3500 illegális migránsról állapították meg azt tényt, hogy “a közrendre különösen veszélyes”, ők Franciaország területén követtek el bűncselekményeket, vagy terrorcselekményekkel hozták őket összefüggésbe, szigorúan megfigyelt személyekkel léptek kapcsolatba. Őket el kell zárni “adminisztratív központokba”, őrzött táborokba, míg a kiutasításuk meg nem valósul. 

De ez utóbbiakból, azaz az őrzött táborokból kevés van, Franciaország összesen 1800 hellyel rendelkezik. A napokban jelent meg Gérald Darmanin francia belügyminiszter utasítása, amely arra szólítja fel a prefektusokat, hogy a törvény teljes szigorával járjanak el a külföldi bűnözőkkel szemben. 

A belügyminiszter azt is jelezte, hogy jövő tavaszig szigorúbb bevándorlási törvényt kell előkészíteni. Miért van szükség erre? Darmanin a közelmúltban tett egy másik nyilatkozatot is. Párizsban a feltárt bűncselekmények közül 48, Marseille-ben 55, Lyonban 39 százalékban külföldi származásúak az érintettek. Liberális államban a bebörtönzöttek gyökereiről nem illik beszélni, nehogy abból egyesek rasszista véleményt vonjanak le.

Franciaországban például a külföldinek lehetősége van a kiutasítás ellen fellebbezni. Ezzel – általában időhúzásból – sokan élnek is. De a legnagyobb probléma, úgy is nevezhetnénk, az egész rendszer Achilles-sarka, a visszafogadó ország akadékoskodása. Van úgy, hogy a fogadó országban kijelentik, ilyen nevű és korú állampolgáruk nincs is. A visszafogadó ország álláspontja is érthető: aki egyszer már elhagyta hazáját, arra nincs szükségük. Különösen akkor, ha valami meg nem engedett ügybe keveredett, éljen, ahol akar.

Az elnök nyílt zsarolása

Az észak-afrikai államokkal van a legnagyobb gond, éppen azokkal, ahonnan nagy számban érkeznek Franciaországba. A frankföldről 2021 első félévében kiutasított 7731 algériai állampolgár közül 22 fő tért haza. Ez 0,3 százaléknak felel meg. Hasonló a helyzet a marokkóiakkal (2,4 százalék) és a tunéziaiakkal (4 százalék) is. 

Létre kellene hozni valamiféle senki földjét, és ide lehetne szállítani a kellemetlen jövevényeket. Tulajdonképpen az angolok fején találták a szöget, amikor Ruandában alakítottak ki egy tábort a saját országukba illegálisan bevándorlóknak. Igaz, ezért “támogatási segélyt” fizetnek az afrikai országnak, de még így is jól járnak.

London 120 millió fontért (55milliárd forintért) vásárolta meg Ruanda jóindulatát, a franciák meg évente egymilliárd eurót (mintegy 410 milliárd forintot) fizetnek csupán a kiutasított menekültek egészségügyi ellátásáért. Aztán még kapnak megélhetési segélyt és lakástámogatást. Darmanin elképzelései közt szerepel azonban ennek az összegnek a fokozatos megvonása a kiutasításra váró személyektől.

Végtelenbe nyúló ügyek

Ha nem lenne elég bajuk a rendőröknek az illegális bevándorlókkal, akkor jönnek az emberjogi szervezetek, amelyek kiokosítják őket. Például a repülőgéppel hazatoloncoltak kapnak egy kis füzetet. Ebben benne van, mikor kell balhét csinálniuk, hogy a repülőgép akár fel se szálljon. Ha ezt sikerrel meghiúsították erőszakos viselkedésükkel, akkor már nyeregben vannak. Valószínűleg sérüléseket szenvedtek el ebben a folyamatban, ezeket pedig mind dokumentálni kell. 

mondván, hogy a bíróság velük szemben elfogult volt. Telnek-múlnak a napok, és minden 24 órával nő az esélyük arra, hogy a kiutasítási végzést egyszer majd egy bíró a felsőbb fokok valamelyikén átváltoztatja ideiglenes tartózkodási engedélyre, csak hogy lezárják a végtelenbe nyúló ügyét. 

A meggyilkolt kislány ügye

Az egész francia társadalmat felkavaró eset idén augusztus végén történt. Egy 24 esztendős algériai nő, Dabiah B., aki hat éve törvényesen, egyetemistaként érkezett Párizsba, brutális módon megkínzott, megcsonkított, megerőszakolt és megölt egy 12 éves francia kislányt. A gyilkosság előtti napon a rendőrök feltartóztatták az Orly repülőtéren, mert kiderült róla, hogy semmilyen papírral nem tudja igazolni a francia területen való jogos tartózkodását. Aztán szabadon engedték azzal, hogy egy hónapon belül önként elhagyja Franciaországot. Ez az eset is végképp rávilágított a francia menekültügy tarthatatlan állapotaira. 

Tizenkét éve kiutasították, és még ott van

Az utóbbi években Franciaországban számtalan gyilkosságot követtek el kiutasítottak. Vendée-ben tavaly nyáron egy háromszorosan kiutasított ruandai ölt meg egy katolikus papot. Előzőleg Nantes-ban gyújtott fel egy templomot. Egy évvel korábban Angers-ban egy egyetemista lányt bántalmazott, majd erőszakolt meg egy illegális bevándorló, akit csupán a megelőző két évben hatszor ítéltek el. 

Grenoble-ban október elején egy marokkói, aki 12 éve illegálisan tartózkodik francia földön, immár másodjára lőtt tűzfegyverrel rendőrökre. Az ilyen eseteknek se szeri, se száma. Ez az emberi jogok hazája, vagy inkább a bűnözői jogok melegágya? – tették fel nem először a kérdést a helyzeten csak megdöbbenni tudók. 

A belügyminiszter mostani nyilatkozatában büszkén vallott arról, hogy az idén Franciaországból sikerült a kiutasítottak több mint 20 százalékát hazatoloncolni. De hány emberélet és lelkileg megnyomorított nő árán? Természetesen nem lehet európai összevetésben stabil számokról beszélni, hiszen éves visszatekintésben változnak a számok, de azért adnak némi támpontot. 

Az előző évi 10 százalékos francia adatokhoz képest Németország jobban teljesít, úgy általában 30 százalék körüli arányban tudja hazaküldeni a nemkívánatos bevándorlókat. De még ez is azt jelenti, három kitoloncolásra váró közül egy tér haza. A legjobb adata Ausztriának van, a szomszédok kettőből egyet hazaküldenek. Utána jön Hollandia 40 százalékos eredménnyel.

ezek a kétoldali - például francia-marokkói - egyezményeken felül értendők. Bár az unió az adott fejlődő országra a segélyekkel tud némi nyomást elérni, azért csodát nem kell várni az ilyen megállapodásoktól, talán valamennyit javítanak a kapcsolatokon, így a visszafogadás menetén is  

Még a kitoloncolás ügyében “jól teljesítő” európai országok is ugyanazokkal a gondokkal kerülnek szembe, mint a hátul kullogók. 

Az egész rendszer alapja inog, de nincs ember, aki hozzá merne nyúlni és újjáépíteni az épületet. 

A bevándorlók meg jönnek, mindennap tucatjával termelődnek újra a még liberális szempontok szerint is kiutasítandók. Egész Európában meg megy a színjáték, a megtévesztés, amíg a véres valóság fel nem rázza a polgárokat bénultságukból.

(Fotó: 123RF)